Claudio Margottini, aki eredetileg mérnök-geológus, és többek közt az UNESCO geo-hidrológiai veszélyek elhárításával foglalkozó firenzei részlegének vezetője, egy most megjelent írásában elemezte Leonardo földcsuszamlásokat és sziklaomlásokat tanulmányozó munkáját. A cikket a földcsuszamlásokra szakosodott Landslides folyóirat közölte. Eddig soha nem vizsgálta senki Leonardo munkásságát e tekintetben, halálának 500. évfordulója tiszteletére most erre is sor került.
Az olasz szakember két Leonardo-rajzot elemzett, mindkét rajzon sziklaomlást lehet látni, az első 1482-85 körül készült, a második 1512-18 körül. Leonardot érdekelte a geológia is, ismerte az ősmaradványokat, értette az üledékes kőzetek keletkezését, s a tájképi ábrázolásában a környezet valós voltát igyekezett megörökíteni, ha néha csak részleteiben is. Emiatt is készítette a sziklákat ábrázoló rajzait, de azt is szerette volna megérteni, miként működik a Föld. Különösen fontosnak tartotta a víz eróziós munkáját, erről így vallott: „A víz darabokat harap ki a hegyekből, majd kiköpi ezeket a völgyekben. A víz, ha tudná, tökéletes gömbbé formálná a Földet.”
Az első megvizsgált tusrajz akkor készült, amikor a mester Milánóba költözött. A képen egy mély vízmosás látható, amelynek falait sziklák övezik, és a rajz magyarázata szerint elképzelt helyszín. Az olasz szakember elemzése alapján, Leonardo olyan geológiai részleteket rajzolt le, melynek látványa nagyon emlékeztet arra, amit az Arno völgyében álló homokkő sziklák mutatnak. Geológus szemmel nézve a képet, azon jól felismerhetőek a teljes szikla gyenge pontjai, a már leomlott szirtek, a felhalmozott szikladarabokkal a nagy szirt lábainál. A szikla tetején rétegekből álló, igen gyenge kőzet helyezkedik el sapkaként, és a leomlott szikladarabok is valósághű elhelyezkedésűek: a kisebbek messzebb gurultak, a nagyobbak közel maradtak a szirtfalhoz. A szirt tetejéből szinte lógva kinőtt fák arról tanúskodnak, hogy nem sok idő telhetett el a sziklaomlás és a rajz készülte közt. Valószínűleg ez lehet a történelemben az első, szándékosan, és tudományos alaposságú megfigyeléssel készített sziklaomlás ábrázolása, amely nem lehet a fantázia szülötte, hanem valós látványon alapulhat.
“A vízmosás” című rajz, amelyet 1482-85 körül készített Leonardo.
FORRÁS: ROYAL COLLECTION TRUST
A másik, később született krétarajzon magát az omlást ábrázolta a mester, egy hegyoldalt láthatunk, amelyből hatalmas sziklatömeg zúdul alá, közben por kavarog a levegőben az omlás felett. Az omlás aljában két barlangszerű lakhely bejárata is látható, ez arra utalhat, hogy sziklába épült települést is érintette a sziklaomlás. Ez alapján Margottini úgy véli, valószínűleg ez az omlás is valós esemény lehetett, bár a történelmi adatok alapján nem sikerült beazonosítani Leonardo korának feljegyzett sziklaomlásai közt.
Leonardo már az 1480-as évektől érdeklődést mutatott a sziklák iránt, s ez egész életét végigkísérte, festményei sokaságán látható valamilyen sziklás tájképi elem. Nézeteit a kor tudósai is elfogadták, 1499-ben egy milánói templomtorony lassú, földcsuszamlás miatti beomlását vizsgáló testület tagja is volt.
A két elemzett rajz az angol királyi család birtokában van, a The Royal Collection Trust kezelésében.
Kommentáld!