A különleges épületegyüttes romjai, mai nevén Katarínka, annak idején az Alexandriai Szent Katalin nevét viselő ferences kolostorként és ennek templomaként szolgáltak.

2018-ban, a műemlék 400 éves évfordulója apropóján két ünnepséget is rendeztek. Júliusban nyílt nap volt itt a nagyközönség számára. A novemberi eseménynek meg része volt egy több tucat szakértő részvételével rendezett konferencia is – Vittenc (Chtelnica) község kastélyában, ahol az Erdődy család élt, és ahol Erdődy Kristóf 1618. december 21-én kiadta a kolostor alapító okiratát –, amelyen áttekintették az elmúlt közel negyed évszázad régészeti, művészeti, történelmi, geológiai és antropológiai kutatásainak eredményeit.

Időben visszatekintve, a műemlék hivatalos honlapján olvasható, az 1500–1600-as években többek állították, hogy nekik ezen a helyen megjelent Szent Katalin. Egyikük, egy pásztor a 16. század végén ezért egy barlangban kápolnát épített. Majd jött a kolostoralapító Erdődy. 1645-ben – az I. Rákóczi Györgyhöz kapcsolható nemesi felkelés során – a kolostort felégették. Egy évre rá az alapító fia új templomot építtetett, amibe – szakértők szerint – beleépítették a kisebb eredetit. Később újabb támadások érték, a törökök részéről is. 1786-ban II. József császár feloszlatta a rendet. 1835-ben említik utoljára, hogy a helyszínt még őrzi valaki.

1/3

MEGNÉZEM

Rekonstrukciós rajz a romok melletti információs táblán

FORRÁS:  CSIBRÁNYI ZOLTÁN

Az 1990-es években kezdtek el a helyszínen tisztító, állagmegóvó és felújító munkákat végezni. 2018 végén a templomból látszik jóval több, romjaiban is impozáns a magas falmaradványaival. A kolostor megmaradt részei ehhez képest a fák között szinte rejtőzködnek. Az épületegyüttes régi külalakjáról mégis képet kap az idelátogató, ki van helyezve egy (a maradványok, irattári nyilvántartások és feljegyzések, régi fényképek… alapján megalkotott) 3D rekonstrukciós rajz a feltételezett legutolsó egész, 18. századi kinézetéről. A templom 30 méter magas tornya a 2010-től hét évig tartó munkálatok után megszépült, amihez szakértők mellett önkéntesek százainak igyekezete is hozzátett (az elmúlt 24 évben az épületegyüttes körüli teendőknél pedig közel 1800 önkéntes, köztük sok diák segédkezett).
Júliusban és augusztusban, 9.00 és 17.00 óra között, szakképzett vezetővel, modern lépcsőkön fel lehet menni a toronyba, az év többi napján csak bizonyos alkalmakkor. Számunkra a fenti körültekintés ezúttal elmaradt.

A helyszín két elismerésben részesült: A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma által meghirdetett Év műemléke verseny 2017-es győzteseként megkapta a Fénix-díjat (pontosabban a Katarínka polgáris társulás érdemelte ki az általuk szervezett ott elvégzett munkák elismeréseként); a fő támogató, a Szlovák Gázművek és a Szlovák Gázművek Alapítvány szervezte internetes szavazáson pedig megszavazták az Év legszebb felújított emlékművének.

A közelben valaha a Pálffy család vasutat üzemeltetett, ami faipari gyárát szolgálta ki. Ma a romok közelében keskeny nyomtávú erdei vasútvonalat építenek ki „Katarínka erdei vasút néven”, amely – előre egyeztetett időpontkérés esetén – májustól októberig vehető igénybe.
A Katarínka romjai a Kis-Kárpátok hegylánc északkeleti oldalán kiépült Dejte (Dechtice) községtől nyugatra találhatók. A Csallóközből, tehát déli irányból érkezve a falu előtt szűk másfél kilométerrel találtuk a letérőt balra, amely egy parkolóhoz vezet, innen jó egy kilométert gyalogoltunk az erdőben a romokig. Ez a terület egyébiránt védett természeti tájegység; többek között a zöld gyík élőhelye, egy az épületegyüttes közelében megpillantott tábla tájékoztatott róla, hogy a Lacerta viridis előfordulása itt jelentősnek minősül. A műemlék mellől, a távolban látszik a Kis-Kárpátok legmagasabb pontja, a 767 méteres Záruby.