Kós Károlynak, a neves erdélyi írónak, építésznek állítanak szobrot a Szilágy megyei Sztánán. Az emlékmű a Sztánai Református Egyházközség, a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Szilágy megyei RMDSZ kezdeményezésére, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatásával készült. A mellszobor Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész alkotása, az avatóünnepségre

október 13-án, vasárnap 11 órakor a sztánai református templom előtt kerül sor.

Kós Károly életének fontos helyszíne volt a kis kalotaszegi település, Sztána: 1910-ben felépítette későbbi lakóházát, a Varjúvárat, és családjával együtt hosszú időn át itt élt. Több fontos szépirodalmi műve mellett 1921-ben itt írja meg az erdélyi magyarság önszerveződése szempontjából máig meghatározó röpiratát, a Kiáltó Szót.

1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikont 1931-től ő szerkesztette. 1948–1949-ben a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt.

Élete során Kós Károly számos közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Kalotaszeg címmel lapot indított. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be.

Építészként a magyar népi építkezésre alapozott. Stílusát jellemzi a zebegényi katolikus, Kolozsvárt a Monostor úti református („kakasos”) templom, Sepsiszentgyörgyön pedig a Székely Nemzeti Múzeum „tornyos palotája”.

A szervezők mindenkit szeretettel várnak a rendezvényre.

e-nepujsag.ro

kultúra  2013.10.02. | 22:11 Szobor Kós Károlynak Sztánán

Kós Károly (építész)

Kós Károly
Emléktáblája az általa tervezett óbudai református parókia falán
Született	Temesvár 1883. december 16.
Elhunyt	Kolozsvár 1977. augusztus 25. (93 évesen)
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Balázs Ida

Szülőháza Temesváron

Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.

Életútja

Négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként született. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József nádor Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát.

Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott (Pogány Móric, Maróti Géza, Györgyi Dénes), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi építészet, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni.

1912-ben Régi Kalotaszeg c. illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban őt bízták meg IV. Károly király koronázási ünnepségének díszleteinek tervezésével.

1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, felépíti nyaralóját (későbbi lakóházát) és feleségül veszi a türei református lelkész leányát, Balázs Idát. Gyermekeik közül Kós Balázs (1912-1967) mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, Kós András (1914-2010) szobrászművész, Koós Zsófia (1916-1990) színésznő, ifj. Kós Károly (1919-1996) néprajzkutató, -író lett. 1917-1918 során állami ösztöndíjjal Isztambulba ment tanulmányútra. 1944 őszén sztánai otthonának kifosztása után Kolozsvárra menekült.

1919-ben megalakította a Kalotaszegi Köztársaságot.

1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikon-t 1931-től ő szerkesztette. 1948-1949 között a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt.

Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított, 1921-ben Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen) megjelentette a Kiáltó Szó című röpiratot. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946-1948 között nemzetgyűlési képviselő volt.

1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított. 1945-től a Mezőgazdasági Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt.

Munkássága

Egykori sztánai otthona, a „Varjúvár”

• Óbudai református parókia, Budapest (1908–1909)
• Római katolikus templom, Zebegény (1908–1909) – Jánszky Bélával
• Állatkerti pavilonok (például Madárház), Budapest (1909–1910) – Zrumeczky Dezsővel
• Sztánai lakóháza: a „Varjúvár” [1] (1910)
• Városmajor utcai iskola, Budapest (1910–1912) – Györgyi Dénessel
• Vécsey-kúria, Szada (1911)^[1]
• „Wekerle” Munkás és Tisztviselőtelep központja (Kós Károly tér), Budapest (1912–1913)
• Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (1911–1912)
• Református templom ("Kakasos templom"), Kolozsvár, Monostori út (1912–1913)
• "Kós-ház”, Kós tervei alapján készült, eredetileg lakóház (épült 1931-ben) Miskolc, Görgey u. 32
• Műcsarnok, Kolozsvár (1943)
• Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása, Kolozsvár (1944)
• Mérai tejcsarnok
• Siklód új temploma 1994-ben készült el Kós Károly tervei alapján
• Marosvásárhely Gázgyári épület, Mezőgazdasági Iskola

Írói munkássága

• Erdély népi építészete (1908)
• Atila Királyról Ének – ballada (1909, 1923) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linómetszetekke
• Régi Kalotaszeg (1911)

A budapesti Wekerletelep általa tervezett két épületének egyike, valamint az Ady Endre út felé nyíló, szintén általa tervezett kapu a róla elnevezett Kós Károly téren

Kós Károly emléktáblája, Budapest, XIX., Kós Károly tér 3.10

• Testamentum és agrikultura (1915) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel
• Sztanbul (1918)
• Gálok – kisregény (1919, 1930)
• Kiáltó Szó – röpirat (1921)
• Erdély kövei (1922) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetek
• Varju-nemzetség – regény (1925)
• A lakóház művészete (1928)
• Erdély (1929)
• Kalotaszeg (1932)
• Az országépítő – regény (1934)
• Budai Nagy Antal – színmű (1936)
• István király – színmű (1942)
• A székely nép építészete (1944)
• Erdély népi gazdasági építészete (1944)
• Falusi építészet (1946)
• A kollektív gazdaság üzemi épületberendezése (1954)
• Mezőgazdasági építészet (1957)

Díjak, elismerések

• 1916-ban megkapta a Ferenc József-rend Lovagkeresztjét.^[3]
• 1938-ban az Országépítő regényért Baumgarten-díjat kapott.^[3]
• 1940-ben az erdélyi magyarságért végzett munkájáért Corvin-koszorúval tüntették ki.^[3]
• 1944-ben a Magyar Mérnök és Építész Egyesület Czigler-éremmel tüntette ki.^[3]
• 1958-ban irodalmi és közéleti tevékenységéért a Románia Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége a Munka Érdemrend I. fokozatával tüntette ki.^[3]
• 1966-ban a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatta.^[3]
• 1968-ban az Államtanács a Kulturális Érdemrend I. fokozatával tüntette ki.^[3]
• 1973-ban a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa az "Augusztus 23" érdemrenddel, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Gyémántokkal ékesített Zászlórend I. fokozatával tüntette ki.^[3]
• 2010-ben Posztumusz Ybl Miklós-díjban részesült.

Emlékezete

Kós Károly sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben

Emlékét őrzi Budapest XIV. kerületében a Kós Károly sétány, Budapest XIX. kerületében a Kós Károly tér valamint a Kós Károly Általános Iskol, temesvári szülőházának oldalfalán pedig egy emléktábla és még számos emléktábla a Kárpát-medencében.Emlékezetét ápolja a Kós Károly Egyesülés  illetve a Kós Károly Alapítvány.

1999 óta minden év december 16-án, Kós Károly születésnapján, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a Kós Károly-díj bizottság előterjesztése alapján Kós Károly-díjat adományoz a településvédelem és településszépítés területén végzett kimagasló, eredményes egyéni és csoportos munkáért.