Kutatók egy csoportja a madarakat ábrázoló Nazca-vonalakat tanulmányozta – írja az IFLScience. A szakértők szerint bizonyos esetekben csak az állatok nemzetségét lehet megállapítani, egy dolog viszont biztos: a geoglifák készítői nem őshonos élőlényeket örökítettek meg.
Peru sivatagjában fekvő ábrák a régészet legnagyobb rejtélyei közé tartoznak. Mivel a geoglifák hatalmasak, igazán csak a levegőből lehet kivenni a formájukat. Máig vita tárgya, hogy hogyan tudták az ősi emberek megalkotni ezeket.
A madarak kifejezetten fontosak lehettek a készítőknek, összesen 16 van belőlük. Eda Maszaki, a Hokkaidói Egyetem munkatársa és a vizsgálatot végző csapat tagja bízik benne, hogy a fajok azonosítása segíthet az alkotás okának megértésében.
A kutató szerint eddig a madarakat csak felületesen, bizonyos vonások alapján elemezték, az új analízisben ugyanakkor alaposabb morfológiai vizsgálatot folytattak. Az egyik legismertebb ábrát például perui kolibriként emlegetik, de valójában nem egy, a térségben őshonos madár, hanem a trópusi esőerdőkben megtalálható remetekolibri lehet. Manapság az ilyen madarak a Nazca-vonalaktól távol élnek, és 1000-2400 éve, a geoglifák születésekor sem lakhattak kifejezetten közel.
Eda további két ábrát pelikánként, egyet pedig papagájként azonosított. A csapat szerint érdemes lenne a kultúra agyagedény-festéseit is elemezni, ezeken ugyanis hasonló módon ábrázolhatták a fajokat.
Azt nem tudni, hogy pontosan miért ezeket a madarakat örökítették meg. Elképzelhető, hogy a távoli múltban a régión is áthaladtak vándorlásuk során az állatok, ez pedig a tavasz és az eső érkezését jelentette, ami fontos volt a mezőgazdaságból élőknek.
Kommentáld!