Manapság már nem lepődünk meg egy-egy fellőtt űrrakéta hallatán. 50 évvel ezelőtt azonban világhírnek számított, amikor az orosz Lajka kutyát a Szputnyik-2 nevű szovjet mesterséges holddal kijuttatták a kozmoszba

Lajka (oroszul: Лайка; jelentése: Ugatós) kistermetű, tehát a mesterséges hold szűk „kabinjában" való utazásra éppen alkalmas jószág volt. Mivel a járműben élőlény utazott - mi több, feltehetően az első nem emberi lény, amelyik felrepült a Föld körüli kozmikus pályára (a bizonytalanság oka, hogy a volt Szovjetunió az ötvenes évek végén sok jel szerint végzett soha be nem vallott, mert sikertelen emberkísérleteket is...), így ezt a műholdat elnevezték az „első űrbiológiai mesterséges holdnak". 1957 november 3-án tehát ezen a mesterséges holdon Lajka kutya is felszállt a magasba.

 több tonnás jármű hasznos tömege csak 500 kilogramm volt, és a kistermetű „űrkutya" hermetikusan lezárt kabinban tartózkodott.

Ha igaz, amit a hivatalos szovjet szervek később állítottak, akkor Lajka révén a tudósok a súlytalanságba került biológiai lény, itt konkrétan egy állati test reakcióit tanulmányozták. A hivatalos változat szerint, ami annak idején a világsajtóban is helyet kapott, Moszkva azt állította: mivel a kémiai áramforrások (elemek) csak hét napra elegendő áramot adtak, Lajkát a hetedik napon az élelmet adó szerkezet utolsó adagjában beadott méreggel elpusztították, hogy ne szenvedjen.

Ám mint annyi minden e szigorú titoktartással övezett területen, sajnos ez sem volt igaz. A szovjet vezetés a kutyát kizárólag azért lőtte fel, hogy elmondhassák: ők már élőlényt is küldtek a világűrbe. Ismervén a nyugati emberek állatszeretetét és az állatvédő ligák sokfelé jelentős társadalmi erejét, beadták a világnak ezt a méreg-mesét.

Azt a verziót, hogy Lajka utolsó ételadagjába gyorsan és fájdalommentesen ható szert kevertek, csak hónapokkal az eset után közölték Moszkvában, amikor látták, milyen nagy felháborodást keltett a világban a kis állat pusztulása.

1957 végén sokan meg is hatódtak - lám, milyen szépen megkönnyítették Lajka pusztulását a nagylelkű szovjet tudósok!

Hogy mi is történt valójában a rokonszenves kutyával, arra csak negyven évvel később, 1997-ben derült fény, amikor az ITAR-TASZSZ hírügynökség kinyomozta az igazságot. Ez sokkal prózaibb, mint a fentebb vázolt kettős legenda - és nagyon hasonlít sok későbbi szovjet próbálkozáshoz, amikor is vagy elhallgattak fontos részleteket, vagy meg sem történt eseményeket állítottak be valósnak, vagy pedig utólag helyesbítették visszamenőleg azt, amit kezdetben elmondtak, nyilatkoztak róla. Így volt ez később számtalanszor, a Gagarin-esetben és máskor is.

Ma már tudható, hogy ami akkor reklámkampánynak látszott és csakugyan sok embert meghatott, cinikus hazugságsorozat volt csupán. A kutyával semmilyen kísérletet nem végeztek.

A Szputnyik-2-nek nem is volt leszállóegysége, vagyis amikor a kutyát betették a szűk tartályba, eleve halálra ítélték. Lajka már az űrutazás első perceiben elpusztult. Élve nem is jutott fel a légkör külső szélére, a tulajdonképpeni világűrbe, mert rossz tervezés vagy kivitelezés miatt a Szputnyik-2 hővédő pajzsa a levegővel súrlódva túl korán leégett, emiatt a kis űrhajóban keletkező több száz fokos hőség megölt minden életet és tönkretette a műszereket is.

Az egész kísérlet balul ütött ki, a Szputnyik repülésének nem lett semmilyen értékelhető tudományos eredménye. Ilyen körülmények között nem is lehetett.

Megdöbbentő volt annyi évtizeddel később megtudni, hogy a jármű nem 162 napnyi űrbeli keringés után, a Földhöz mind közelebb kerülve égett el, amikor szegény Lajka elvileg már hónapok óta nem élt - dehogy! Egy szó sem igaz abból, ami a sokfelé kiadott, így Magyarországon is megjelent „Ûrkutatási Lexikonban" található. Az akkor közölt moszkvai adatokkal ellentétben a hajó pár perccel a fellövés után elégett a légkörben! Így Lajkát nem mérgezhették meg a távolból az „emberséges" űrkutatók: a szerencsétlen állat egyszerűen elégett a járművel együtt.