A 11 éves, Rex nevű német juhászkutyát egy roncstelepről, nyomorúságos körülmények közül mentette ki egy állatvédő szervezet.
A szerencsétlen kutya szinte egész addigi életében láncra kötve éldegélt, és az őt ekkor „gondozó” emberek úgy tartották, a kutya létének egyetlen célja a félelemkeltés kell, hogy legyen.
Végtére is, a roncstelep tulajdonosai el is érték a céljukat; mire az állatvédő szervezetnek sikerült kimentenie a roncstelepről az ebet, addigra a kutya már a végletekig agresszívvé vált. Etetéséhez mindig két emberre volt szükség; az egyikük elterelte a kutya figyelmét, míg a másik ember a lehető leggyorsabban a kutya elé helyezte az ételt.
Rex emellett minden, valami módon a közelébe kerülő élőlényre is vadul rátámadott, akár akkor is, ha az adott élőlény éppenséggel – úgy szólván – rá sem nézett. Végül, mivel a menhelyen több gondozót is megharapott, a kutyát egy lovakat, kutyákat és gazdasági állatokat befogadó szervezethez helyezték át.
A helyzet először itt sem változott; kutyán nem tudtak segíteni a szakemberek sem, így lassacskán mindenki azt látta a legkegyesebb megoldásnak, ha a végletekig megnyomorított lelkű állatot elaltatják. És ekkor, a legváratlanabb pillanatban, a legváratlanabb élőlény mentette meg igazán a kutyát; egy, a menhelyen élő lúd barátsága teljesen megnyugtatta őt.
A madarat természetesen nem szándákosan ismertették össze a veszélyes kutyával; Geraldine – a lúd – maga látogatta meg egy napon a kutyát a kifutójában, s ekkor kötött barátságot a két mentett állat. Geraldine és Rex azóta szinte mindig együtt vannak; kergetőznek, vagy éppen csak együtt ücsörögnek a menhelyen.
A gondozók szerint a lúd igen jó hatással volt Rexre, aki új barátja (vagy hát pontosabban barátnője) mellett nyugodt, kiegyensúlyozott öregecske kutya lett, és immár nem támad rá a gondozóira sem.
Mi több, érdekes módon egészen megváltoztatta az emberekhez fűződő viszonyát is - egy madár!
allat-tortenet
Kommentáld!