Budapesten matematikát és fizikát, Göttingenben, Berlinben és Bonnban csillagászatot tanult; főként az égitestek pályaszámításának elméletét és gyakorlatát tanulmányozta. Hazatérve nem tudott érdeklődési körének és képességeinek megfelelő állást szerezni: a Műegyetemen volt a geodézia tanszéken tanársegéd, majd tisztviselői állást vállalt. A csillagászattal csak szabadidejében foglalkozott:
Konkoly-Thege Miklós ógyallai magán-obszervatóriumában végzett megfigyeléseket és a szaklapokba cikkeket írt. Eredménytelenül fáradozott egy állami csillagvizsgáló létrehozása érdekében.
Az 1880-as évek közepén Salamon Ferenc történetíró hívta fel Lakits figyelmét a MAGYAR HONFOGLSLÁS IDŐPONTJÁNAK akkor még TISZTÁZATLAN KÉRDÉSEIRE.
A pontos meghatározáshoz támpontot nyújtott egy bizánci krónikákban feljegyzett napfogyatkozás – ennek idejét kellett volna meghatározni.
Lakits nagy gonddal és hatalmas munkával, hosszadalmas számításokkal 21 ismert napfogyatkozás adatait határozta meg és megállapította, hogy a keresett időpont 891. augusztus 8-a.
Ennek alapján a honfoglalás idejét 895-896-ra tette.
Ezt a kormeghatározást fogadta el a Tudományos Akadémia is, és ennek alapján szervezték meg a honfoglalás ezeréves évfordulójának ünnepségeit 1896-ban. Lakits a továbbiakban is több vizsgálatot folytatott régi krónikák csillagászati adatainak értékelésével és azok alapján végzett kormeghatározásokkal kapcsolatban.
Másik kutatási területe A KÖZÉPKORI TEMPLOMOK TÁJOLÁSÁNAK VIZSGÁLATA volt. Rájött, hogy számos románkori illetve gótikus templom főhajó tengelye eltér a hagyományos kelet-nyugati iránytól és a védőszent ünnepén felkelő illetve lenyugvó nap helyzete szerint van kijelölve, például az oltáron elhelyezett védőszent képét a felkelő vagy lenyugvó nap sugarai az adott napon megvilágítják.
Emellett nagy számú népszerűsítő cikke jelent meg a Természettudományi Közlönyben.
Széleskörű tevékenysége alapján 1892-99 között a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlései állandó bizottságának titkára. 11 éven át a Mechanikai és Órásipari Szakiskola tanára. 1898-tól a nemzetközi jellegű 1800-ban alapított Astronomische Gesellschaft tagja. (Bartha Lajos)
Lakits Ferenc jelentős felismerései, kutatásai életében nem keltettek elismerést, nem szereztek szakmai megbecsülést.
Elkeseredett, csalódott emberként, teljes visszavonultságban halt meg.
Keletelés
Árpád-kori templom alaprajza (Velemér)
Keletelt az olyan templom, amelynél az épület tengelye kelet-nyugati fekvésű és a belső elrendezése olyan, hogy a hívők és a celebráló pap (papok) kelet felé fordulva imádkoznak. A nyugati keresztény templomokban a főoltár (a főhajótlezáró apszis) néz kelet felé.
Eredete
Már jóval a kereszténység megjelenése előtt találkozunk a szakrális helyek -oltárok, templomok, sírok - valamilyen égtáj szerinti tájolásával (Stonehenge). A felkelő Nap, az éjszaka sötétjét elűző Fény szimbolikája a legtőbb ősi, a tételes vallások megjelenése előtti kultúrában fellelhető. Vélhető, hogy a keletelés(orientálás) e mítosz lecsapódása. A kereszténység ezt az értelmezést sajátmisztériumainak megfelelően módosította: „A templomok azért forduljanak kelet felé, ahol a Nap kél, mert bennük az igazság Napját imádjuk és úgy mondják, hogy keleten volt a Paradicsom…” (Honorius Augustodunensis, 11-12.sz.) Amuszlimok számára kezdetben a keleti irány Mekkára mutatott, s az iszlám ázsiaiterjeszkedésével ez utóbbi kapott nagyobb hangsúlyt, s ma már Mekka felé fordulva végzik a mindennapi imádságukat.
Története
A keresztény templomok keleti tájolásának közvetlen előképe: a zsidóSzentsátor, mely a pusztai vándorlás során a keleten megigért Éden felé mutatott. A Salamon (i. e. 971-926) által felépített jeruzsálemi Templom e szokásnak megfelelően a Sátor véglegesítésének tekinthető (I. Kir. 6,1-14; II. Krón. 3-4.). A Nagy Heródes (i. e. 37-4) alatti átépítésekor megtartották az orientációt. Miután a zsidó háborút követően Titus leromboltatta (i. sz. 70.), a diaszpóra zsidósága a zsinagógák építésében megtartotta a szokást, mely a mai napig érvényben van: a Tóra tekercseit tároló fülke mindig az épület keleti oldalán van
.
A korai keresztény gyülekezetek imahelyei, vacsoratermei, háztemplomai is követik ezt a szakrális elrendezést, bár a kelet felé fordulást időnként a gyülekezettel szemben miséző papra vonatkoztatták. A keresztény kánonírásbeli előzménye az i. sz. 200 körül keletkezett Apostoli Útmutatásbanolvasható: "Kelet felé fordulva kell imádkoznotok...". Jó egy évszázaddal később Athanasius (296-373) már a templom helyes tájolásáról ír: "… az imádkozók arccal az oltár felé fordulva a felkelő Napot, Krisztus jelképét látják…". A fordított tájolás szokására utal Apollinaris (430-483), amikor a templomok építőit így instruálja: "…a homlokzat a napéjegyenlőséginapkelte irányába nézzen…". Ez annál is meglepőbb, mert a niceai zsinat i. sz. 325-ben már előírta a keletelés általános szabályait. Az ortodox (bizánci rítusú, kopt stb.) templomok építésénél máig érvényes szabály nyugaton atridenti Zsinat (1545-63) óta nem kötelező. A reformált egyházak a saját építésű templomaik tájolásánál ugyanezt a gyakorlatot követik.
A keletelés változatai
A kereszténység kezdeteinél még csupán a nagyjából keleti irány betartására törekedtek az építkezések tájolásánál. Különösen ezt a pontatlan beállítást követték, ha egy korábbi épület helyére került a templom, s annak falait is felhasználták. A tényleges (földrajzi) keleti irányt a középkori templomoknak csak mintegy ötödében sikerült tetten érni, holott a 11-12. században már egyházi szabály írta ezt elő. A legtöbb esetben valamilyen nevezetes ünnep napkeltéjének irányát jelölték ki. Néhány eset:
- Napéjegyenlőségi keletelés: a Nap a tavaszi (március 21.) vagy az őszi (szeptember 23.) napéjegyenlőség napján a tényleges keleti irányban kél. A pontos irány azonban a négyévenkénti szökőnap miatt némileg változik és különösen nagyok voltak az eltérések a Gergely-naptár (1582) bevezetése előtt. Kisebb eltérések adódtak az alapok kitűzésénél akkor is, ha az épület keleti horizontját hegyek takarták el.
- Védszent-napi keletelés: a leggyakoribb középkori tájolás a templom védszentjének, patrónusának nevenapján a felkelő Nap kelésének megfigyelésével történt. Az így keletelt templomok főtengelye a csillagászatiégtájakkal különböző szöget zár be. A képen látható veleméri templomot aSzentháromság-vasárnapi napkeltére orientálták.
- Ez okozza az alaprajzon is látható 16o-os eltérést. Az ünnep a húsvétiünnepkör része, tehát évenként változó, az alapítás évében kellett az építőknek az alapirányt meghatározni.
Kommentáld!