Egy ici-pici hópehely volt, ami ki van téve annak, hogy leesik és elolvad, eltűnik nyomtalanul. De a jó Isten a markába vette, és teremtett mellé még egy pár pelyhet.
Összekapaszkodtak, és már erősebbek voltak. Aztán együtt szálltak tovább.
És a jó Isten látta, hogy kitartóak, hogy fogják egymást, nem engedik hogy valamelyikük elszakadjon. Ezért még teremtett hópelyheket, és még erősített rajtuk ezzel. Már nem is különálló pelyhek voltak, hanem egy kemény hógolyó.
Rájöttek, hogy most már könnyebb gurulni, és útközben magukhoz szólították azokat, akik messzebb voltak. Így nőtt, nődögélt a hógolyó, míg egyszer csak lavina lett belőle. De ez a lavina nem pusztított. Hanem épített.
Nem lefele haladt, hanem felfele, és mindent ami az útjába került, felemelt. Meg fog állni ez a lavina.
Amikor eléri nemes célját, megáll. És akkortól kezdve békésen él tovább, nem kell attól félnie, hogy elolvad, beolvad.
Az ici-pici hópehely mi voltunk, az “Itthon vagyunk”.
Akik ki voltunk téve annak, hogy leesünk, és elolvadunk. De a jó Isten a markába vett.
Összekapaszkodtunk, és már erősebbek voltunk, ahogy csatlakozott hozzánk még pár ember. Aztán együtt szálltunk tovább. És a jó Isten látta, hogy kitartóak vagyunk, fogjuk egymást, nem engedjük, hogy valamelyikünk elszakadjon.
Ezért erősített rajtunk, és most már együtt haladtunk tovább. Veletek, erdélyi testvéreink.
Székelyudvarhelyről, Kincses Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, és drága Erdélyország minden szegletéből. Nem lefele haladunk, hanem felfele.
Nem rombolunk, hanem építünk.
Mikor elérjük a nemes célunkat, megállunk, és akkortól kezdve békésen, félelem nélkül élünk tovább. Nem olvadunk el, nem olvadunk be.
Valamit elkezdtünk, aminek a vége még nem látszik. Nehéz és fáradságos út lesz, de EGYÜTT KÉPESEK VAGYUNK RÁ!
Isten áldja meg minden erdélyi magyar testvérünket! Köszönjük, hogy összekapaszkodtok velünk!
Kommentáld!