Bajomi Bálint, www.bajomibalint.hu

Az EU által támogatott LIFEinFOREST pályázat keretében 34 szakemberrel közösen egyhetes tanulmányúton vettünk részt Bajorországban. Az első terepi napon Neuburg an der Donau község határában egy helyreállított ártéren vezettek körbe minket. Számomra a „hódhelyzet” itteni kezelése volt a legérdekesebb tanulság.

A 2014 és 2018 között folyó LIFEinFOREST pályázat egyik célja, hogy párbeszéd induljon az erdész és a természetvédő szakma között, és ezáltal csökkenjenek az ellentétek közöttük. A pályázatról egy korábbi dupla interjúmban olvashat részletesebben.


Felirat a német tanulmányút két résztvevőjének kabátján: „Erdészeti Hatóság”, illetve „Bükki Nemzeti Park”
A képre kattintva galéria nyílik.

2016. november 14–20. között 34 szakemberrel közösen egyhetes tanulmányúton vettünk részt Németország legnagyobb területű, délkeleten fekvő tartományában, Bajorországban. Az út során meglátogattunk egy Ingolstadt közelében, pontosabban Neuburg an der Donau község határában lévő dunai árteret, ahol az erdőségek évszázadok óta a Wittelsbach-ház bajor uralkodócsalád tulajdonában állnak. (Ingolstadt egyébként gazdasági szempontból jelentős város, itt van az Audi autógyártó cég, illetve a Media Markt és a Saturn üzletláncok központja).

Ingolstadt helye Németország térképén. Forrás: Wikipedia.A Wittelsbach-család szépen rendben tartott Grünau Kastélyában (Schloss Grünau, lásd a cikk első képét) ma egy bemutatóközpont található – ezt Auenzentrum Neuburg/Ingolstadtnak hívják. Reggel két környékbeli természetvédelmi szakértő tartott előadást a magyar vendégeknek, majd egyikük, Peter Jannetti körbevezetett minket az épületben kialakított kiállításon. Jópofa módon mutatták be, ahogy a Duna végigkanyarog a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig.

Az ingolstadti Duna-szakasz környékének vízháztartását egy természetvédelmi program keretében állították helyre, így ma már újra ártérként működik. Ezt a kiállításon egy animáció mutatta be madártávlatból: 

A látogatóközpont bejárása után a terepen folyatódott a program. A Dunát elrekesztő gátnál szálltunk le a turistabuszról. A műtárgy közelében hattyúkat, kormoránokat és récéket figyelhettünk meg, majd továbbmentünk ahhoz a helyhez, ahol a vizet biztosítják az ártér számára. Itt egy mesterséges mellékágat hoztak létre a revitalizáció során a szakemberek. Ha kiengedik ide a vizet, akkor 5-7 nap alatt terjed szét az ártéren. Annak érdekében, hogy a halak számára is legyen átjárás a folyó és a mellékág között, egy hallépcsőt is építettek. Vezetőink elmondása szerint ezt tényleg használják a halak; mozgásukat elektromos halászgéppel szokták ellenőrizni. A mellékágat követve nemsokára egy nagyon szokatlan dologgal találkoztunk; én korábban még nem láttam ilyet. Egy különleges építészeti bravúr segítségével az egyik csatorna felett merőlegesen egy betonszerkezetű „hídon” egy másik csatornát vezettek át.

Ha két csatorna találkozik...
A képre kattintva galéria nyílik.

 A Natura 2000-es természetvédelmi területen találkoztunk hódrágással is. A XIX. század második felében Európa nagy részéről a túlzott vadászat miatt kipusztultak a hódok; így történt ez Németország legtöbb területén és Magyarországon is. Schwab és Schmidbazer Interneten is olvasható írása szerint Bajorországban 1867-ben pusztult ki a faj, majd 99 évvel később, 1966-ban indult el a hód-visszatelepítési program. Az 1970-es évek végéig 120 egyedet telepítettek vissza Ausztriából a délnémet tartományba. A természetvédelmi program olyan jól sikerült, hogy jelenleg már nagyjából 20 000 hód lakja a térséget, és jutott bőven arra is egyed, hogy más országokba – köztük Magyarországra és Szlovéniába – is vigyenek innen állatokat. A LIFEinFORESTS tanulmányút keretében megtekintett ártéren több, mint 100 hódcsalád lakik, az állatok egyedszámát 4-500-ra becsülik. Az érdekükben folytatott kezelés tulajdonképpen abban merül ki, hogy az emberek nem csinálnak semmit, hagyják a hódokat „kibontakozni”. Az „ökoszisztéma mérnöknek” nevezett faj minden európai országban, ahová visszatelepítették,  erdészeti és vízügyi károkat okoz. Bajoroszágban az állatok által okozott gazdasági károkat a tartományi kormány megtéríti – ennek igyekeztem részletesen utánajárni.

Gerhard Schwab Gemencen a 2004-es hódvisszatelepítésnélDél-Németországban a hódok menedzselését Gerhard Schwab koordinálja – ő hozta annak idején Magyarországra is a nálunk kiengedett egyedeket. A hód-szakértő e-mailen válaszolt a hódkárok kompenzálásának bajorországi rendszerére vonatkozó kérdéseimre. Leírása szerint 2008 óta fizetnek kompenzációt az érintett földműveseknek, erdészeknek és a kereskedelmi halgazdaságok vezetőinek – tehát általánosságban azoknak, akik megélhetése a földhasználaton alapul (elméletben, mivel a való életben a jövedelmük túlnyomó többsége amúgy is állami és uniós támogatásokból származik). Az év folyamán a gazdálkodók bejelentik a károkat, az adott évre jutó teljes összeget kiszámolja a minisztérium, és a rendelkezésre álló 450 000 Eurós (átszámolva kb. 139 500 000 forintos) keretet szétosztják közöttük. Ha a teljes kár meghaladja ezt az összeget, mindenki arányos százalékot kap. 2016 óta lehetséges a teljes kár megtérítése, korábban csak egy részét fizették ki. A fa értékének kiszámítását az erdészeti igazgatás által kidolgozott módszerrel végzik. Az erdők tulajdonosai azt is választhatják, hogy kivonják a területüket a gazdálkodásból, majd ez után évi 120 Euró (kb. 37 000 Ft) támogatást kapnak hektáronként. Mindez sok papírmunkával jár, ami nem a hódok menedzselésével, hanem az EU-szabályozásokkal függ össze. Napjainkban továbbra is nő a bajorországi hód-populáció – folytatta e-mailen Schwab. Így egyre több a problémás helyszín, ahol befogják a hódokat. Most már nem „exportálják” őket Európa más helyszínein lévő visszatelepítési helyszínekre, így a befogott állatokat lelövik. A súlyos problémákat okozó állatok közvetlen kilövése is lehetséges megfelelő engedéllyel, de ez elég nehezen kivitelezhető. 2015-ben összesen mintegy 1 400 egyedet távolítottak el Bajorország területén a fenti módszerekkel.
Magyarországon 1996 és 2008 között zajlott a hód-visszatelepítési program, a WWF  koordinálásában - a visszatelepített hódok többségét Bajorországból hozták. Itt olvasható azon tanulmányom, amelyben részletesen áttekintettem a hazai programot. Bár hazánkban az 1996. évi Természetvédelmi Törvény lehetőséget ad a védett fajok által okozott károk megtérítésére, nálunk a hód esetében még nem került sor ilyenre. A kacifántos jogi helyzetet a tanulmányom 44-46. oldalán mutattam be. Érdemes lenne nálunk is bevezetni a kártérítés rendszerét, hogy a kezdetben örömmel üdvözölt kedves állatok népszerűsége továbbra is megmaradjon.

Hódrágás a Duna-ártéren
A képre kattintva galéria nyílik.