Kinek jutna eszébe egy szállodában megnyalni a falat? A kérdés egyáltalán nem annyira idétlen, mint amilyennek első olvasásra tűnik.

Dél-Amerika egyik festői szépségű országában fekszik a Föld legnagyobb sósivataga, ahol még a hotelt is a helyben bányászott sókőből építették fel. Bolívia, a legek hazája azonban nem csak erről híres.

Ott található a világ legmagasabban fekvő városa és a legmagasabban fekvő hajózható tava is, a Titicaca-tó. A legek felsorolása azonban még mindig nem ért véget.

Bolíviát elsősorban a természeti szépségei miatt keresik fel a világ minden tájáról érkező turisták. Hivatalos fővárosa Sucre, de a törvényhozó testület egy másik, nem kevésbé fontos városban, La Pazban működik. Mint ahogy ez utóbbi a világ legmagasabban fekvő városa, ugyanott található a világ legmagasabban álló parlamentje is. A közel tízmilliós lakosság több mint felét az indiánok teszik ki.

AZ ORSZÁG GAZDASÁGA

A vallási ünnepek között felváltva vannak keresztény és indián eredetűek, míg az állami ünnepek többnyire forradalmakhoz vagy csatákhoz kötődnek. A fesztiválok többnyire népzenés, néptáncos felvonulásokból állnak evés-ivással egybekötve.

Bolíviában nem tiltott a kokacserje termesztése. Nem is hagyná a nép, hogy bárki elvegye tőle az élvezeti növényt, ugyanis az indián őslakosok évezredek óta rágják a levelét élénkítőként. A mindenki által ismert tények miatt azonban nemcsak a fehérgazdaság húz szép hasznot a piros bogyós cserjéből, hanem a drogmaffia is. Bolívia ma alapvetően agrárországnak számít, a lakosság túlnyomó többsége a mezőgazdaságból él. A főként szegény földművesek cukornádat, gyapotot és kávét termesztenek. Az ország gazdasága az 1800-as évek vége felé lendült fel, amikor megemelkedett az ezüst világpiaci ára. Száz évvel később már az ón vált a térség számára a legfontosabb jövedelemforrássá.

Bolívia fizetőeszköze a boliviano. Az országnak tengerpartja nincs, ugyanis Chile erőszakkal elvette azt. Mivel a földrész legszegényebb országáról van szó, nem meglepő, hogy a közbiztonság meglehetősen rossz errefelé. A lopások mindennaposak, főleg a gazdagnak számító külföldieket érik támadások. Az állami egészségügy állapota nem éppen kielégítő, ezért, aki ide utazik, szükség esetén jobban teszi, ha inkább egy magánklinikát keres fel.

A tömegközlekedés használata idegenek számára nem javasolt, de a taxik megbízhatóak.

BOLÍVIA ÉLŐVILÁGA

Bolívia egyike az Andok országainak. Az Ázsián kívüli legnagyobb hegységet kaktuszok, kisebb fák, cserjék és fűfélék gazdagítják. A térség állatvilága igen gazdag: szarvasok, pumák, rókák, lámák és pápaszemes medvék népesítik be.

A Cacho-vidéken már jaguárral, hangyászsünnel és tapírral is találkozhatnak a természetbúvárok.

Az őserdőt természetesen itt is a rovarok és kígyók uralják, de a fák között több majomfaj is otthonra lel.

LÁTNIVALÓK, EGYÉB NEVEZETESSÉGEK

A bolíviai Andokot szeli át a világ legveszélyesebbjének nyilvánított útja. Az 1930-as években a chaco-háború idején építtették a paraguayi hadifoglyokkal. La Paz után az út 4650 méter magasra is felmegy, és tovább halad a mindössze 1200 méteren fekvő Coroicoba. A helyiek csak „El Camino de la Muerte”-nek, a halál ösvényének nevezik. Az egyetlen sávból álló út mindössze három méter széles. Az egyik oldalán a hegyoldal, a másikon a szakadék övezi. Az erdő miatt folyamatosan párás a levegő, ami az utat csúszóssá, a látási viszonyokat ködössé teszi. Évente majd 300 halálos baleset következik be az úton.

Bolívia konyháját a szélsőséges ízek jellemzik. Gyakran fűszerezik az ételeket ilajhua-val, ami paradicsomból és erős paprikából készült csípős szósz.

Igazságtalan lenne, ha Bolíviának csak a negatív nevezetességeit említenénk. A chilei határhoz közel eső részén, ugyancsak az Andokban lelhető a Salar de Uyuni, a rég kiszáradt Minchin-tó helyén a Föld legnagyobb sósivataga.

Bár profi túraszervezők is a külföldiek rendelkezésére állnak, mégis sokan egyedül próbálnak nekivágni az ismeretlennek, pedig a helyiek mindenkit arra figyelmeztetnek, hogy a magányos kalandozás errefelé életveszélyes. A hófehér síkság visszatükrözi az égboltot, ami festői látványt nyújt az ide érkezőknek. Az esős évszakban a sivatagot bokáig érő víz fedi, ami szinte tükörként funkcionál, és úgy veri vissza a felhők képét. Az erős napsugárzás miatt ajánlott folyamatosan napszemüveget viselni.

Itt található az ország egyik modern szimbólumának is beillő sóhotel. Az épületet egykor a sóbányászok lakták, de ma már a turisták adják egymás kezébe a kilincset. Itt nem csak a falak, a bútorok is sóból készültek. A bejáratnál figyelmeztető táblákon külön megkérik a vendégeket, hogy a falakat ne nyalogassák, hiszen nem szeretnék, hogy a ház idő előtt elfogyjon.

A szélsőséges hőingadozás itt nem okoz problémát, mert a forró nappalokon átmelegedő falak az igencsak hűvös éjszakákon is kellemes hőmérsékletet biztosítanak a szálloda látogatóinak.

http://www.mmmonline.hu/