A Zöld Klíma Alap (Green Climate Fund, vagyis GCF) 2009-ben jött létre és székhelye 2013 óta Dél-Koreában található, ahol 110 fős gárdával működik. 2009-ben a koppenhágai klímacsúcson az ENSZ-tagállamok azt vállalták, hogy 2020-ig 100 millió dollárt raknak össze a klímaváltozástól leginkább sújtott szegény országok megsegítésére. Ehhez képest 2014-ben végül csak valamivel több mint 40 ország vállalta, hogy 2020-ig 10,3 milliárd dollárt fizetnek be a GFC-be. E pénzeket a szegény országok megújuló energiás beruházásáira fordítják, valamint arra, hogy olyan infrastruktúrákat hozzanak létre, mellyel védekezni tudnak a szélsőséges időjárás ellen és adaptálódni a megváltozott természeti viszonyokhoz (pl. árvízvédelem).

Ebből a 10,3 milliárdból 3 milliárdot az USA adott volna, mint a legnagyobb donor. Az Obama-adminisztráció egymilliárdot átutalt, a Trump-kabinetre hárult volna a fennmaradó összeg kifizetése, de amellett, hogy Trump kilépteti az USA-t a párizsi klímaegyezményből, azt is világossá tette, hogy nem hajlandó befizetni a klímaalapba egy centet sem, mert az szerinte az adófizetők pénzének az elhárdálását jelentené.  Az így kimaradó 2 milliárd dollár az alap költségvetésének 20 %-át jelenti. Számos ország és város tett rá ígéretet, hogy igyekeznek pótolni ezt az összeget, de 2 milliárd így sem fog összejönni. Valószínűleg csak ennek a töredéke. Mivel a felajánlások önkéntes alapúak, nincs jogi eszköz rá, hogy a Fehér Házat az Obama által tett ígéret betartására kötelezzék.  Az USA-nak 2018 végéig van tagsága az igazgatótanácsban.

2016-ban még nem sikerült keresztülverekedni az ExxonMobil közgyűlésén, hogy a főrészvényesek megköveteljék a cégtől, adjon számot a klímaváltozás üzletvitelt érintő hatásairól. Egy év alatt azonban pálfordulás történt a nagy Wall Street-i alapoknál. Most már elismerik a klímatudatosság fontosságát.

Ha időközben más donorországok befizetései nőnek, kérdéses lesz, hogy megtarthatja-e az Egyesült Államok a helyét a grémiumban. Az USA után Svédorszzág a második legnagyobb adakozó a maga 581 millió dollárjával. Ha a donorországok lélekszámát nézzük az egy főre jutó adomány a svédeknél a legnagyobb (60 dollár/fő), míg az USA-ban ennél jóval kisebb (3 dollár/fő). Japánnak is van még egy nagy ígérete: a szigetország 1,5 milliárdot fizetne be az alap kasszájába. Az alap igazgatótanácsa 2016-ban 1,3 milliárd dollár szétosztásáról rendelkezett, holott arra az évre 2,5 milliárd volt az előirányozott cél. 
Fennállása óta az alap 2,2 milliárd dollárnyi támogatást és kölcsönt osztott szét. 13 millió dollár híján ez mind kiosztásra került. A legnagyobb összeg, amit egy projektnek ítéltek, 5 millió dollár volt. Ez éppen egy amerikai szervezet kapja, a New York-i Acumen Fund, mely Ruandában és Kenyában létesít napenergiás infrastruktúrákat.
Egymillió dollárt kapott egy mongol bank emissziócsökkentési projektje, és ugyanekkora összeget és perui esőerdőket védelmező beruházás.

Jogi komplikációk 

Az alap működését nemcsak a pénzhiány nehezíti. Az időhiány is. Az igazgatótanácsi tagok gyakran nem kapják meg időben a pályázatok anyagait. De ez még nem minden. A 24 tagú igazgatótanács -melynek tagjait a gazdag donorországok éppúgy adják, mint a fejlődők, melyek megkapják a pénzeket- talán túl óvatosan dolgozik, mivel nem akarja, hogy jogi hercehurca alakuljon ki a döntései nyomán. Mivel az alap vezetősége nem ENSZ-alkalmazott, nem vonatkozik rájuk olyan jogi védelem, ami az ENSZ-tisztségviselőket megilleti: vagyis a jogi immunitás, hogy őket nem lehet felelősségre vonni.
A GCF ugyanis nem hivatalos szervezete az ENSZ-nek, bár az ENSZ égisze alatt jött létre, az ENSZ klímapolitikai tárgyalásain született döntések következményeként. Lassítja a jóváhagyás folyamatát a bürokrácia tehetetlensége (melynek malmai mindig lassan őrölnek) és az is, hogy a donorországok gyakran túl sok feltételt támasztanak a támogatáshoz.

Az alap most ott tart, hogy elkezdi az érdemi együttműködést olyan multilaterális intézményekkel, mint a Világbank vagy az Ázsiai Fejlesztési Bank, valamint magántulajdonú bankokkal. Amint ezekkel megköttetnek a szerződések, újabb pénzek áramolhatnak a szegény országok felé az alapon keresztül. A párizsi klímaegyezményben foglaltak szerint az aláíró tagországok 2025-ben megemelhetik a klímaváltozás által leginkább sújtott szegény országok támogatására fordítandó összeget - írta a piacesprofit.hu.