MAGYAR LELKŰ FIATAL ÉS IDŐS BARÁTAIMNAK TISZTELETTEL AJÁNLOM FIGYELMÉBE:
SZELECZKY ZITA ÉLETE ÉS MŰVÉSZETE CÍMMEL ELŐADÁSOKAT ÉS KÖNYV-BEMUTATÓKAT TARTOK A MOST MEGJELENT KÖTETRŐL: HATÁRON BELÜL,
A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN, EURÓPÁBAN ÉS A NAGYVILÁGBAN!
TISZTELETDÍJAT NEM KÉREK, DE KÖSZÖNETTEL ELFOGADOK.
(Műv. Házban, ima-házban, tanteremben, könyvtárban stb., bárhol, ahol elfér 30-40 fő... Érdeklődés: 1-22-66-884, vorzoli@enternet.hu)
*
A
magyarság megmaradásának egyik kulcsa mindig az volt, hogy íróink,
költőink, előadóművészeink nyíltan sorsközösséget vállaltak a nemzettel.
Ez az utóbbi évtizedek gyalázatos politikája miatt szinte teljesen
megszűnt. Ha pedig a nyilvánosság elé kiálló művészek nem vállalnak
felelősséget a nemzet sorsáért, az egész egyszerűen hazaárulás...
Művésznő nagy ívű pályája a nemzet nagy színésznői közé sorolja őt.
Ám, mivel magyarságmentő misszióját nagyrészt emigrációban és
Magyarországról "száműzve" végezte, távol Európától, méltatlanul kevesen
és keveset tudnak róla. Színészi és emberi teljesítménye azt üzeni
mindannyiunknak, hogy hit, haza szeretet, állhatatosság és szépség
nélkül nem lehet fejlődés, teljesítmény, színvonal és együttműködés mint
a mai Hazában, mint a Kárpát-medencében, mind az emigrációban élő
magyarok életében.
Szeleczky Zita fényes csillag a magyar színjátszás egén, aki
tehetségét és szépségét a Jóisten ajándéknak tartotta egész életében.
Nem csevegni, nem félni kell a jövőtől, hanem felébreszteni nemzetet...
Amint ezt ő tette: fantasztikus hittel és elhivatottsággal; az elmúlt
évszázadban a nemzet kishúgaként, az emigrációban Dérynéként. A magyar
költészet ekhós szekerén bejárta a világot, s a szépséges szülőhaza
gyönyörű tájait, csodás emlékeit varázsolta hallgatósága elé, szívvel,
érzéssel, megejtő varázzsal, ugyanakkor mély fájdalommal, de soha ki nem
hunyó reménysugárral, megrázó erővel, mégis annyi bájjal és szépséggel.
Hatalmas ívű pályája tehát nemzeti misszióba torkollott a diaszpórában
élő magyarok között.
Életének fókusza: a magyarság és a hit szent gondolata.
Több helyre kapok meghívást - külföldre is (Felvidék, Svájc,
Németország) - aminek igyekszem eleget tenni, tartok elő-adásokat és
könyvbemutatót, viszek magammal könyveket és Zita-CD-ket. Szívesen
küldök róla rádióriportot, újság-cikket - amennyiben azt kérik, továbbá
várom és szeretettel fogadom mindazokat, akik róla bármilyen anyagot
szeretnének bemutatni a Médiában.
Válaszukat várva, szíves üdvözlettel:
lg. v. Jávor Zoltán
vorzoli@enternet.hu
T.: 1-2266-884
Szükség esetén - postaköltséggel megtoldva - könyvet is küldhetek az érdeklődőknek. Ennek a módját megbeszélhetjük.
Szeleczky Zita (Budapest, 1915. április 20. – Érd, 1999. július 12.) színésznő.
Életpályája
1933-ban érettségizett le a budapesti
Veres Pálné Leánykollégiumban. 1936-tól 1944-ig 26 magyar és egy
olasz–magyar film női főszerepét alakította. 1937-ben végezte a
Színművészeti Akadémiát. A Nemzeti Színház ösztöndíjas, majd rendes
tagja lett (1936-1941). 1939-ben Farkas–Ratkó-díjat kapott.
1942-1943-ban a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. 1944 elején a
Madách Színházban vendégszerepelt. 1944 őszén ismét a Nemzeti
szerződtette.
A budapesti A Reggel című napilap 1945. április 16-án azt
közölte, hogy Sopronban öngyilkos lett. A budai rendőrség politikai
osztálya által elfogott Haltenberger Gyula (Szeleczky első férje)
megerősítette ezt a később álhírnek bizonyult információt.
1945-ben
elhagyta az országot, a Népbíróság
elítélte háborús magatartása miatt, egyebek közt azért, mert 1944.
novemberében egy ún. "Hungarista Est" keretében elszavalta a Föl a szent háborúra! című, oroszok elleni védekezésre buzdító Petőfi-verset, amit a rádió is közvetített.
Ausztriában, Olaszországban
élt, 1948-ban Argentínába költözött, ahol kezdetben a Magyar Színjátszó
Társaság előadásain szerepelt.
1951-ben megalapította az Argentínai
Magyar Nemzeti Színházat s fellépett emigráns német színházak előadásain
is. 1949-1974 között a világ magyar településeit látogatta önálló
műsoraival.
1962-ben az USA-ba költözött. Wass Alberttel
szinte azonnal felvette a kapcsolatot. Levelezésükből kiderül, hogy a
későbbiekben az egyetemes magyar ügy szolgálatában végzett munkájukban
szorosan együttműködtek.
Több hanglemezt is kiadott. Vonzó külsejével, színpadi megjelenésével,
intelligens és természetes játékával fiatal leányokat, lírai hősnőket és
naivákat játszott rövid magyarországi pályáján. Emigrációs előadóművészi tevékenységét kulturális misszióvá szélesítette.
1993-ban a Legfelsőbb Bíróság felmentette az 1947-es koholt vádak
alól, és teljes rehabilitációban részesítette.
Még abban az évben Wass Alberttel együtt megkapták a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést.
1998 őszén hazatelepült, Érden élt. 1999. július 12-én halt meg. Végakaratának megfelelően Nekézsenyben, a családi sírkertben helyezték örök nyugalomra.
2007-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.
Színpadi szerepei
Filmjei
Díjai
Kommentáld!