Faágakkal töltött műanyagdobozok tornyosulnak a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményben. A rendhagyó lakberendezési kellékek nem a tűzifa pormentes tárolására szolgálnak, hanem egy közel-keleti ország, Libanon cincéreinek és díszbogarainak bölcsőit rejtik.

Tavaly már második alkalommal jártak magyar rovarászok a Közel-Kelet egyik mesés országában, Libanonban. A Dunántúl harmadával egyező méretű országból kevés hír jut el hazánkba, mostanában leginkább csak az, hogy a közel 4,5 millió lakosú állam egymillió menekültet fogadott be. Zoológiai ismereteik pedig még a térséggel foglalkozó kutatóknak is finoman szólva hiányosak. A főváros, Bejrút közelében működő Szentlélek Egyetem (Holy Spirit University of Kaslik) és a Cédruserdők Baráti Társasága (The Committee of Cedar Forest Friends) révén hosszú távú együttműködés született a Magyar Természettudományi Múzeummal, melynek célja az ország növény- és állatvilágának alaposabb feltérképezése.

Fátlan hegytetőkön, hófoltok mellett, rejtett patakvölgyekben és tűzforró macchiában is gyűjtöttünk a 15 nap során, ám leginkább Észak-Libanon védett cédruserdei voltak fő célpontjaink. A szent libanoni cédrusok (Cedrus libani) szomorú története az ókorig nyúlik vissza. Már az egyiptomiak is előszeretettel hordták el a hatalmas fákat többek közt hajóépítés céljából. A folyamatos kitermelés miatt mára mindössze néhány kis erdőfolt maradt, melyeket ma nemzeti parkok védenek. Ezeknek az ősi erdőknek különleges a rovarfaunája.

Talajlakó ormányosbogár (Menecleonus anxius)

Félénk cincérek és életre kelt homokszemek

Más itt bogarakat gyűjteni, mint otthon. A hazai karsztbokorerdőkben vagy löszgyepeken pillanatok alatt több tucat bogárfajjal találkozik az ember. Itt a már kora reggel erősen tűző nap és a kitartóan fújó szél nem csak ember-, hanem bogárpróbáló is. Csak a lassú és alapos keresés jár eredménnyel, mivel a legtöbb gerinctelen állat kövek alá, a talajba vagy árnyékosabb helyekre húzódik. A környék egyik leggyakoribb növényében, a barátságtalanul szúrós csüdfűben (Astragalus) fejlődő darázscincér sem tesz másként. A tűző nap elől a cserje árnyékos felére húzódik, a bogarász közeledtére pedig szélsebesen a több centis tüskék közé veti magát. Talán nem is tudja magáról, hogy a tudomány számára mindössze 16 éve ismert. 

Ám nem minden bogár kerüli a napot. S hogy kik ők? Mindez kiderül a Bogárgyűjtemény kutatója Németh Tamás fantasztikus fotókkal illusztrált cikkéből. >>>