I. Rákóczi György
Felsővadászi I. Öreg Rákóczi György (Szerencs, 1593. június 8. – Gyulafehérvár, 1648. október 11.) erdélyi fejedelem 1630-tól haláláig. Uralkodása alatt Erdély gazdaságilag és politikailag is megerősödött. Sokat tett egyháza, a református egyház és az iskoláztatás felvirágoztatása érdekében és szemben állt az ortodoxiáv
1644-ben, a harmincéves háború keretében, szövetségben a Svéd Királysággal megindította hadait III. Ferdinánd ellen. A váltakozó sikereket hozó első év után, 1645-ben Munkácson szövetséget kötött XIV. Lajos francia királlyal és Brünn
mellett csatlakozott a svéd hadsereghez. A szultán azonban
visszaparancsolta Rákóczi hadait a Magyar Királyság keleti részére, így a
fejedelem inkább a békekötést választotta.
1645-ben, a linzi békében megkapta Abaúj, Bereg, Borsod, Ung és Zemplén vármegyéket haláláig; Szabolcs és Szatmár vármegyéket pedig fiai is örökölhették.
A linzi béke
ugyancsak megerősítette a magyarországi protestánsok szabad
vallásgyakorlatát és megadta a parasztságnak a szabad templomhasználat
jogát, amely megakadályozta, hogy a földesúr, élve kegyúri jogával, a
jobbágyaival ellenkező vallású papot helyezzen a település templomába.
Uralma alatt Erdély békében fejlődött: buzgó református volt, feleségével, Lorántffy Zsuzsannával
együtt sokat tett egyháza és az iskoláztatás felvirágoztatására, de az
ortodoxia szellemében szemben állva a haladóbb puritánus irányzattal s
ellenségeként az unitáriusoknak és főleg a szombatosoknak. Soha annyi
könyvet nem adtak ki előtte, mint az ő korában.
1648. október 11-én hunyt el, a gyulafehérvári székesegyházban nyugszik.
I. Rákóczi György (1593–1648) erdélyi fejedelem (1630–1648) és felesége
Linzi béke
A béke megkötése
Rákóczi követei, Lónyay Zsigmond és Kemény János már 1644 májusában tárgyalásokat folytattak Ferdinánd képviselőivel, Lippay György esztergomi érsekkel és Esterházy Miklós nádorral Szendrő várában, ezek azonban – többek között a nádor heves magatartása miatt – nem vezettek eredményhez. 1644 júniusában újabb kísérlet történt a békekötésre a nádor sárosi táborában (a fejedelem részéről Lónyay Zsigmond, Serédy István és Klobusiczky András jelentek meg), a következő tárgyalássorozatot pedig 1644 szeptemberétől 1645 márciusáig Nagyszombaton
tartották.
Ezek a tárgyalások is sikertelenek maradtak, a Ferdinándot
képviselő főpapok és németek akadékoskodása, Esterházy nádor fennhéjázó
eljárása és a fejedelem kielégítésének kérdésében tanúsított
ellenállása, illetve a másik részről az erdélyi küldöttek makacskodása
miatt.
Ezt követően Ferdinánd - részben a külföldi háborús események
kényszerítő hatása alatt - nagyobb engedményekre volt hajlandó, és 1645
júniusában az indulatos, makacs nádor helyett az ügyes, simulékony
Tőrös János kamarai tanácsost bízta meg az alkudozások befejezésével.
Tőrös teljesítette a rábízott feladatot, és hosszas viták közepette 1645
június-augusztusa között létrehozta a megegyezést. Rákóczi augusztus
22-én írta alá a kicserélendő békeokmányokat, melyeket nagy követség
vitt Linzbe, ahol 1645 dec. 16-án Ferdinánd is aláírta őket.
Az 1646 augusztusában kezdődő országgyűlés végül 1647 júniusában törvénybe iktatta a béke pontjait.
Tartalma
A linzi béke 9 pontban biztosította a vallásgyakorlat teljes szabadságát az urak, városok, községek és – első ízben – a jobbágyok számára; elrendelte a háború alatt jogtalanul elfoglalt protestáns templomok visszaszolgáltatását, a függőben levő többi vallásügyi kérdést (tized, jezsuiták stb.) a legközelebbi országgyűlés elé utalta.
Rákóczi élete végéig megtarthatta a Bethlen Gábor
fejedelem birtokában volt hét vármegyét (Abauj, Zemplén, Borsod, Bereg,
Ugocsa, Szabolcs, Szatmár), azzal a kikötéssel, hogy halála után ezek a
koronára szállnak, Szabolcs és Szatmár kivételével, melyeket fiai is
halálukig megtarthatnak. Ezen felül Rákóczi kárpótlás címén megkapta Tokaj és Regéc várát, Tarcal városával és több apró helységgel, Bethlen István és Péter magvaszakadása esetére Ecsed várát is Felső- és Nagybányával.
Kommentáld!