Liptói-havasok
Liptói-havasok
A Liptói-havasok a Tátra vonulatának nyugati része, hívják Nyugati-Tátrának is. Nagyobb részben Szlovákiában található, kisebb részben Lengyelországban.
Leírása
A Liptói-havasok domborzati térképe
A Liptói-havasok kelet felől nézve télen
A Kvacsani-völgytől, azaz a Kvacsan–Hutti–Zuberec vonaltól a Koprova-völgyig és Zavori-hágóig tart.
Délen a Liptói-medencére néz, míg északon, a Sztudena-Latana-völgyön, illetőleg a Tomanova-hágón túl, az Árvába is átnyúló s úgy hegységünkkel, mint a Magas-Tátrával szorosan összefüggő; de főleg dolomitból és mészkőből épült Lengyel-Tátra csatlakozik hozzá. Bár hegyei megszakítás nélkül folytatják az Árva-Liptói-mészkőhegység
vonulatát, a táj képe mégis erősen megváltozik: a hegység gerinces
jelleget ölt s legalább félezer méterrel nagyobb magasságba emelkedik.
A
Kvacsani- és Bobróci-
(jaloveci) völgyek közti szakasza még az előbbi hegység főanyagából: a
kárpáti (Chocs-) dolomitból épült, geológiailag odatartozik s emiatt a
két szomszédos hegység között mintegy az átmenetet képviseli, a Jaloveci-völgyön túl azonban már gránit bukkan elő; a Liptói-havasok és a Magas-Tátra fejedelmi csúcsait egészen a Kopa-hágóig legnagyobbrészt ebből az anyagból formálta a Természet mesteri keze.
A Liptói-havasok déli oldalának (főleg a Baranyec és környékének) felépítésében a gneisz is jelentékenyen közreműködött.
A hegység tehát a Magas-Tátrával geológiailag egyetlen egységet alkot
s attól inkább csak külső megjelenése és gyakorlati turistaszempontok
alapján különítjük el. Alacsonyabb: a 2200 m-t csak egyetlen csúcsa a
2250 m-es Bisztra
haladja meg, többi főcsúcsának zöme csupán a 2000-2200 m magasságot éri
el.
Szelídebb: csúcsai, gerincei szélesebb, túlnyomóan törmelékes-füves
kúpok és hátak, csupán a Rohács és környéke mutat élesebb, vadabb
formákat. Tengerszeme kevés s azok is igen aprók; északi oldalon a Rohács alatt négy, a déli oldalon a Volovec alatt (a Jamnicka-völgy legfelső katlanában) és a Koncsiszta (2071 m) alatt (a Racskova-völgy legfelső kattanában) két-két tengerszem rejtőzik. Völgyei enyhébbek és nem oly kifejezetten lépcsőzöttek, mint a tátraiak.
Főgerince nagyjából Ny-K-i irányú s a Kvacsani-völgy fölötti Osztri-vrch-től
(1125 m) a Tomanova-hágóig (1689 m), illetőleg a Csendes-völgyig vonul;
e hágótól É-ra már a Lengyel-Tátra hegyei emelkednek, a Csendes- és Koprova-völgyek közét kitöltő Nagy-Koprova-tető (2053 m) tömegét pedig a Zavori-hágó (1879 m) szintén inkább a Lengyel-Tátra gerincéhez kapcsolja.
Hegycsúcsok
Bisztra (2248 m)
A 12 legmagasabb csúcsa:
Völgyek
Főbb völgyei:
A Liptói-havasok dél felől, az előtérben Szmrecsán falu
A Liptói-havasok nyugat felől, az előtérben Zuberec falu, a háttérben az Oszobita (1687 m)
A hegység legszebb, Tátrára emlékeztető szakasza a Jalóci-völgyet a Sztudena-völggyel összekötő Palenica-hágó (1574 m), valamint a Racskova- és Iwanowka-völgyek (utóbbi a Chocholowi-völgy mellékvölgye, melyen a Stararobota
patak folyik végig) hágója (1946 m) közti szakasz: a Rohács-csoport.
Éles, sziklás, zegzugosan haladó gerince a belőle kiágazó
szárnygerincekkel törmelékes katlanokat zár körül, melyek mélyén még ma
is a magashegység igazi csöndje és érintetlensége lakik. Egyetlen ösvény
nem kel át e gerincszakaszon. Legvadabb a Placslivo (2126 m)
- Rohács
(2070 m) - Volovec
(2065 m) gerince, melynek: fénypontja a Rohács kettős szarvú, északon
hatalmas fallal páncélozott csúcsa.
Legszebb völgye az árvai
Sztudena-völgy egyik forrásvölgye: a Rohács-völgy, melynek legfelső
katlanában, törpefenyő koszorújában és még három más kis tengerszem
társaságában a hegység legnagyobb tengerszeme pihen; legszebb kilátóhegye a két ország, két megye határán, három folyó és két tenger vízválasztóján emelkedő Volovec.
A legszebb gerinctúrát: a Placslivo-Rohács-Volovec gerincszakaszt
Dőri Gy. és Ferenczy K. már 1896-ban bejárják; hogy elsőkül-e, nem
tudom. A legszebb falat: a Rohács ÉNy-i falát a lengyel Lucia és A.
Konopczynski (1910), a Hruba-Kopa ÉNy-i falát pedig Z. Klemensiewicz és
S. K. Zaremba (1932) másszák meg. A Rohács É-i fala már áldozatot is
követelt: 1911 júniusában itt járnak szerencsétlenül K. Jene és L.
Koziczinski, sziléziai lengyel turisták.
A Rohács-csoport téli turistáiról a kilencvenes évek elején találjuk
az első adatot: a bécsi A. Gebauer már 1890 április elején jár a Priszlopon
(2145 m). A lengyel Ada Swiderska K. Bachleda tátrai vezető
társaságában 1905 telén megmássza a Bisztrát.
A magyar turisták közül
Barcza I., Horn K. L. és Serényi J. 1906 húsvétján a Volovecen járnak. A
lengyel L. Loria és társai 1909-1914 között, a Salatinsky-vrch, Spalona,
Banovka és Rohács csúcsaira tesznek téli túrákat, így a téli
Rohács-gerincet H. Bednarski, J. Lesiecki, L. Loria, M. Zaruski, S. Zdyb
és J. Zulawski 1911. március 21-24-én járják be. A sísport
természetesen ide is bevonul, de nagyobb forgalmat a legújabb időkig
jóformán csak az északi oldal síelői, a lengyelek teremtenek.
A Banikov (2178 m), a Pahola (2167 m) és a Spalona (2083 m) hegycsúcsok
Kommentáld!