Loreena McKennitt
Loreena Isabel Irene McKennitt (Morden, Kanada, 1957. február 17.) kanadai énekesnő, dalszerző, hárfaművész és zongorista, aki leginkább kelta és közel-keleti motívumokkal teleszőtt világzenéje kapcsán tett szert világhírnévre.
Életrajz
Loreena McKennitt ír és skót szülők gyermekeként született a manitobai Mordenben, Kanadában. Apja Jack McKennitt állatkeresedő, anyja Irene McKennitt ápolónő. 1981-ben az Ontario-beli Stratfordba költözött, jelenleg is itt él. Első albuma 1985-ben jelent meg „Elemental” címmel, ez nemzetközi figyelmet keltett. Következő albumait is saját maga adta ki: „To Drive the Cold Winter Away” (1987), „Paralell Dreams” (1989), „The Visit” (1991), „The Mask and Mirror” (1994), „A Winter Garden” (1995) és a „The Book of Secrets” (1997).
McKennitt dala, a „The Mummers’ Dance” széles körben sikert aratott, 1997 tavaszán az észak-amerikai rádióállomások gyakran játszották. Betétdala lett a rövid életű „Legacy” televíziós sorozatnak is. Az elkövetkező 8 évben nem adott ki teljes albumot. Legutóbbi albumát, az „An Ancient Muse”-t 2006 novemberében adta ki. Minden munkáját saját kiadóvállalata, a Quinlan Road terjeszti.
1993-ban a zenéjét szélesebb közönség is megismerhette európai turnéja során, ahol Mike Oldfield előzenekaraként játszott. 1995-ben egy tradícionális ír dal, a „Bonny Portmore” feldolgozása bekerült a „Hegylakó 3”
című játékfilmbe, mely a film rajongói között jelentős albumvásárlási
lázat indított el. Loreena zenéjét megtalálhatjuk továbbá a „Santa Claus”, a „Soldier”, a „Jade”, a „Holy Man”, a „The Mists of Avalon” című filmekben, és a „Roar” című televíziós sorozatban.
1998-ban
McKennitt vőlegénye, Ronald Rees, illetve testvére és egy jó barátjuk
vízbe fulladt egy csónakázás során. Ez a tragédia mélyen megrázta
McKennittet. Megalapította a Cook–Rees Emlékalapítványt, és kiadta két
koncertjét egy lemezalbumban, a „Live in Paris and Toronto”-n. Az ebből befolyó haszon egészét (kb. 3 millió dollár)az alapítványnak adományozta. McKennitt ezután már csak ritkán lépett fel, és csak 2006-ban adott ki új stúdiólemezt, az „An Ancient Muse”-t.
2004 júliusában Adrienne Clarkson, Kanada kormányzója az ország legtekintélyesebb civil kitüntetését, a Kanada Rendet ítélte oda neki.
2005-ben McKennitt Angliában perre kényszerült, mert korábbi barátja és alkalmazottja, Niema Ash
kiadott egy könyvet, amelyben megszellőztette barátságuk intim
részleteit is. McKennitt keresete szerint a könyv olyan bizalmas
információkat tartalmaz, amelyek nyilvánosságra hozatalához Ashnek nem
volt joga. A brit bíróságok véleménye szerint valóban visszaélés történt
McKennitt bizalmával és személyes közléseivel. Az eset fontos precedenst teremthet a brit jogban a hírességek magánéletét illetően. 2007-ben a Lordok Háza helyben hagyta az alsóbb bíróság döntését.
2006 szeptemberében McKennitt koncertet adott a granadai Alhambrában. Az előadást először a PBS adta le, majd 2007 augusztusban egy 3 lemezes DVD/CD kiadást jelentettek meg „Nights from the Alhambra” címmel.
2008-ban új dalt szerzett, a Disney által forgalmazott Tinker Bell című film betétdalát: „To The Fairies They Draw Near”. A filmkészítőket annyira lenyűgözte az énekesnő, hogy megkérték, legyen a film narrátora is egyben.
Tavasszal McKennitt visszatért Peter Gabriel Real World Stúdiójába, hogy felvegye az „A Midwinter Night’s Dream” albumot, mely kibővített változata az 1995-ben megjelent „A Winter Garden”-nek. Az albumot novemberben adják ki előreláthatóan.
Zenéjéről
McKennitt zenéje alapvetően a világzenéhez, a New Age és a kelta zene kategóriájába sorolható, bár bizonyos mértékig az egész világ zenei kincséből meríti ihletét. A lemezboltok néha a népzenei kategóriába sorolják.
Mielőtt McKennitt belefog a zeneszerzésbe, komoly kutatást végez egy
adott tárgyban, mely aztán a leendő album alapötlete lesz. Az Elemental és a Paralell Dreams előtt például Írországba utazott, hogy ötleteket gyűjtsön az ország történelméből, folklórjából, földrajzából és kultúrájából. A The Mask and Mirror
című album megalkotását egy spanyolországi tanulmányút előzte meg, ahol
McKennitnek módja volt Spanyolország egyik kelta részét, Galíciat kutatni, annak arab gyökereivel együtt. A végeredmény egy kelta és arab zenei elemeket ötvöző album lett. A legújabb albumához írt kísérőszöveg szerint, az Ancient Muse létrehozásában elsődlegesen a Selyemút mentén tett utazásai és az odakötődő kultúrákról való olvasás inspirálta.
McKennittet gyakran Enyához
hasonlítják, bár zenéje inkább a tradícionális és klasszikus
gyökerekből táplálkozik, olyan irodalmi műveket használva dalszövegei
forrásául, vagy egyszerűen csak kiinduló pontként, mint például Alfred Tennyson „Shalott kisasszonya” című verse, a „Prospero Beszéde” („Prospero's Speech”, amely William Shakespeare „A Vihar” című drámájának záró monológja), a „Snow” Archibald Lampmantól, Keresztes Szent János „Dark Night of the Soul” című értekezése, William Blake „Altatódal” című verse, Yeats „The Stolen Child” című verse, vagy éppen Alfred Noyes „The Highwayman” című elbeszélő költeménye.
Kommentáld!