Lourdes
Lourdes a katolikus zarándok egyik leglátogatottabb helye a világon
Lourdes egy kis mezőváros dél-nyugat Franciaországban a
Pireneusok lábánál fekszik. A város ma jelentős zarándokhely, amely
azután alakult ki, hogy egy helyi lánynak Bernadette Soubirousnak megjelent Szűz Mária. A város egyik látnivalója a várkastélya. Nevét az arab Louerda-ról kapta, ami rózsát jelent.
Földrajz
A község a Hautes-Pyrenéesben (Magas-Pireneusokban) fekszik a
Midi-Pyrénées régióban (Közép-Pireneusok). Lakossága 16000 fő. A város
folyója a Gave de Pau.
Zarándokhely
A Szűz Mária-tisztelet egyik leghíresebb zarándokhelye. Repülővel
könnyen megközelíthető - Pau Pyrénées Repülőtér, Tarbes-Lourdes-Pyrénées
Repülőtér -, de sokan a különvonatot választják, ahol lelki
felkészüléssel várják az érkezést.
Lourdes városába azok a betegek utaznak főként, akik felépülésüket
már nem bízzák gyógyszerekre. Úgy tartják, hogy a Szűz Mária-jelenés
helyszínén, a barlangból kifolyó forrásvíz gyógyító hatású. Elsősorban
paralízis, tuberkulózis, rák és vakságban szenvedők reménykedhetnek. A
csodával határos gyógyulásokat egy 1883-ban alakult Orvostudományi Iroda
(CMIL)[1] vizsgálja ki, mely a városban működik. A római katolikus egyház összesen 68 esetet[2]
fogad el csodás gyógyulásnak - mely nem fizikai vagy pszichologikus
hatás alatt történt -, mely a víz gyógyító erejének tulajdonítanak. A
legutolsó ilyen beteg porckorongsérv miatt megbénult volt, Serge
Francois, aki 2002 április 12-én volt a barlangnál, és tartósan
meggyógyult[3].
A zarándokhely területét 2012 október 21-i tetőzéssel elárasztotta a Gap folyó.
Jelentős épületek
Források
Zarándokok
gyûlnek össze a franciaországi Neversben, hogy megtekintsék, amint
Szent Bernadett holtteste békésen pihen üvegkoporsójában, és hogy
megbizonyosodjanak a szent csodaszámba menô tökéletességérôl. Szent
Bernadett testét a halála után kiemelték a sírból, és romolhatatlannak
nyilvánították. Ezt a kifejezést olyan holttestekre alkalmazzák, amelyek
ellenálltak a bomlásnak. Szent Bernadett koporsója ámulatba ejti a
világot. Történetét titkok és rejtélyek szövik át. Olyan rejtélyek,
amelyek a modern tudományt hívják Európa oltárai elé.
 |
|
Soubirous Bernadette fiatal parasztlány volt, aki a Franciaországi
Lourdes-ban élt. Elsô látomása, mikor Szûz Mária megjelent elôtte, 14
éves korában történt. A látomások folytatódtak. Bernadett hamarosan
elhagyta családját, és felvételt nyert a neversi kolostorba. Teste ma is
ott nyugszik. A jámbor nôvér, aki egész életében sokat szenvedett a
betegségektôl, nagy hatást tett a környezetére. Bernadettet mindenki
szentnek tekintette, aki ismerte, már jóval azelôtt, hogy a katolikus
egyház szentté avatta. Szent Bernadett 35 éves korában halt meg, és
1879-ben temették el. A katolikus egyház a szentté avatás útján három
alkalommal ásatta ki a holttestét, megfigyelés céljából. Doktorok, papok
és a város tiszteletre méltó tagjai tanúskodtak az exhumálások
alkalmával. Soubirous Bernadette testét romolhatatlannak nyilvánították,
mivel elkerülte a bomlás természeti törvényeit.
Bernadett
azonban nem az egyetlen romolhatatlan szent. Szerte Európában más szent
halottakat is exhumált az egyház, amelyek hasonló állapotban voltak.
Külsôleg csak kevés maradt fenn annyira tökéletes állapotban, mint Szent
Bernadett teste. Amikor azonban kiemelték ôket a sírból, épek és
sértetlenek voltak. Láthatóan ellenálltak a bomlásnak, amely a
hétköznapi emberekre vár.
Vajon Szent Bernadett és a többi
romolhatatlan holttestén miért nem fogott az idô? És miként szállt
szembe a testük a természet törvényeivel? A katolikus egyház azokat
tekinti romolhatatlanoknak, akiknek holtteste élethûen megôrizte a
lágyszövetek rugalmas állagát. Esetenként évszázadok alatt sem változott
az állapotuk – olyan körülmények dacára sem, amelyek egyébként bomlást
okoznának. Némelyikrôl úgy tartják, hogy testük tiszta, folyékony
olajokat, verejtéket és vért tartalmaz, évekkel a haláluk után is. Pedig
nem balzsamozták és más módon sem kezelték a testüket. A vallásos
emberek milliói csodáknak tekintik állapotukat, és gyakran
természetfeletti erôt tulajdonítanak nekik.
A beszámolók Szent
Bernadett minden exhumálása alkalmával megemlítik, hogy teste meglepôen
jó állapotban maradt fenn, noha a kezében tartott rózsafüzér
megrozsdásodott. A természet törvényei szerint 126 év után a holttestbôl
nem maradhat más, csak a csontváz. Amikor a szív megszûnik dobogni, és
leáll a vérkeringés, a szervezet sejtjei az oxigénhiány miatt perceken
belül elpusztulnak. A holttest lebomlásának ütemét erôsen befolyásolják a
körülmények, de a bomlás folyamata napokon belül elôrehaladottá válik. A
bélben található mikroorganizmusok belülrôl kezdik lebontani a hasi
szerveket, a koliform baktériumok és a klosztridiumok pedig elárasztják a
test többi részét. A bomlástermékektôl a holttest gyakran zöld színû
lesz, és gázok szabadulnak fel benne, amelyektôl felhólyagosodik a bôr
és felpuffad a gyomor. A haj és a köröm néhány hét múlva a bomlás
következtében leválik a testrôl, nagyjából egy hónap múlva pedig
elfolyósodnak a szövetek. Egy év után általában csak a csontváz és a
fogak, valamint legfeljebb néhány csonthoz tapadt szövetmaradvány marad
meg a holttestbôl.
Don Orione: hûvös és száraz
Ezio
Fulcheri professzor a világ egyik vezetô múmiaszakértôje. Az egyház
kérésére Genovában holttesteket azonosított és elemzett a szentté avatás
folyamatában. A kanonizáció elôtt a vatikáni Szenttéavatási Kongregáció
minden esetet megvizsgál. Exhumálják a holttestet, azonosítják, és
feljegyzik az állapotát. Fulcheri professzor tevékenységére ekkor van
szükség. Már számos ilyen testet vizsgált meg. Don Orione is közöttük
volt.
Don Luigi Orione 1872-tôl 1940-ig élt. Prédikátor volt,
gyóntató és fáradhatatlan misszionárius. Már 21 éves korában internátust
nyitott a szegény sorsú fiúk számára. Élete során beutazta a Földet,
hogy hirdesse a reményt és Isten szavát a szegényeknek. Öröksége szerte a
világon különféle közösségekben él tovább, ahol ô vagy követôi számos
iskolát és szeretetházat építettek a szenvedôknek és az
elhagyatottaknak. 1940-ben elhunyt. Amikor 1956-ban elôször exhumálták,
teste meglepôen jó állapotban volt. Másfél évtized után sem látszott
nyoma a bomlásnak. Nem lehetett érezni a bomló holttest szagát sem.
Haja, körme és bôre száraz volt, de teljesen ép. Belsô szervei szintén
megmaradtak, akárcsak a többi romlatlan testû esetében. Szívét kivették,
és elküldték leginkább szeretett országába, Argentínába. Don Orione
állapota még a kételkedôket is meglepte. Testét sohasem balzsamozták.
Kommentáld!