LOURDES

A franciaországi Lourdes a Pireneusok között, a Gave patak mentén húzódik meg a spanyol határ mentén, közel a Földközi tengerhez. A kegyhely a jelenések elõtt nyomorúságos kis település.

Három gyermek, Bernadette és Maria Soubirous, a helyi szegény molnár lányai és Janka Abadie 1858. február 11-én fát szedegetnek a Massabielle szikla környékén. A malompatakon átgázolnak, de a 14 éves beteges Bernadett elmarad társaitól. Váratlanul erõs szélzúgásra lesz figyelmes, és feltekintve a patak túloldalán egy sziklahasadékban a Szent Szüzet pillantja meg.

A jelenés asszonya fénytõl övezve gyönyörû fehér ruhában tûnik fel, lábai sarutlanok, egy vadrózsabokor ágait érintik, egy-egy aranyrózsával ékesítve, derekát, pedig kék öv fonja körül, fején dús fátyol. A Szûz imádságra kulcsolt kezében hófehér rózsafûzért tart, amelynek szemeit aranylánc fogja egybe.

Bernadett ijedtében rózsafûzére után kap, de félelmében még keresztet se tud vetni. A Hölgy ekkor bátorítólag rámosolyog, lassan keresztet vet, de nem szól semmit. Õ követi a Szüzet és térdre ereszkedve imádkozni kezdi a rózsafûzért. Amikor befejezi, a Szûz közelebb inti, de õ nem mer mozdulni, s ekkor a jelenés eltûnik.

A harmadik jelenés napján /február 18./ a Szûz elõször szól Bernadetthez, amikor a gyermek látnok arra kéri, írja fel nevét a magával hozott papirosra. A Szûz ellenben azt kéri, két héten át mindennap jöjjön el a jelenés helyére, mert sok embert szeretne látni.
A kilencedik jelenés / február 25. / napján, amikor már 350 ember jön el, a Szûz a következõket mondja:

„Igyál és mosdjál meg a forrásból és egyél a füvekbõl, melyek ott teremnek”.

A gyermek a patakhoz akar futni, de a Szûz megállítja:

„Ne menj oda! Én neked nem azt mondtam, hogy a Gave patakból igyál, hanem ebbõl a forrásból meríts.”

Bernadett a jelzett helyre megy, s kézzel kaparni kezdi a földet a barlang egyik száraz szögletében, s nemsokára víz jelenik meg. A negyedik próbálkozásra legyõzve undorát iszik a sáros vízbõl, megmosakszik s eszik a fûbõl is. A jelenlevõk bolondnak nézve õt megkérdezik miért tette ezt? Bernadett válasza:
„A bûnösökért.”

Március 2-án a Szûz a következõt kéri:

„Menj és mondd meg a papoknak, hogy jöjjenek ide és építsenek itt kápolnát!”

A plébános bizonyosságot akarva a jelenés asszonyának neve után érdeklõdik, de Bernadett nem tud mit mondani. A plébános jelet akarva mondja a gyermeknek, hogy kérje meg a Hölgyet, hogy virágozzék ki a rózsabokor, és a kápolna felépül. A Szûz mosolyog a kérésen, s csupán ennyit mond:

„Bûnbánat, bûnbánat, bûnbánat.”

A forrás vize egyre bõségesebben árad, elhagyja a barlangot, s vize letisztul.
Az elsõ csodás gyógyulások már a jelenések napjaiban bekövetkeztek, ennek ellenére hadjárat indult Bernadett és a forrás ellen: rendõrségi eljárások, a barlang betömése, korlátok felállítása, tiltások következtek. A forrás és a csodás gyógyulások nem gyõzik meg az emberek nagy részét és a plébánost sem.
1858. március 25-i jelenés során a Hölgy megmondja a nevét:

„Én vagyok a Szeplõtelen Fogantatás.”

Az utolsó jelenésre a barlang elõtt április 7-én, Mária búcsúlátogatására pedig július 16-án kerül sor.

A lourdes-i jelenések üzenete:

Emeljenek kápolnát a jelenés helyén, vezessenek oda zarándoklatokat.
- Háromszor szólít fel bûnbánatra és bíztat a bûnösök megtéréséért végzett imára.

A lourdes-i jelenések történetében sokan játszottak szomorú szerepet, olyannyira, hogy 1869. szept. 4-én IX. Pius pápa levele vet csak véget a megnyilvánuló rosszindulatnak.

Bernadett 13 évig volt szerzetes és a megaláztatás és a testi szenvedések élete végéig elkísérték. 1844. január 7-én született Bolyban és 1879. április 16-án halt meg Neversben. 1925-ben boldoggá avatásakor exhumálták, és holttestét 46 év után épségben találták.

Az Egyház 1993-tól az elsõ lourdes-i jelenés napján február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.


IRODALOM: Antalóczi L.: Jelenések, üzenetek és a jövõ. Kisboldogasszony Plébánia. Eger, 2000.