Luca naphoz kapcsolódik a lucaszék készítése, de időjárási, sőt házassági jóslásra is alkalmas ez a nap. Fonni, mosni, sütni tilos volt régen ilyenkor, mert ezek mind rosszat jelentenek a jövőre nézve a hagyományok szerint – mondta a Független Hírügynökségnek Tátrai Zsuzsanna néprajztudós.

A Gergely-féle naptárreform előtt december 13-a volt az év legrövidebb napja, a téli napforduló kezdete. Az emberek féltek, hogy megjelenik náluk a gonosz, főleg a boszorkánytól tartottak. Több szokás is kapcsolódik a rossz távol tartásához: többfelé fokhagymával kenték be az emberek és állatok homlokát, hogy ne bántsa őket a gonosz, de ehhez köthető a lucaszék készítése is. Ennek lényege, hogy december 13-tól karácsonyig kell kifaragni a széket, kizárólag fából. Az éjféli misén ezen állva meg lehet látni a boszorkányt, akinek szarv jelenik meg a fején.

A legismertebb praktika a lucaszék készítése. Ezen a napon kellett elkezdeni a szék összeállítását, de nem akárhogyan! A székhez kilenc fajta fát kell felhasználni: akác, rózsafa, cser, som, körte, jegenyefenyő, kökény, jávor, és boróka szükséges hozzá. Az elkészült széket gazdája magával vitte a karácsonyi szentmisére és rá felállva megismerte a boszorkányokat, akiknek vagy a szarva látszódott vagy lángok csaptak ki belőlük. Persze a boszorkány is felfigyelt a leskelődőre és azonnal a nyomába eredt, hogy elbánjon vele. Ilyenkor jött jól az előre bekészített mák, ugyanis ha a menekülő elszórta maga mögött, a boszorkánynak meg kellett állnia és szemenként felszedegetni az összes apró magocskát. Közben a lucaszék tulajdonosa fedél alá jutott és amennyiben székét azonnal a tűzbe vetette, megmenekült.

Santa Lucia

Szinte nincs is más olyan ünnepünk, amelyhez ennyiféle hiedelem kapcsolódna, mint Luca napjához. A Luca latin eredetű név, eredeti alakja Lucia, ami a lux, azaz fény, szem, szeme fénye szóból ered. Santa Lucia, avagy Szent Luca a szembetegek és vakok védőszentje, a szemfájós Dante pedig egyenesen a tisztánlátás, az isteni megvilágosodás szimbólumaként jeleníti meg Isteni színjáték című halhatatlan művében.

Ünnepe a Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig az év legrövidebb napjára, azaz december 13-ra esett, ezt a napot tekintették a tél közepének, ráadásul munkaszünetes törvénynap is volt. Az ünnepet gazdag szokáskoszorú övezte, melyben néha egymásnak ellentmondó és pogány elemek is keveredtek. Így lett Szent Lucia napja a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, a baromfira, sőt az egyéni sorsra vonatkozó jóslások is történtek.