A december 13-i, azaz Luca napi babonák, szokások, hiedelmek, jóslások, tiltások száma szinte számba vehetetlen, nincs még egy jeles nap, amihez ennyi hagyomány kapcsolódna. De ki is volt az a Luca? És miért társítunk hozzá ennyi szerelmi jóslást és házasságkerítési szokást?

Luca napi babonák

December 13-án a szicíliai családban nevelkedett Szent Lucára (Santa Lúcia) emlékezünk. A vakok és gyengén látók mellett az utcalányok, a szüzek, a menyasszonyok és a torokfájósok is a védőszentjüknek tekintik.

A IV. század elején élt szép fiatal leány - anyja súlyos betegségből való kigyógyulása után - szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse. Faképnél hagyta pogány jegyesét, kikérte szüleitől örökrészét és szétosztotta a szegények között. A volt vőlegény följelentette a hatóságoknál,  lány azonban kitartott esküje mellett. Amikor a helytartó bordélyházba akarta vitetni, Luca teste egy csoda folytán olyan nehézzé vált, hogy 50 ökörrel sem tudták elvontatni. A  börtönben szörnyű kínzások vártak rá (Verés, karóba húzás, stb), ezeket azonban már nem élte túl. Példamutató tisztasága és alázatos élete miatt a nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.

Viking hajósok vitték el Skandináviába a fiatal, hitéért mártírhalált halt lány történetét. A vikingek Lucát fénnyel körülvett, ragyogó lénynek képzelték el. A svédeknél mai napig a Luca-napi fényfesztivál a  karácsonyi ünnepségek kezdete. A tradíció szerint ezen a napon a család legidősebb lánya kel fel elsőként. Piros szalaggal átkötött fehér ruhájában, égő gyertyákkal díszített zöld koszorúval a fején hagyományos Luca napi dalokat énekelve várja, hogy a többiek is felkeljenek és kávéval, valamint süteményekkel kínálhassa őket.

A nagyobb városban Luca-menyasszony választanak, este jelmezes, gyertyás felvonulást tartanak. Még külön édességet is készítenek: a kedvelt Luca-cica („Lussekatter”) "cica formájú" sáfrányos, mazsolás kalács. A Nobel-díj átadások zárónapján, december 13-án gyertyás-koronás Luca menyasszonyok köszöntik az új Nobel-díjasokat is.

Míg az olaszoknál és a skandináv népek körében a gyógyító, ajándékozó Lúcia terjedt el, Közép-Európában, így nálunk is a sötét Luca, a boszorkány alakja jelent meg. A magyar néphagyományok pogány szokásokból táplálkoznak. A babonás hiedelmek, tilalmak, jóslások és praktikák épp úgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására.

Luca napján tilos volt a házimunka, mert az ilyenkor szabadon kóborló boszorkányoknak alkalmuk lett volna bosszantásból kárt csinálni, tönkretenni a gazdasszony munkáját. Tilos volt sütni, varrni, mosni. Nógrádban, ezen a napon még kenyérsütés sem volt megengedett. Luca-napján az asszonyok tüzet sem rakhattak, ekkor ez a férfiak dolga volt.

Fokhagymakoszorút készítettek az ajtóra, ablakra, hogy elűzzék az ártó szellemeket. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé. Lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket. A seprűket elzárták, nehogy rátaláljanak a boszorkányok.

Egyes vidékeken Luca-napon a család minden tagjának sütöttek egy lucapogácsát. Az egyik pogácsába egy pénzdarabot rejtettek el. Aki ráharapott az érmére, a szerencsés jövőt remélhetett.  A tollas pogácsa sütésének hagyománya ugyancsak sokfelé ismert volt. A vidéki házaknál annyi pogácsát sütöttek, ahány tagból állt a család. Minden pogácsába egy-egy tollat szúrtak, s akinek megégett a tolla arra halál várt, akinek megpörkölődött, az a következő évben súlyos betegségre számíthatott.

A Luca széket, a három lábú, kilenc vagy tizenhárom féle fából faragott széket ezen a napon kezdték el készíteni. Karácsonyig minden nap csak egyetlen műveletet volt szabad elvégezni rajta. Innen ered a mondás "Úgy készül, mint a Luca széke". Szentestére készült el. A legenda szerint, aki az éjféli misén ráállt a Luca székre, az meglátta a gonosz emberek fején a szarvakat, vagyis a boszorkányokat.

A Luca-naptár szintén a régi magyar Luca-hagyománykör egyik eleme. A hiedelem szerint a Karácsonyig hátra lévő 12 nap időjárása megmutatja a következő esztendő hónapjainak időjárását. Januárjában olyan idő várható, mint amilyen Luca napján van. A februári időjárást a december 14-e időjárása mutatja és így tovább.

A következő év termését a Luca-búza keltetéssel próbálták megjósolni. Luca napján búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, a szemek karácsonyra  zöldültek ki, a cserepet a fa alá helyezték. A szépen kicsírázott búza bő termést jövendölt.

Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyik hagymaszeletbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elolvadt a só, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi pedig száraznak.

Az első látogatóból a várható állatszaporulatra is következtettek. Ha Luca reggelén először férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nő érkezik, üsző várható.

Luca nap jó alkalmat adott a tréfálkodásra is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára. Luca napjának hajnalán a gyerekek körbejárták a házakat, mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért cserébe. Ha elmaradt az ajándék, a jókívánság helyett átok járt a gazdának.

Luca napi babonák házasságkerítéshez, szerelmi jóslások 

Az eladósorban lévő lányok rengeteg praktikákat alkalmaztak a szerelmi jóslásokhoz, párválasztáshoz, házasságkerítéshez. A mezőgazdasági munkák befejeztével a tél a párválasztás és az udvarlás egyik legfontosabb időszaka volt, ami egészen a farsangi időszak végéig tartott. A fiatalok a fonóban, kukoricafosztáskor ismerkedtek egymással. A lányok jóslásokkal, ráolvasással és más babonákkal akarták előrelátni sorsukat. 

Az egyik legismertebb párválasztó népszokás a Luca-cédulák készítése. Luca nap estéjén az eladó lányok tizenkét egyforma papírdarabra felírtak egy-egy férfinevet, majd összehajtották őket és a párnájuk alá rakták. Mindennap egy nevet a tűzbe hajítottak anélkül, hogy megnézték volna. A karácsonyra megmaradt cédula mondta meg a jövendőbeli nevét. Másik változat szerint a tizenkét cédulát gombócokba kell gyúrni. A kifőzéskor először feljövő gombóc árulja el leendő férj nevét. 

Szatmárban a lányok Luca nap estéjén bal kézzel font fonalat kötöttek a derekukra, azt remélvén, hogy megálmodják, ki lesz a jövendőbelijük. Szabolcsban a hajadonok Luca napjától karácsony napjáig minden reggel megettek egy almát, majd miután az utolsó alma utolsó falatját is lenyelték, kimentek az utcára. Amilyen keresztnevű férfival először találkoztak, olyan nevű párt remélhettek.

Az a lány, aki kíváncsi volt arra, hogy mikor kötik be a fejét, Luca napján megrúgta a disznóól oldalát. A disznó röfögések száma elárulta, hány esztendő múlva megy férjhez. Szintén házasságjósoló népszokás volt, hogy Luca napján a lányok meggyfaágat vágtak, vízbe tették. Ha az ág kizöldült karácsonyig, a lány a következő évben férjhez ment.

És a végére egy tuti biztos tipp Pántyéné Horváth Klárától:  "Az is egy hiedelem, hogy Luca napján a lányok söpörjék össze a konyhát, a söpredéket vigyék ki az udvarra és körforgással szórják szét. A következő évben megtalálják a párjukat. Nekem bejött, 39 éve vagyunk együtt. :)"

-Nagy  Jucó-