Anton van Leeuwenhoek
Anton van Leeuwenhoek (néhol Antoni), (Delft, 1632. október 24. – Delft, 1723. augusztus 30.) németalföldi zoológus.
Legelőször ő vizsgálta nagyítóval az állóvizet, fedezte fel benne az ázalékállatkákat.
Nagyítólencséit ő maga csiszolta.
A mikrobiológia megteremtője, akinek olyan felfedezéseket köszönhetünk, mint például a vörösvérsejtek, az infusoriák az egysejtű organizmusok, a baktériumok, a hímivarsejtek, vagy a harántizmok rostjai.
Élete
Apja kosárfonó volt, anyja sörfőző családból származott. Gyermekként Warmond város iskolájában tanult, majd nagybátyjával Benthuizenben élt. 1648-ban kereskedősegéd lett, 1654 körül visszatért Delftbe, és ott élt élete végéig: posztókereskedőként dolgozott, és kisebb városi tisztséget viselt. 1676-ban ő lett az elhalálozott és csődbe ment Jan Vermeer vagyongondnoka – úgy tartják, hogy barátok voltak.
Valamikor 1668 előtt kitanulta a lencsecsiszolást. Kitűnően csiszolt lencséiből egyszerű mikroszkópokat készített, és valószínűleg Robert Hooke Micrographia című illusztrált könyvének hatására elkezdte tudományos megfigyeléseit.
Leeuwenhoek körülbelül ötszáz mikroszkópot készített, amelyekből
tíznél kevesebb maradt fenn. Alapjában véve fennmaradt eszközei nem a
mai értelemben vett összetett mikroszkópok voltak, hanem csak erős
nagyítók. Az egyszerű eszköz egyetlen lencséjének fókuszát
két csavarral lehetett beállítani, használata jó megvilágítást és sok
türelmet igényelt.
A jó lencsékkel és azok gondos beállításával a
születésétől jó szemű Leeuwenhoek kétszázszoros nagyítást ért el.
Rendkívül kíváncsi lévén megfigyelt gyakorlatilag mindent, amit a
nagyító alá lehetett helyezni, és pontosan leírta, amit látott. Mivel
nem rajzolt jól, felfogadott egy illusztrátort, hogy rajzokat készítsen
leírásaihoz. Vizsgálódásai eredményeként ő figyelte meg elsőként a
vérben a vörösvérsejteket, az ondóban a spermiumokat, a tócsák vizében
az egysejtű állatokat az ázalékállatkákat.
1673-ban Leeuwenhoek leveleket kezdett írni az újonnan alakult Royal Society of Londonnak,
és azokban ismertette mikroszkópos megfigyeléseit. A levelezés ötven
évig tartott; a holland nyelven írt levelek angolra vagy latinra
fordítva, gyakran különlenyomatként jelentek meg a társaság Philosophical Transactions of the Royal Society című lapjában. 1680-ban
a Royal Society teljes jogú tagjává választották. Megfigyeléseit élete
végéig folytatta. Az utolsó néhány levelében saját betegségéről (a
rekeszizom helytelen mozgásáról) küldött részletes, pontos leírást.
A tudós első felesége Barbara de Mey öt gyermeket szült. Amikor
Barbara meghalt, Leeuwenhoek újranősült, elvette Cornelia Swalmiust, aki
még egy gyerekkel ajándékozta meg a mikrobiológia atyjának tekintett
tudóst.
Emlékezete
Tiszteletére nevezték el a 2766 Leeuwenhoek kisbolygót.
Kommentáld!