A tapasztalatokat más-más gazdálkodású uradalmakban megszerezve, gróf Teleki Domokosnál lett tiszttartó, ahol már az akkor korszerűnek mondható váltógazdaságot, a 40-es évek elején létrehozván, megalapozta szakmai tekintélyét.

Girókuti Ferenc részt vett a szabadságharcban, majd a világosi fegyverletétel után századosként orosz fogságba került. Hadifogság után, az 1850-es évektől visszatért a gazdatiszti pályára és a gróf Kemény család uradalmainak lett igazgatója a Szilágy megyei Girókután. Itteni tartózkodása alatt magyarosította nevét Pinzkerről Girókutira. Ezért fordul elő régi kiadványokon a teljesség kedvéért Girókuti P. Ferenc. Tehát nem előnévvel felruházott személyről van szó. A „P” csupán a régi név jelölése.

Az olvasott és művelt gyakorlati szakember felismerte, hogy az agrárismeretek terjesztésének egyik hatásos eszköze a gazdasági szaksajtó. Ma már a kommunikáció más formái mellett fel sem mérhető, milyen jelentősége volt a felismerésnek.

Kezdetekben Girókuti csak saját mezőgazdasági vonatkozású írásait helyezte el a meglévő lapokban. Cikkei olyan figyelmet keltettek, hogy 1858-ban megbízták a nagy népszerűségnek örvendő ”Erdélyi naptár” összeállításával. Sikeres tevékenységére jellemző, hogy 1860-ban a híres kiadó, Heckenast felkérte az „Országos Képes Naptár” szerkesztésére.

A szakirodalom terén mindjobban kibontakozó Girókuti 1861-től már egy állandó lap, a „Falusi Gazda” szerkesztője lett, amelyben nemcsak gyakori megjelenésével, de mezőgazdasági témáival megvalósíthatónak látta a szakmai ismeretterjesztést.

E kiadványt lapozgatva győződhetünk meg, mennyire tudta a szerkesztő, mire van szüksége a gazdának munkája eredményesebbé tételéhez, hiszen mint gyakori földművelő maga is érezte, hol szorít a csizma. Részletes tanácsokat ad a vetésforgóra, a tárgyi mennyiségre, a várható termésre, a jobb jövedelemre.

E munkásságával egy időben látott napvilágot a „Magyarország gyümölcsészete” című közlöny, amelynek szintén ő a szerkesztője. A”Falusi Gazda” megszűnése után a gyümölcstermesztés iránti nagy olvasói érdeklődés készteti a „Kertész Gazda” kiadására, mely már saját lapja. Párhuzamosan a laptevékenységgel rájött, hogy a magyar kert- és gyümölcstermesztés fejlesztésére csak az újságja nem elegendő.

Megalapította az „I. Magyar Kertészgazdászati Ügynökség”- et Budapesten, mely nemcsak összefogni és irányítani igyekezett a kertészkedőket, de alkalmassá vált állandó kertészeti kiállítások rendezésére is, melyek jelentős bevételt hoztak.
Nagy elismeréssel és tisztelettel kell az utókornak emlékezni rá, különösen azért az odaadó szolgálatért, amit egy mezőgazdasági múzeum megteremtésért végzet.

A „Kertész Gazdá”- ban már a hatvanas években kezdte hirdetni és méltatni egy kertészeti múzeum létrehozásának szükségességét. Girókuti javaslati visszhangra talált. Nemcsak egyetértett az akkori földművelés-, ipar,- és kereskedelemügyi miniszter, hanem elsőként anyagi támogatást is ígért. Az ígéret valóra vált, 1869. január. 28-án megalakult a kertészeti múzeum.

A múzeum igazgatója Girókuti Ferenc lett, aki a begyűjtött tárgyakat rendszerezte, áttekinthető legyen a magyar falu, a mezőgazdaság életének ez az első múzeuma. A gyűjtemények száma egyre nőtt, a szakmai minisztérium gyapjú, mag, dohány gazdasági eszközök mintagyűjteményét ajándékozta a múzeumnak. Zichy Ferenc kalászgyűjteményét ajánlotta fel, Andrássy Gyula gyapotgyűjteményt, a Nemzeti Múzeum a profilnak megfelelő tárgyakat adott. De maguk a birtokosok sem fukarkodtak. Hamarosan a köztelki épület 12 termét, de még a lépcsőházat is megtöltötte a múzeum anyaga. Girókuti eközben sem hagyott fel irodalmi tevékenységével. Saját dinnyetermelési könyvének megjelenése után az ő kezdeményezésére született meg a híressé vált „Dinnye monográfia”, amit 1873. évi bécsi világkiállításon is kitüntettek.

1874-ben a Tanszermúzeum felügyelői tisztét is rábízták. Anyagi gondok miatt a múzeumok iránti kezdeti lelkesedés az évek múlásával alábbhagyott.
A körülmények az évek múlásával számára hátrányosan változott. De Girókuti Ferenc így is képes volt életben tartani, működtetni a magyar falu, a gazdaság életét bemutató múzeumot mindaddig, míg kezdődő betegsége 1889-ben akaratánál is erősebbnek bizonyult.

1891-ben, az OMGE igazgatóválasztmányi ülésén úgy határozott, hogy a múzeummal kapcsolatos könyvtárt, néhány történelmi tárggyal együtt fenntartja, de magát a 20 éve fennállott múzeumot feloszlatja. A legtöbb tárgy a felsőfokú szakoktatási intézménynek, a magyaróvári akadémiának jutott. A gépmodelleket a Műegyetem örökölte.

A munkaképességét vesztett, nyugdíjas, ágyhoz kötött múzeumigazgató 1895. szeptember 6-án vesztette életét.

Főbb munkái: Gyakorlati dinnyetermelés, melegágyban s a szabadban. Bp. 1866.

Girókuti Ferenc – Kozocsa Tivadar: A fák alak- és fejlődéstana. Bp. 1881.

FORRÁS: Sulyok Józsefné Híres kertészeink )