Móra Ferenc (Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. – Szeged, 1934. február 8.) író, újságíró, muzeológus, a „tiszteletbeli makai”.
Móra Ferenc Múzeum, Szeged
ÉLETE
Szegényparaszt családból származott, atyja Móra Márton foltozó
szűcslegény, majd mester, anyja Juhász Anna kenyérsütő asszony.
Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között
végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári
diplomát szerzett, de csupán egy évig tanított mint segédtanár a Vas
vármegyei Felsőlövőn.
Innen még a század elején mint a Szegedi Napló munkatársa került Szegedre. A lapnak 1913–1919
között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez
volt jóformán az egyetlen hírlap, amely nem állt a világháborús
propaganda szolgálatába. 1904-től a Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa, emellett a régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója.
Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti tanulmány. Szeged, 1926).
Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai
bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek
meg. 1922-től
a Világ c. liberális napilap munkatársa, majd annak megszűnése után a
Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa
volt.
Pályáját versírással kezdte (Az aranyszőrű bárány, elbeszélő költemény, Szeged, 1902; Szegénysoron, Szeged, 1905), később is írogatott verseket (Könnyes könyv, Budapest, 1920).
Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának
egyik legérzékenyebb ábrázolója. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség,
higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos magyaros stílus
jellemzi. Mint publicista játékosan, ironikus irányban is bátran bírálta
a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. Ennek adott hangot a Hannibál feltámasztása c. regényében, amely az író életében önállóan nem jelenhetett meg, csak 1955-ben adták ki Szegeden – azonban több mint 200, nem az író szándékai szerinti változtatással (cenzúra) – 1956-ban pedig Hannibál tanár úr címmel filmre vitték.
1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. 1905-től Az Én Újságom c. gyermeklapba írt, 1922-ig
több mint ezer írása jelent itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető
anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták a m. ifjúsági irodalom
klasszikusává tették. Meleg barátság fűzte Juhász Gyulához. Művei több idegen nyelven is olvashatók
Régészeti tevékenysége
1904-ben került az intézményhez Móra Ferenc, a természetrajzi tár
rendezésére. E tevékenységen túl részt vett a néprajzi gyűjtésben is, de
- mint múzeumi szakember - közismertté ásatásai révén vált. Az akkori
igazgató, Tömörkény István. A munkáért a város, fizetést nem tudott
biztosítani, de a végeztével Tömörkény Mórát, mint szakdíjnokot maga
mellé vette. Első ásatására Tömörkény küldte ki. 1907-től indult a
csókai ásatása, melyet aztán hét szezonon keresztül folytatott. Ez
tekinthető egyik legnagyobb ásatásának. 1908-ban részt vett egy
kolozsvári régészeti tanfolyamon, ahol a tudomány akkori állásása, és a
legkorszerűbbnek tekinthető ásatási módszereken túl, alapos tipológiai
ismeretekre is szert tett.
1917-től, Tömörkény halálától Móra vette át a
Kultúrpalota irányítását. 1920-ban felvette a múzeum numizmatikai
gyűjteményének kezelésére Banner Jánost,
aki 1925-től már önálló ásatásokat is folytatott a megyében. 1924-től a
korábbiakhoz képest nagyobb felületű és több ásatást folytatott a
Dél-Alföld teljes területén, illetve még szabadsága alatt is
foglalkozott régészettel, például amikor 1932-ben a Balatonnál egy
bronzkori urnát bontott ki.
Móra múzeumi évei alatt 104 lelőhelyen ásott, és 12 régészeti témájú
cikke jelent meg.
Pályafutását, és a vidéki múzeumok működését abban a
korban az általános pénzhiány jellemezte. Többször előfordult, hogy nem
tudtak feltárni egy-egy ígéretes lelőhelyet, mert ennek munkálatait a
múzeum ásatásokra kapott pénzösszege nem tudta fedezni. Bizonyított
tény, hogy Móra még a saját anyagi erejéből is finanszírozott
ásatásokat, különösen az 1924 utáni időszakban.
Publikációi közül kettő: a kunágotai honfoglalás kori lovassírok,
valamint a népvándorlás és honfoglalás kori temetkezések néprajzi
szemszögből vizsgáló publikációja.
1925-ben Balázs Péter, Kunágota
segédjegyzője küldött néhány leletet Mórának, melyek homokbányászat
közben kerültek elő. Móra még az év októberében elkezdte az ásatásokat, s
a munkások által megbolygatott síron kívül még öt sírt tárt fel. Ebből
három bolygatatlan és három erősen bolygatott volt. A sírokban talált
leleteknek már akkor ismert volt több hazai analógiája (nyílhegyek,
szíjelosztók), így Móra nagy biztonsággal a honfoglalás korra tudta
keltezni az előkerült leleteket. Az ásatás a kor általános színvonalán,
kutatóárkos módszerrel folyt, a temetőről Móra összegző felszínrajzot
készített.
Művei
Móra Ferenc szobra a szegedi Roosevelt téren (az ülő alakot
Kotormány János hivatalszolgáról, Móra „személyem körüli miniszteréről” mintázta
Tápai Antal szobrászművész)
- Rab ember fiai (Budapest, 1909)
- Mindenki Jánoskája (Budapest, 1911)
- Csilicsali Csalavári Csalavér (Budapest, 1912)
- Filkó meg én (Budapest, 1915)
- Kincskereső kisködmön (Budapest, 1918)
- Dióbél királyfi (Budapest, 1922)
- A festő halála (regény, Budapest, 1921, később Négy apának egy leánya címmel jelent meg)
- Georgikon (Budapest, 1925)
- Nádihegedű (Budapest, 1927)
- Ének a búzamezőkről (regény, Budapest, 1927)
- Beszélgetés a ferde toronnyal (Budapest, 1927)
- Véreim (Budapest, 1927)
- Sokféle (Budapest, 1927)
- Egy cár, akit várnak (Budapest, 1930)
- Aranykoporsó (történelmi regény, Budapest, 1932)
- Daru-utcától a Móra Ferenc-utcáig (önéletrajzi regény, Budapest, 1934)
- Utazás a föld alatti Magyarországon (Budapest, 1935)
- Parasztjaim (Budapest, 1935)
- Dióbél királykisasszony (Budapest, 1935)
- Napok, holdak elmúlt csillagok (Budapest, 1935);
- Titulász bankója (Történelmi elbeszélések, mesék)
- Az Aranyszőrű bárány
- A cinege cipője
- Az égbelátó
- Hannibál föltámasztása
- A hatrongyosi kakasok
- Hol volt, hol nem volt
- Zengő ABC
- Írások Csókáról (szerk: Olajos Laura), Bába Kiadó, Szeged 2004. ISBN 963-9511-92-7
Társasági tagság
Kommentáld!