És
akkor egyszer csak megszakad a beszélgetés, mintha csak vezényszóra,
emelkedik a kéz, lekerülnek a fejfedők, kifeszülnek a zászlók –
felcsendül a himnusz, százak torkából szól immár, komolyan vagy inkább
komoran a kormányhivatal előtti téren.
MTI Fotó: Henning János
Még a bejárat előtt álló csendőrök arcán is mintha tükröződne valami
döbbenettel vegyes tisztelet, mit is tehetnének, sem hőbörgők, sem
rendbontók, ez nem az a hely, nem azok az emberek, csak állnak ott
némán, fegyelmezetten. Aztán a felolvasott zsoltár, az ima, az
összekulcsolt kéz, a csendesen, mintha csak magunknak mormolt miatyánk
szinte észrevétlen átváltozása eltökéltséget, hitet, erőt sugárzó
morajlássá. Ott áll egymás mellett a polgári, az RMDSZ-es, a néppártos, a
lelkész, a gazda, a tanácselnök, a vállalkozó, a munkás, a
polgármester, a fiatal, a többgyermekes családanya, az idősebb, de
megszűnnek a különbségek, a nézeteltéréseket most félretették, nincsen
már az átjárhatatlan szakadék, egység van, összefogás, olyan, amilyent
régóta tapasztaltunk.
Ma Sepsiszentgyörgyön, holnap tán Székelyföld-, Erdély-szerte. Ma százak, holnap tán ezrek, tízezrek.
Mert mindenki előtt világossá vált: 25 évvel Temesvár után nem
egyszerűen elfogadhatatlan, de vérlázító a nacionálkommunista bukaresti
hatalom magyarellenes hadjárata. Negyedszázaddal a kommunista diktatúra
bukása után a Ceauşescu-rezsim legkegyetlenebb elnyomására emlékeztet
himnuszunk tiltása.
És most a Himnusz lehet az, ami a székely zászló volt ezelőtt másfél-két
évvel: nemzeti identitástudatunk kifejezője, erősítője, a jogainkért
való egységes fellépés megteremtője. Mert jó úton indultunk akkor,
amikor zászlónk védelmében a Bereck és Kökös közötti nagy meneteléssel
hívtuk fel Bukarest és a nagyvilág figyelmét követeléseinkre – csak
letértünk, letérítettek.
A kitartó küzdelem helyett ismét a kis lépések politikáját választottuk,
az őszinte párbeszéd, az egyenes beszéd és a jogkövetelés helyett
posztkommunista, neoszekurista erőkkel bratyiztunk, a magyar–román
viszony újraértelmezésére, új alapokra helyezésére irányuló
törekvéseinket feladtuk az ideig-óráig érvényes politikai alkukért.
De talán visszatalálhatunk még arra az útra. Csak Sepsiszentgyörgy hangja lenne elég erős!
Farcádi Botond
Háromszék
publicisztika 2014.12.17. | 08:12 Ma Sepsiszentgyörgy, holnap egész Erdély
Kommentáld!