József Attila hatodik gyermekként látta meg a napvilágot, de csak két nővére, Eta és Jolán maradt életben, mire megszületett. Apja, Josifu Aron szappanfőző munkás elhagyta családját, ezért a kisfiú egy időre nevelőszülőkhöz került vidékre.
Később visszakerült édesanyjához, Pöcze Borbálához, aki napszámos munkákból igyekezett fenntartani a családot. Anyja halála után József Jolán férje, Makai Ödön ügyvéd lett Attila gyámja, aki Makóra küldte gimnáziumba. Itt ismerte meg Juhász Gyulát, akinek a segítségével 1922-ben megjelent első verskötete, a Szépség koldusa.
1924-ben a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia szakára iratkozott be, ahol Tiszta szívvel című verse miatt összetűzésbe került egyik professzorával, Horger Antallal, aki eltanácsolta az egyetemről.
1926-27-ben a párizsi Sorbonne előadásait hallgatta, majd 1927-28-ban két szemesztert töltött el a pesti egyetemen.
Közben élettársával Szántó Judittal nehéz körülmények között éltek, főként Judit szerény keresetéből tartották fenn magukat. Kapcsolatuk 1936-ban végleg megszakadt. A költő szerelme többi múzsája iránt beteljesületlen maradt, így volt ez utolsó szerelmével, Kozmutza Flórával is, aki később Illyés Gyula felesége lett.
1936-ban megjelent Nagyon fáj című kötete sem hozta meg számára a várva várt elismerést. Egyre inkább kezdett elhatalmasodni rajta betegsége, többször is idegszanatóriumba került.
Végül nővérei magukhoz vették Balatonszárszóra, ahol máig vitatott körülmények között elütötte egy vonat: egyesek szerint öngyilkosság volt, mások szerint baleset. A sors fintora, hogy tehetségét csak tragikus halála után kezdték elismerni az irodalmi életben.
Emlékezzünk rá most azzal a versével, amit utolsó születésnapján, 1937. április 11-én írt:
SZÜLETÉSNAPOMRA
Kommentáld!