Édesapja, Fejér Pál görög katolikus pap volt.
Vasvári tanulmányait a nagykárolyi piarista gimnáziumban kezdte meg.
1843-ban beiratkozott a pesti egyetemre, ahol bölcsészet szakon történelmet és természettant hallgatott, de idővel Horvát István hatása miatt teljesen a történelemnek szentelte magát. Mint egyetemi hallgató, vezérszerepet vitt az ifjúság körében.
1847-ben, a Teleki Blanka által alapított nevelőintézetbe került tanárnak. Az 1848. márciusi események során Vasvári is ott volt a vezetők között. A 12 pontmegalkotásában majd a népgyűlés elé terjesztésében főszerepet vállalt. A március 16-án a megalakult közcsendbizottmány tagja, a március 18-án a petíciót vivő küldöttségben szintén ott volt. Az április 11-én megérkező minisztereket ő üdvözölte, majd mint titkár nyert alkalmazást a pénzügyminiszter mellett.
Kossuth Lajos többször használta polgári futárként a horvát invázió alatt. 1849elején Bihar, Szatmár és Szabolcs megyékben szabadcsapatot verbuvált, s annak vezére lett. Mint katona azonban nem volt ügyes, nem bírta a fáradalmakat.
Erdélyben harcolt, mint őrnagy. Fântânele mellett a gyalui havason az Avram Iancuvezette román csapatok megölték, halála pontos dátumát illetően mind a mai napig eltérőek a vélemények.
Vasvári Pál halála.
Funtinelinek hívják a gyalui havasoknak azt a pontját, ahol Vasvárit vitéz honvédjeivel a szabadságharc idején, 1849. július 13-án a román lázadók legyilkolták.
A gyalui havasok közt Vasvári Pál és társai sírjára emelt szerény emlék szétdúlása ismét felidézte a fiatal szabadságharcos és társai emlékezetét. Véres halálukat leírja a román csapatok vezetője, Korkes Miklós: 1849. június 21–22. lehetett.
Az alábbiakban jelentették Iancunak, hogy az ellenséges magyar csapat már a Riul Galati-nál van, s azzal szüntelenül csatározniuk kell. Kértek segítséget és lőszert. Iancu ismételt kérésük dacára elutasította őket.
A Funtineli nevű havasban kellett elhelyezkedniük. A mariseli kapitánynak megparancsoltam, hogy a magyar csapatot kerülje meg, s ezután támadja meg. Nemsokára lövéseket hallottunk, a magyar csapat mind lövöldözve nyomult előre. Csapataim a legnagyobb csendben voltak.
A magyar csapat egy szabad mezőre lépve, magukat biztonságban érezték. Ekkor jelt adtam a támadásra. Mind a négy oldalról puskaropogások hallatszottak. A magyar tábor talpra állt, zavarba jött. Mindenfelől lövés, és minden lövés halált jelentett. Muszkák, muszkák, kiáltották a magyarok mindenfelől.
Másnap reggelig folyt a harc. Sok foglyot ejtettünk, több ágyú lett a mienk, és 100 darab ökörnek jutottunk birtokába.
A magyar csapat megbomlott, mindenki futott, amerre lehetett, az utak azonban rosszak voltak, megszállva általunk, s nem menekülhetett meg onnan senki. I
Itt esett el Vasvári is. Egy fejszés elállotta útját, fejszével főbe ütötte, s levágta a fejét. Vasvárit a román csapat kifosztotta, értékes gyűrűjét, hálósipkáját és lózabláit elvitték.
(Ellenzék, 1892. VII. 29., 3. old.)
/ forrás: © Erdélyi Napló - 2005 . /
Kommentáld!