Machu Picchu, az Öreg csúcs rejtélyes kincse
„… A folyó mintha menekülne a jeges fennsíkról, utat vájva magának a
gigantikus gránitsziklák között. Az ösvényről felülmúlhatatlan szépségű
táj tárult a szemünk elé... Szépsége oly sokszínű, s varázslatos volt,
hogy a föld egyetlen más természeti szépségéhez nem hasonlítható. Havas
csúcsok, melyek a felhők fölé emelkednek, szivárványszínű gránitsziklák,
gigantikus szakadékok, melyek sok ezer méter mélységben szakadnak a
habzó-zuhogó, dübörgő folyó medrébe, ugyanakkor a legcsodálatosabb
színekben játszó orchideák, buján zöldellő fák és bokrok, a pompázatos
növényvilág elhaló harmóniája, s az őserdő misztikus boszorkánykonyhája.
Valóban szentélynek való hely!” (Hiram Bingham)
Az egykori Inka Birodalom romvárosa (Machu
Picchu, jelentése: Öreg csúcs) a perui Andok déli láncolatában, az
Urubamba-folyó völgyében, a 2450 m magas Urubamba hegytetőn fekszik.
A
kecsua nyelvet beszélő inkák a 13. században alapították államukat. A
Machu Picchut hagyomány szerint az 1460-as években – az inka király –
Pachacutec Inca építtette. A város fél évszázadig virágzott, majd
mintegy 400 évig "pihent". A spanyol hódítás idején polgárháború dúlt a
birodalomban, és miután a győztes trónkövetelő Atahualpát Pizarro
kivégeztette, néhány év alatt az egész birodalom a spanyolok kezére
került. Bár a hódítók tudtak egy Picho nevű hely létezéséről, amely a
szóbeszéd szerint mesés kincseket rejt, de az odavezető utat sosem
lelték meg.
A
következő mérföldkő Machu Picchu "meglelésében" az 1865-ös esztendő,
mikor is Antonio Raimondi olasz felfedező térképén feltűntette a várost,
de ő maga személyesen nem jutott el oda. A világ 1911-ben ismerte meg a
szentély nevét, mikor a Yale Egyetemről érkező történész, Hiram Bingham
felfedte rejtélyét. Neki tulajdonítják Machu Picchu feltárását, viszont
ezt a babért ő másnak adta át. Jegyzeteiben az alábbiak olvashatók:
"Agustín Lizárraga a felfedezője Machu Picchunak…" Való igaz, hogy az
egyik templom falán olvasható az "1902. július 14." bevésés, amit
Lizárraga hagyott hátra első látogatásakor, de ő azon kívül, hogy járt
ott, többet nem tudott tenni a misztikus helyért, mert mikor néhány
évvel később elindult a romokhoz, az esős évszak miatt veszélyesen
örvénylő Urubamba folyó a halálát okozta.
Bingham, az akkori kormányzó, Augusto B.
Leguía y Salcedo elnök engedélyével mintegy 4 esztendeig kutatott az
"őserdő misztikus boszorkánykonyhájá"-nak kincsei után. Birgham ásatásai
során összesen 107 sír, 555 kerámia, mintegy 220 bronz, réz és ezüst
eszköz (karkötő, füldísz, dísztű, kés, fejsze), valamint 109 női, 22
férfi és 4 gyermek csontváz került elő.
Az első épület, amit Bingham meglátott, a ma
Torreón néven ismert barlang volt, amely korábban királyi temetkezési
hely lehetett.
Machu
Picchu két, egymástól jól elkülöníthető részből áll. Délen a
mezőgazdasági szektort, az északi oldalon pedig magát a várost találjuk.
Gránitból épült házakat, vallási- és szertartási célokat szolgáló
épületegyütteseket találunk itt. Az inkák egyébként nagyszerű
építőmérnökök voltak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a város
épületei - tetejüket kivéve - mind fennmaradtak.
Az építkezés során nem
használtak habarcsot, masszív kőtömböket faragtak ki és azokat építették
egymásra. A mezőgazdasági rész földteraszokból áll, amelyek csatornával
rendelkeztek. Az élethez a vizet egyetlen forrás szolgáltatta.
A
lépcsőzetes földteraszok majd 4 méter magasak. Két szempontból is
forradalmi újítás volt a teraszos gazdálkodás, hiszen így jelentősen
megnövelhették a művelhető földterületet, másrészt megakadályozták a
hegyoldal erózióját.
Az altalajt kavics- és agyagrétegekkel alakították
ki, amelyre termékeny talajt hordtak a folyómederből. A szinteket kőből
épített támfal tartja. A támfalba óriási köveket ékeltek, amelyek
lépcsőkként funkcionáltak. A mintegy 300 teraszon kokacserjét,
burgonyát, kukoricát és édesburgonyát termesztettek.
Manapság
egy átlagos nap, mintegy 1300-1400 látogató keresi fel az Inka Ösvényt,
hogy a gyönyörű paloták, fürdők, templomok, sírok romjait megcsodálja.
Csakis a romokat… A feltárt sírok ugyanis üresek; a megtalált használati
tárgyakból, ékszerekből, földművelő eszközökből mutatóban sincs
egyetlen példány sem a helyszínen. A leleteket anno, Birgham - Salcedo
elnök jóváhagyásával - az Egyesült Államokba szállítatta, hogy a Yale
régészeti tanszékének professzorai tanulmányozhassák a felbecsülhetetlen
értékű kincseket, melyeket azóta is féltve őriz és sajátjának tud az
egyetem.
Évek
óta éles vita jellemzi a perui kormányzat és a Yale Egyetem
tárgyalásait a 90 évvel ezelőtt elszállított kincsek visszatéréséről. A
perui kormány szerint a leletek az államot illetik meg, míg történészek
és régészek állásfoglalása az, hogy a leleltek jogos birtokosa az
egyetem. Az álláspontok pedig egy cseppet sem közelednek. A perui
Nemzeti Kulturális Intézet állítja: Machu Picchu kincseit "csak
kölcsönbe" adta a perui elnök az amerikai felfedezőnek: "Bingham azt
ígérte, hogy miután tanulmányozta, vissza is szolgáltatja a leleteket".
(forrás: The Christian Science Monitor) A Yale vitatja a perui
igénybejelentés jogosságát, és arra hivatkoznak, hogy "az expedíció
idején hatályos 1852-es polgári törvénykönyv szerint a Yale egyetemet
illetik meg a műkincsek az ásatások idején és azt követően is".
Feloldhatatlan az ellentét.
Az UNESCO 1983-ban vette fel a Machu Picchut
az Világörökség–listára, jelezvén: a világ és az emberi leleményesség
egyik csodájáról van szó.
Kommentáld!