MACSKABAGOLY

A macskabagoly (Strix aluco) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. Nevét alkonyatkor hallható, erőteljes, nyávogásra emlékeztető hangjáról kapta. Alkalmanként előforduló további nevei: fejesbagoly, csikorgó bagoly.

Életmódja

A vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus) a macskabagoly gyakori zsákmányállata

A gyöngybagoly kiszorul az olyan területekről, ahová a macskabagoly beköltözik

A macskabagoly kifejezetten éjjeli madár, de a költési időszakban nappal is vadászik. Erdőkben, megművelt területeken, nagyvárosokban egyaránt előfordul.

Mint minden bagoly, a macskabagoly is nesztelenül szárnyal. Mivel röptében nem bocsát ki rövidhullámú, ultrahangokig terjedő zajt, jöttét a zsákmányállatok csak későn észlelik.

Éles szemével, jó hallásával és észrevétlen röptével becserkészi, majd előrenyújtott karmaival lecsap a gyanútlan áldozatra, amely a legtöbbször denevér, egér, cickány vagy fiatal nyúl, de lehet a két kisebb bagolyfaj is: a gatyáskuvik (Aegolius funereus) vagy a törpekuvik (Glaucidium passerinum).

A városokban és ezek környékén a macskabagoly táplálékát főleg madarak teszik ki, az apró énekesmadaraktól egészen a maga testméretével megegyező madarakig bármit megfoghat.

Ha nincs egyéb, akkor földigilisztát és bogarakat is fogyaszt. Mint valamennyi baglyunk, a macskabagoly is hasznos, mert fő eledele ennek is az egér; ott telepedik és fészkel, ahol egérjárás van; de pusztítja a cserebogarat is.Szóval megakadályozza, hogy a kártékony állatok túlszaporodjanak.

A zsákmányt egészben nyeli le, a megemészthetetlen részeket, mint amilyen a tollazat, a szőrzet, a csontok és karmok, köpet formájában öklendezi vissza. A köpet általában szürke színű, és jól látszanak benne a csontocskák. A fészkelő- vagy pihenőhelyek alatt nagy mennyiségű bagolyköpet található.

A gyengébb, erdőlakó bagolyfajok, mint amilyenek a kuvik (Athene noctua) és az erdei fülesbagoly (Asio otus) nem tudnak a macskabagollyal azonos területen élni, mivel az utóbbi zsákmányul ejtheti őket. Ha a macskabagoly új területet hódít meg, ott a gyöngybagolyállomány észrevehetően megcsappan.

Fészekrakáshoz és tartózkodási helyként előnyben részesíti a lombos öreg fákat.

A macskabagoly általában 5 évig él, de a legidősebb, szabadon élő példány 18 évesen pusztult el. Fogságban volt példa 27 éves macskabagolyra is.

A macskabagoly legfőbb ellenségei a ragadozó madarak közül az uráli bagoly, a nagy fülesbagoly, a héja és az egerészölyv (Buteo buteo).

A nyuszt (Martes martes) a fészkeket, főleg a mesterséges madárodúkat fosztja ki. A dánok megfigyelései szerint a fiatal macskabaglyok 36 százalékának a halálát a vörös róka okozza.

Az elhalálozási ráta a fiatal macskabaglyok körében, áprilisban 14 százalék, de júniusban több mint 58 százalékra növekszik. Ez a magas elhalálozási arány elősegíti azt, hogy a macskabaglyokból csak a legerősebb és ügyesebb, más szóval életképesebb egyedek maradjanak meg.

A macskabaglyok ősszel párosodnak és tartós kapcsolatban élnek.A fészkelőhelyet,többnyire egy öreg fa odvát,a tojó jelöli ki.Elfoglalhatják azonban ragadozó madarak elhagyott fészkét,sőt szikla-vagy felhasadékban is költ.A hím egy rövid "hú"-val,majd remegtetve hangzó hosszú "hú-huhú-huhuhú" kiálltással jelenti be igényét a felségterületre.

A tojó egyedül költi ki kettő-öt tojását.A költést rögtön az első tojás lerakása után megkezdi,így a fiókák a tojásrakásnak megfelelő időközönként kelnek ki a tojásból.A tojó szárnya alá veszi a kicsinyeket,miközben a hím táplálékot keres nekik.A fiókák kb. öt hét múlva hagyják el az odút,szüleik két-három hónapos korukig továbbra is etetik őket.

-A macskabaglyok repertoárjában nem a "hú" az egyetlen kiáltás.A tojó pl. a rá jellemző hangos kuvikolással vagy lágy dallamal,esetleg ugatásszerű "vak-vak-vak" kiálltással jelez.

-Előfordul,hogy a macskabaglyok szárnyukkal verdesik,csapkodják a bokrokat,fákat,hogy kikényszerítsék védelmet nyújtó fedezékükből a kisebb madarakat,emlősöket.

BABONÁK A BAGOLYRÓL

 A középkori eredetű bestiáriumok arról tanúskodnak, hogy már a XII. század embere is alaposan megfigyelte a természetet. A latin nyelvű könyvek több állatfaj, köztük a bagoly részletes leírását is tartalmazzák.

Számtalan babona fűződik a bagolyhoz. Szinte valamennyi hiedelemben valamilyen gyászos esemény hírnöke a rejtélyes éji vadász. Magunk is meggyőződhetünk erről, ha például a bagolyról szóló nézeteket, ismereteket koronként nyomon követjük.

A zsidó hagyomány a baglyot tisztátalan állatnak tartotta, minthogy ragadozó és dögevő volt, kietlen hegyeken élt. Ahogy az Ótestamentum írja: A szárnyas állatok közül pedig ezeket utáljátok; meg ne egyétek, utálatosak ezek: a sas, a saskeselyű és a halászó sas, a strucc, a bagoly, a kakukk és a karvaly az ő nemével...

A bagoly az ókori Görögországban ezzel szemben Athénének, a bölcsesség és a tudomány istennőjének szent madara volt, s az istennőről azt tartották, hogy - hasonlóan a bagolyhoz - sötétben is lát. Az Athene noctua, az istennő nevét viselő, kistermetű bagolyfaj rendkívül gyakori Görögország déli részein, így alakulhatott ki a baglyot vinni Athénba kifejezés, ami görögül körülbelül azt jelenti, mint

Magyarországon a Dunába vizet hordani. A görög pénzek egyik oldalán az istennő, másik oldalán a kis bagoly volt látható. A pénzt az argóban gyakran bagolyszemnek is nevezték.

A római birodalomban a bagoly elvesztette korábbi presztízsét. Plinius írja: A bagoly megjelenése mindig rosszat jelent; kiváltképpen a közügyek gyászos fordulatát. Mindig a pusztaságban tanyázik, az elhagyatott, s nehezen megközelíthető helyeket kedveli, az éjszaka szörnyetege; nem rikolt, nem énekel, hanem gyászosan huhog, kuvikol. Ha tehát a városokban, vagy más emberlakta helyen felbukkan, az jót semmiképpen nem jelenthet, csak valamely irtóztató szerencsétlenséget.

Plinius a bagoly gyógyászati felhasználásáról is említést tesz, s nagyon valószínű, hogy a közhiedelemnek ad hangot. Eszerint az inak fájdalmát mézzel és liliomgyökérrel együtt bevett fülesbagolyfejjel lehet enyhíteni. Hályog ellen jó a fülként csavarodó tollazatú Asio nevű bagoly (fülesbagoly) friss epéje. Másnaposság ellen használ a borban elkevert bagolytojás, három napig adagolva. A haj bodorítására meg éppen kiválóan alkalmas a bagolytojás vagy a bagolyfióka vére.