Madách Imre 1823. január 21-én született a Nógrád megyei Alsósztregován vagyonos középnemesi családban. Apja, sztergovai és kelecsényi Madách Imre császári-királyi kamarás, anyja Majthényi Anna. A család a 12. századig tudta visszavezetni származását.

A Madách-kastély Alsósztregován

Az apa 1834-ben meghal; anya a családi hagyományokhoz méltóan akarja nevelni gyermekeit. Kivételes eréllyel irányítja a négy vármegyében fekvő, körülbelül hatezer holdas birtok ügyeit, méltó módon adta férjhez két lányát, és iskoláztatta három fiát.
 
Madách magántanulóként a váci piarista gimnáziumban teszi le a vizsgáit. 1837 és 1840 között - a reformkor pezsgő időszakában - Pesten előbb filozófiai, majd jogi tanulmányokat folytatott. Megismerkedett Kölcsey, Vörösmarty, Bajza, Eötvös, Shakespeare, Victor Hugo műveivel, eljárt a Pesti Magyar Színház előadásaira, olvasta az Athenaeum folyóiratot. Latinul, németül, franciául olvasott.
1840-ben Pesten megjelent első verseskötete Lantvirágok címmel. Lírai darabjait Lónyay Etelka iránti ifjúkori szerelme ihlette. Egész élete folyamán írt verseket, de életében több verseskötete nem jelent meg. Gyengülő egészségét pöstyéni gyógyfürdőzéssel igyekezett javítani. 1840-ben visszatér szülővárosába, ahol magánúton készült további jogi vizsgákra.

1841-ben befejezte egyetemi tanulmányait. Egy év múlva megszerezte ügyvédi képesítését. Balassagyarmaton joggyakornok lett, majd kinevezték aljegyzőnek. Itt szembesül - Pest után - a hétköznapok valóságával. 1842 és 1844 közötti válságkorszakban születnek a dráma formájú történelmi példázatok (Csák végnapjai, Mária királynő, Nápolyi Endre), egy Szophoklész-parafrázis (Férfi és nő), valamint személyes ihletésű drámája, a Csak tréfa. Barátságot köt Szontagh Pállal, akivel a centralisták Eötvös József vezette csoportjához csatlakoznak, de közben megyei politikusként a helyi viszonyok jobbításáért is küzdöttek. Madách táblabíró, 1846-tól főbiztos, aktív szervezője az 1847. őszi követválasztásnak.
 
1845-ben házasságot kötött a nála öt évvel fiatalabb Fráter Erzsébettel, akitől három gyermeke született Aladár, Jolán, Borbála.  Madách anyja átadta nekik a csesztvei birtokrészt és kúriát.

A csesztvei kúria

A forradalom és szabadságharc idején öccse, Károly a hadügyminisztérium tisztviselője, Pál Kossuth futárja a tavaszi hadjáratban, majd Nógrád vármegye alispánja. Imre 1849 júniusáig mint főbiztos szervezi a nemzetőrség felfegyverzését és ellátását. Madách betegeskedése miatt nem vehetett részt a szabadságharcban.
A szabadságharc bukását nemcsak az ország, hanem családja, közvetlen környezete tragédiájaként is megéli. Öccse, Pál, Kossuth futáraként hal meg. Öccse titkos menyasszonya beleőrül ebbe. Nővérét, Máriát, s annak honvéd őrnagy férjét, gyermekeit Erdélybe való menekülés közben román parasztok brutálisan meggyilkolják. Testvére, Károly, menyasszonyának apját Haynau az elsők között végezteti ki.
1852-ben Kossuth titkárának, Rákóczi Józsefnek bújtatása miatt egyévi várfogságra ítélik, Pozsonyban, majd Pesten raboskodik. Birtoka jövedelmét lefoglalják. A börtönben verseket írt krétával az asztallapra és megírta Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen. 1853-ban bizonyítékok hiányában elengedik, de felügyelet mellett Pesten kell maradnia.  Házassága megromlik, 1854-ben elválik feleségétől. Alsósztregovai magányában irányítja birtokát, neveli gyermekeit.

Madách dolgozószobája

1853-54-ben politikai szatírákban öntötte ki keserűségét; ekkortájban írta a Bach-rendszer arisztophanészi szatíráját, melynek címe  Civilizátor. 1855. január 1-jén fogott hozzá a Mária királynő átdolgozásához. 1855. szeptember 17-én nekilátott II. Lajos című, töredékben maradt drámájához. Ősszel elküldte a Tomory pályázatra a Mária királynő-t, ám művével nem nyert díjat. 1858-ban megismerkedett a csesztvei Majthényi-birtok intézőjének későbbi feleségével, Schönbauer Karolinával.
 
1856 és 1857 között megírta Az ember tragédiája második változatát. A világnézetén erőt vett sötét humorban, a Szontagh Pálhoz írt levél-fogalmazványa alá írt jegyzetében jelentkezik először az Ember tragédiája eszméje. Mialatt fő művének elkészült az egyetlen fennmaradt változata (saját följegyzése szerint 1859. február 17. és 1860. március 26. között), lelke a munkától mindjobban fölpezsdült.
1859. július 9-én megszületett Schönbauer Karolina törvénytelen leánygyermeke, Anna. A lányt a következő napon keresztelték, a családi hagyomány szerint édesapja Madách Imre volt. 
 
A Bach-rendszer bukása után,1860-61-ben ismét bekapcsolódik a politikába. 1860. november 5-én a Nógrád megyei gazdasági egyesület alakuló közgyűlésén is megjelent, megválasztották annak egyik alelnökévé, beszédet is intézett a jelenlévőkhöz. A későbbiek folyamán is kivette részét az egylet tevékenységében, 1862-ben ő vezette a statisztikai és nemzetgazdászati szakosztályt.
 Március 12-én, Balassagyarmaton került ki a nyomdából Madách választási röplapja, a Politikai hitvallomás, 20-án pedig egyhangúlag a balassagyarmati választókerület országgyűlési képviselőjének választották. Beszédet is tartott ezen alkalomból választói előtt, a szlovák választóknak saját anyanyelvükön köszönte meg a bizalmát. Röplapjának központi gondolata a francia forradalom eredeti jelszava volt: „Szabadság, egyenlőség, testvériség”. 1861. március 21-én elfogadta a balassagyarmati választókerület mandatumát és az országgyűlésen a felirati vitában mint a határozati párt híve, május 28-án egy jeles beszéddel tűnt fel. Június 26-án tagjává vált a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó bizottságnak. Augusztusban írta meg beszédét a A nemzetiségek ügyében címmel, ezt viszont nem tudta már elmondani, mivel az országgyűlést berekesztették.

Az ember tragédiájának kézirata
  1861. július 20-a után magával hozta a fővárosba nagy művét is, Az ember tragédiáját, hogy kikérje róla Arany János véleményét. 1861. szeptember 12-én küldte Arany első levelét Madách Imrének, ebben leírta, hogy művét kiemelkedőnek tartja, valamint felajánlotta segítségét kisebb nyelvi és verselési kérdésekben.

 1861. szeptember 28-án fejezte be Madách a Csák végnapjainak az átdolgozását, a művet október 3-án küldte el Arany Jánosnak. 1861. október 31-én Arany a Tragédia első négy színét a Kisfaludy Társaságban felolvasta, valódi diadalt aratott.
1860-61-ben elkészült a Mózes, a nép öneszmélésének, szabadságra emelésének drámája.

1862. január 12-e környékén látott napvilágot Az ember tragédiája első kiadása, mely nem került könyvárusi forgalomba, akárcsak a Lant-virágok. A Kisfaludy Társaság pártoló tagjai kapták meg a kötet a tagdíj befizetésének fejében, mint illetménykötetet. A mű megjelenése után a Kisfaludy Társaság 1862. január 30-án rögtön tagjának választotta. A bevezetésekor esett önkéntelen ováció (Arany vezette be) volt az egyetlen nyilvános ünneplés, melyben a költő részesült. 1862. április 2-án  Az aesthetika és társadalom viszonyos befolyása című értekezésével foglalta el székét.
1862 elején Mózes című drámáját elküldte a Magyar Tudományos Akadémia Karácsonyi Guidó-pályázatára.  Augusztus 7. és 11. között Arany János látogatást tett Madách Imrénél, idejüket Csesztvén, illetve Alsósztregován töltötték, majd Szliácsra rándultak át.
Munkakedve ekkor tetőpontján állott. Mózes című öt felvonásos műve egy tragédia-pályázaton feltűnést keltett (az akadémiánál), de inkább dramatizált eposz lévén, nem nyert jutalmat. Arany Koszorújában (1863-64) jelentek meg apróbb költeményei és Kolozsiak című elbeszélése (1864.), továbbá egy Tündérálom című drámai költeménye, mely egyben utolsó, befejezetlenül maradt műve volt. E mű első részét bemutatták a Kisfaludy Társaságban, de a költő már nem folytathatta.
 
A Magyar Tudományos Akadémia 1863. január 13-án választotta levelező tagjai sorába, de itt már régi betegségének felújulta miatt nem foglalhatta el személyesen székét, helyette Bárczy Károly olvasta fel 1864. április 18-án A nőről, különösen aesthetikai szempontból című dolgozatát (Koszorú 1864.).
 
1864 szeptember végén a beteg költőhöz érkezett Péczely Ignác, az íriszdiagnosztika felfedezője, Kovács Sebestény Endre, a korszak legnevesebb sebésze és a losonci orvos, Pongrácz Mihály.
1864. október 4-én Szontagh Pálnak diktálta le végrendeletét, másnap 1864. október 5-én hunyt el Alsósztregován.
Október 7-én  a Madách-nemzetség sírboltjában helyezték örök nyugalomra.

A Koszorúban Arany szép nekrológot írt róla, emlékbeszédet pedig barátja, Bérczy Károly tartott fölötte a Kisfaludy Társaság 1866. február 6-án tartott közülésén.
 
Írásos feljegyzések alapján tudjuk, hogy 1877-től foglalkoztak Madách Imre hamvainak méltó sírhelybe helyezésével.
A régi sírboltból Madách hamvait 1934-ben exhumálták és elhelyezték az új sírboltban. 1936. december 19-én állították fel a síremlékre Rigele Alajos  3,6 m magas bronzszobrát, amely kitárt karú, égbe emelkedő ifjút ábrázol. Sokan Ádám alakját vélik felfedezni benne, az örök kereső, új utakra törő embert.