MADÁR GYŰRŰZÉS

Madárbefogás függönyhálóval, cserregő nádiposzáta

A gyűrűzés az állatok jelölésének egyik, legrégebben használt módszere.

 

A gyakorlatban a vadon élő madarak, a fogságban tartott madarak (díszmadarak, állatkerti példányok stb.) és a denevérek esetében használatos. Leginkább az egyedi kóddal ellátott gyűrűtípusok elterjedtek, de gyakran színes gyűrűk kombinációját is alkalmazzák. Az egyedi jelölés célja leggyakrabban a vonulás kutatása. Ökológiai, etológiai vizsgálatok során, amennyiben fontos a megjelölt példányok későbbi azonosíthatósága, ugyancsak többnyire ez a bevált módszer jelenti a megoldást.

Mivel valamennyi denevérfaj és a vadon élő madarak túlnyomó része védett, befogásukhoz és jelölésükhöz A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet rendelkezései szerinti engedély szükséges!

A gyűrűzés az állatok jelölésének egyik, legrégebben használt módszere. A gyakorlatban a vadon élő madarak, a fogságban tartott madarak (díszmadarak, állatkerti példányok stb.) és a denevérek esetében használatos. Leginkább az egyedi kóddal ellátott gyűrűtípusok elterjedtek, de gyakran színes gyűrűk kombinációját is alkalmazzák. Az egyedi jelölés célja leggyakrabban a vonulás kutatása. Ökológiai, etológiai vizsgálatok során, amennyiben fontos a megjelölt példányok későbbi azonosíthatósága, ugyancsak többnyire ez a bevált módszer jelenti a megoldást.

Mivel valamennyi denevérfaj és a vadon élő madarak túlnyomó része védett, befogásukhoz és jelölésükhöz A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet rendelkezései szerinti engedély szükséges!

Vadon élő madarak tudományos célú gyűrűzése

A madarak jelölésére használt egyedi kóddal ellátott fém lábgyűrűt Hans Christian Mortensen (1856-1921), dán középiskolai tanár alkalmazta először 1899-ben seregélyeken. Magyarországon Dánia és Németország után a világon harmadikként, 1908-ban gyűrűzték meg az első madarakat. A madárgyűrűzés jelentőségét a madárvonulás kutatásában Schenk Jakab ismerte fel, aki 1898-tól volt munkatársa a Magyar Ornithológiai Központnak, és sok hazai szakember aggodalma és támadásai ellenére javasolta Herman Ottónak a módszer hazai bevezetését. Magyarországon 1908 tavaszán gyűrűztek először a Magyar Ornithológiai Központ munkatársai, a "BUDAPEST" feliratú jelölőgyűrűkkel. Már az első évben összesen 27 madárfaj 1064 példányát jelölték meg. Johanness Thienemanntól (Rossitten) kapott mintagyűrűk alapján készítették el az első öt hazai gyűrűsorozatot. A II. világháború során az értelmetlen pusztítás áldozata lett mindannyi más természeti, emberi és kulturális érték között 1944 decemberében a Madártani Intézet teljes archívuma és gyűjteménye. A töredékesen megmaradt háború előtti adatok alapján a legkorábbi gyűrűzés 1908. június 17-i, egy Felsőpeszéren jelölt fehér gólya fióka, amit Cerva Frigyes gyűrűzött.

Madárbefogásra használt eszközök

A madárfajok egy részének esetében a kifejlett példányok befogása nagyon nehéz, veszélyezteti az egyedek épségét esetleg csak bonyolult és költséges eszközökkel oldható meg. Ilyen fajoknál a fészekben ülő, röpképtelen fiókákat jelölik. Ez használható az egyébként befogható fajok többségénél is, de egyes hozzáférhetetlen helyeken költő madárfajok esetében nem. Legismertebb fogóeszközök:

Függönyháló: Ma a függönyháló a legelterjedtebb fogóeszköz, amely a kis és kisebb-közepes méretű fajok (galamb méretig) esetén általában hatékonyan használható. Általában 6, 10, 12, 18 m hosszú, 2-6 "zsebes" (2–3 m magas), különböző lyukbőségű változatait alkalmazzák, rendszerint fecskéktől - rigókig terjedő mérettartományban. A vékony szálból készült téglalap alakú hálót erősebb vezetőszálakra fűzik fel, amelyeken lazán függ. A hálót a két végén a vezetőszálak végződésénél lévő "füleken" átfűzött rúd (stángli) feszíti ki. A hálónak repülő madár a lazán lógó zsebekbe hull.

Kandli: Tulajdonképpen csapóháló, amelyet rendszerint rugóerő mozgat. A kandlikat főként kisebb madarak, leginkább énekesmadarak fogásánál alkalmazzák. Ekkor az elsütőszerkezetet (rendszerint lisztkukaccal) felcsalizzák, amit felcsippentve a madár (pl. vörösbegy, fülemüle, csukok) kioldja azt. Partimadaraknál alkalmazva a víz szélén elhelyezett kandli elsütőszerkezetét botlódrót oldja ki.

Varsa: Vízimadarak befogásához használatos eszköz. Működési elve megegyezik a halászatban alkalmazott hasonnevű eszközével: a hálóval borított varsába befelé szűkülő bejáraton, gyalog vagy úszva jutnak be a madarak és nem találnak ki. Az iszapban szedegető vagy sekély vízben úszó madarakat terelő vezeti a bejárathoz.

Rakétaháló: nagyméretű, téglalap alakú háló, amelyet ludak, partimadarak fogásánál használnak. Az egyik szélét a talajhoz rögzítve harmonikaszerűen keskenyre összehajtogatva olyan helyre telepítik, ahol rendszerint sok madár tartózkodik. Valójában nem rakéta, hanem "ágyú-háló" (Kanonennetz), mert a célterületen lévő madarak felett a hálót aknavetőszerű csövekből kilőtt és a hálóhoz erősített súlyok rántják át, amelyeket leshelyről indít el a befogást irányító személy. Mivel egyszerre nagyon sok (akár több száz) madár fogható így, sok ember kell a szedéshez.

Emellett a madárfogásra módszerek, csapdák, berendezések sok százféle változatát és típusát kísérletezték ki. Ezek főként különleges életmódú madárfajok egyedeinek befogásánál játszanak szerepet.

Gyűrűtípusok

Alumínium lábgyűrűk: A Mortensen által kitalált forma lényegében nem változott az elmúlt 100 év során. A kifejlett egyedekre zárt gyűrűt felhelyezni már nem lehet, ezért kisebb-nagyobb, téglalap alakú lapocskákból készült nyitott gyűrűt alkalmaznak, amelyekbe a kibocsátó gyűrűzőközpont nevét és egy karaktersorozatot vésnek. Ez teljesen egyedivé teszi a gyűrűt. A nagyobb méretű gyűrűket kinyílás ellen felhelyezéskor szegecseléssel rögzítik, vagy biztonsági fülecskét hajtanak rá. Bár a legtöbb ilyen gyűrű anyaga alumínium, újabban a fokozott kopásnak kitett helyeken (pl. iszapban tocsogó) madarak jelölésére rozsdamentes acélból is készítenek (tartósabb) gyűrűket. A gyűrűzés hajnalán vörösrézt is használtak gyűrűkészítésre. A nyitott gyűrűt speciális fogóval kell összezárni a madár lábán.

Színes műanyag lábgyűrűk kóddal: Rendszerint sirály méretű, vagy annál nagyobb madaraknál alkalmazzák, mert a nagyobb gyűrűn már távcsővel, messzebbről leolvasható kód is elfér. A gyűrűt két különböző színű, összeragasztott pvc lapból készítik. A számokból és betűkből álló karaktersorozatot úgy gravírozzák a gyűrűre, hogy a vésetben a másik szín legyen látható (pl. fekete-fehér). Az egyedi kódot a madárfaj, a gyűrű színe, elhelyezkedése (melyik lábon, csüdízület alatt vagy felett) és a karaktersorozat (2-4) együttesen határozzák meg. A madár élete során számos leolvasást érhet meg, így ez a módszer hatákonyabb.

Színes műanyag nyakgyűrűk kóddal: Ezt a gyűrűt speciálisan ludak és hattyúk jelölésére alkalmazzák. Anyaga, elkészítése a színes, kóddal ellátott lábgyűrűével megegyezik, attól méretében tér el, illetve elhelyezésében. A madár hosszú, karcsú nyakára helyezik fel úgy, hogy viselkedésében, táplálkozásában ne akadályozza, vagy veszélyeztesse, de a fején át ne tudjon lecsúszni. Erről a kódot (2-4 karakter) 4–500 m távolságból is le lehet olvasni.

Színes gyűrűk kód nélkül: A színes oxidréteg miatt színes fémből, vagy anyagában színes műanyagból készült gyűrűket egyedi jelölésre több gyűrűből álló kombinációhoz használják. Ezek száma, színe, az egymáshoz és a madárhoz (bal/jobb láb, ízület alatt/felett) viszonyított helyzete határozza meg a kódot fajonként.

Speciális jelölési módok: A madarak egyedi jelölésére számtalan módszert kipróbáltak, de a gyűrűzéshez hasonlóan széles körben alkalmazott más megoldást nem sikerült találni. Nagy testű madarakon (pl. túzokok, keselyűk) ritkán az ún. szárny-krotáliát használják, vadrécéknél nagyon ritkán a csőr-krotáliát.

Magyarországon jelenleg használt alumínium lábgyűrű-típusok:

Fő szabály, hogy minden madárra olyan gyűrűt kell tenni, amely nem akadályozza a mozgásban és nem okoz számára sérülést.

Az előre elkészített gyűrűket szükség esetén a madár lábának átmérőjéhez hozzá kell igazítani (megvágni). A gyűrűzőközpontok megadják az egyes fajok jelöléséhez alkalmazható gyűrűtípusokat.

Mit kell tenni gyűrűzött madár (denevér) kézrekerülésekor?

Amennyiben gyűrűs madarat, madártetemet, jelölőgyűrűt talál, fém- vagy színes gyűrűs madarat észlel, értesítse a Madárgyűrűzési Központot! A megkerülési adat beépül a hazai madárgyűrűzési adatbankba, és a Központ munkatársai a feldolgozás után visszaküldik a gyűrűzési és megkerülési adatokat egy válaszlevélben. A szükséges információk:

• a gyűrű pontos felirata és száma (lehetőség szerint a gyűrűt be kell küldeni a Madárgyűrűzési Központba)
• madárfaj (ha megállapítható)
• a megtalálás vagy a megfigyelés helye (pontos hely vagy a legközelebbi település neve)
• a megtalálás dátuma (pontosan, vagy ha ez nem ismert, megközelítő jelleggel pl.: 2008. nyár)
• a megkerülés körülményei (pl.: üvegnek ütközött, macska fogta meg, autó ütötte el, a gyűrűszám a madár befogása nélkül lett leolvasva stb.)
• a madár vagy tetem állapota (pl.: friss tetem, régi tetem, csak a gyűrű került meg stb.)
• a bejelentő neve és elérhetősége
• ezek az adatok online módon is kitölthetőek a www.ring.ac honlapon.

A Magyar Madárgyűrűzési Központ címe: Budapest 1021 Költő u. 21. Telefon: +36-1-275-6247 Fax: +36-1-275-6267 E-mail: ringers@mme.hu

Rőt koraidenevérek

Rőt koraidenevér a hálóban

Denevérgyűrűzés (vízi denevér)

Madárgyűrűzés - kőforgató

Gyűrűs barázdabillegető (Budapest M38986)

Magyarországon használt jelölőgyűrűk

Nyakgyűrűs bütykös hattyú

Nyári lúd nyakgyűrűzése Mekszikópusztán

Rakétaháló kilövés előtt

Örvös lúd fogás rakétahálóval

Fiatal szerecsensirály gyűrűzése színes gyűrűvel (1L4)

Színes gyűrűs kanalasgém (LC)

Kanalasgém színes gyűrű kombinációval

GPS nyomkövetővel felszerelt Kerecsensólyom

Hazai gyűrűzőállomások

Magyarországi madárvonulás - plakát 1928

Hans Christian Mortensen (1856-1921)

Schenk Jakab (1876-1945)