A madéfalvi vérengzés vagy madéfalvi veszedelem (régebben „mádéfalvi” formában is, latinul a Siculicidium, azaz székelygyilkosság kifejezést is használják rá) a székelyek egy csoportja ellen elkövetett tömeggyilkosság volt 1764-ben, Mária Terézia királynő uralkodása alatt.
Az emlékmű felirata
Előzményei
A bécsi udvar 1763-ban megbízta Adolf Buccow tábornokot, hogy szervezzen Erdélyben három székely és két román
határezredet.
A székelyek azonban meg akarták őrizni évszázados
katonáskodási hagyományukat, kiváltságaikat és ellenálltak a székely
ezredek erőszakos felállításának, ami megszüntette a különállásukat.
Buccow tábornokot ekkor Mária Terézia leváltotta.
A vérengzés
A Buccow helyébe lépő báró Siskovics József altábornagy parancsot adott katonáinak Madéfalva
megtámadására, ahol a székelyek vezetői találkoztak. Egy havas téli
éjszakán (1764. január 7-én, a Vízkereszt utáni hajnalon, akárcsak
később Nagyenyeden), vad ágyútűzzel indított támadásban mintegy 400 embert (köztük ártatlan gyermekeket és asszonyokat) mészároltak le.
Következményei
Ezt követően elfogták a székelyek vezetőit és bűnvizsgáló bizottságot
hoztak létre. A mészárlás és az erőszakos katonasorozás következtében
kezdődött meg a székelyek kivándorlása Moldvába, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángók falvaiban.
1774-ben Bukovina a török fennhatóság alól osztrák kéz alá került. Hadik András gróf közbenjárására megkegyelmeztek a székelyeknek, és behívták őket az újonnan megszervezett, elnéptelenedett tartományba, ahol 1786-ig megalapították falvaikat.
Az alapított falvak: Istensegíts (Țibeni), Fogadjisten (1776, Iacobești), Hadikfalva (Dornești), Józseffalva (1785, Tolova), Andrásfalva (1786, Măneuți). Innen rajzottak szét a későbbiekben szerte a világba. A falvak a mai Románia Szucsáva megye területén találhatók.
Unokák emléke
Jegyzőkönyv utolsó előtti oldala, báró Roth Joseph bűnvizsgáló bizottsági elnök aláírásával
Böjte Péter elbeszélésében így emlékezik meg a madéfalvi veszedelemről:
A rejtélyes összeadás
| „ |
Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek
álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget,
mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább
abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe.
Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra s az asszonyokat s
a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok
szegények, s hogy sírtak!
Amikor az öregebbek s a kicsikék, akik gyengébbecskék vótak,
kezdtek posztulni, akkor ők mind béhuzakodtak Madéfalvára. Az eppe
Vízkereszt előtt való nap vót. Januárnak hetedikjén virradatkor, a
katanaság rejik ment. ágyúkval mind esszelövöldözték a falut. Aki
futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban
es!
|
” |
|
A székelység nem felejtett: a 19–20. század fordulóján, 1899-ben Csík-Madéfalván hatalmas kőoszlopot állított, amelynek tetejére kitárt szárnyú turulmadarat helyezett.
A kőpiramis alján egy táblán a SICVLICIDIVM szó olvasható, amely misztikus módon jelent mást is.
A sors különös rejtvénye az, hogy ha a szó nagybetűinek római számértékét kivetjük, azok összege éppen 1764, a madéfalvi veszedelem esztendeje. Ennek a szójátéknak a neve kronogramma.
S mivel a január 7-én történtek következtében jött létre a bukovinai székelyek nemzetsége, a véres események ellenére a mai napig a bukovinai székelyek születésnapjaként ünneplik.
Kommentáld!