 |
| A menedékház 1933 előtt |
A
menedékház helyére utaló első írásos feljegyzés egészen korán, 1209-ben, II.
András király uralkodása idején keletkezett. Később, már a hegység feltárásának
idején a szélsőséges időjárás miatt a néhány méter magas hatalmas, átnyúló
sziklatömb alatt kerestek menedéket a kor turistái. A helyet Kő-pataki-tüzelőkőnek
nevezték. Azokban az időkben, ahogyan ma is, a Lomnici-csúcs volt a Tátra
legfőbb vonzereje. A hegymászók időtlen idők óta megpróbáltak felmászni a Tátra
egyik legimpozánsabb csúcsára. Az idők során a Kő-pataki-tüzelőkő egyfajta
tájékozódási pont lett a csúcsra tett túrák során. Lelkes hegymászók azonban
nem elégedtek meg azzal, hogy csupán bebújjanak a szikla alá, így 1841-ben
megtörtént a későbbi menedékház kialakulásának első említésre méltó mozzanat,
amikor is négy sziléziai turista egy nyitott tűzhelyet épített fel a szikla
védelme alatt. Az évek során újabb tettre kész turistáknak köszönhetően kisebb
módosításokat hajtottak végre a kezdetleges menhelyen.
 |
| A menedékház 1940 körül |
1915-ben, amikor ez a
terület már a Kincstári Erdészet tulajdonában volt, a Magyarországi Kárpátegyesületnek
(MKE) köszönhetően a menhely menedékkunyhóvá alakult át. Az építkezést a
hadsereg tagjai végezték, és még abban az évben be is fejezték a munkát. A
tüzelőkő elé másfél méter magas, félkörív formájú betonfalat emeltek, a
hajlékot vasbetonból készült tetővel látták el, amely a szikla formáját
követte. A betonfalba rácsokkal díszített ablakot, a helyiségbe kemencét
építettek be, melynek melegénél egyszerre 25 személy tudott éjszakázni.
A Turistaság
és Alpinizmus folyóirat I. évfolyamának 1. számában az alábbiakat olvashatjuk a
menedékház felépítésének terveiről:
„A Magyarországi Kárpát Egyesület
legközelebb megvalósítandó hatalmas munkálatai között első helyet foglalja el a
Kőpataki-tó mellett építendő menedékház ügye. A Magas-Tátrának ez a vidéke
mindenesetre a legelhagyatottabb; pedig a Kőpataki-tó katlanán keresztül vezet
a Lomnici-csúcsra az egyik rendes út. A menház felépültével a Lomnici-,
Késmárki-csúcs forgalma meg fog tízszereződni, mert eleddig Tátralomnic vagy
Tarpatakfüredről a csúcsra, a két rendes út bármelyikén, 12 órába került a
túra, a Kőpataki-tó fele útba esik, tehát onnan már könnyen megközelithető a
Lomnici-orom. Az első építési tervet a földmívelésügyi miniszter nem hagyta
jóvá, mert a fát tűzveszélyes volta miatt alkalmatlan építőanyagnak találta. A
kőből való építkezés nehézkes, tehát a vasbeton vagy cement mutatkozik célszerű
anyagnak.
Június 30-án tartotta meg a M. K. E.
a helyszini szakértői szemlét. A Vondra főmérnök, Niederland mérnök, Berzeviczy
Béla, Thiering Gy. és dr. Bruckner Győző titkárból álló bizottság mindenekelőtt
megállapította, hogy ha a menedékház a földmívelésügyi miniszter határozott
kívánsága szerint a Tüzelőkő alatt mintegy 10—15 percnyire elterülő fensíkra
épülne, a víz odavezetése alaposan megdrágítja majd az építkezést. A
vízvezeték, mely a Kőpatakból indulna ki, elég hosszú és költséges lesz, de
költséges a cement és a törmelék felszállítása is, mivel a cementépítkezéshez
megfelelő törmelék nincs a helyszínén, a gránit törése pedig még drágább. A
szakértők legközelebb készítik el a költségvetést, nyilatkozatukból azonban
máris kitűnik, hogy a M. K. E.-nek, ha arra a helyre építkezik, legalább is
20-25.000 koronát kell a menedékházra fordítania. A menházalap most körülbelül
tízezer korona. De ettől eltekintve is nagyon meggondolandó, vájjon nem
czélszerűbb-e azon a pénzen két különböző helyen, két menedéket építeni a Tátra
vándorainak, egyszerűbb kivitelben.”
Kommentáld!