A Tátrai Nemzeti Park (TANAP) szakemberei folyamatosan gyűjtik és elemzik a nyomkövetők és a fotócsapdák által rögzített adatokat, hogy további értékes információkat nyerjenek a Tátrában élő legnagyobb macskaféle ragadozók, a hiúzok mozgásáról, életéről. Ezekben a napokban a hóban felfedezett lábnyomok az egyetlen bizonyítékai ennek a visszahúzódó, óvatos állatnak a tátrai jelenlétéről. „A nyomokból megállapíthatjuk a hiúzok hozzávetőleges méretét, azt, hogy az hím vagy nőstény egyedtől származik-e, hogy mennyi kölyök volt a csapatban, valamint hogy éppen csak arra járt, vagy pedig vadászott a területen. A szisztematikus nyomkövetésnek köszönhetően be tudjuk határolni azt a területet, ahol ezek az állatok mozognak, azokat a helyeket, ahol hátrahagyják szagmintájukat, ahol pihennek, és ahol megpróbálják elkapni a zsákmányt” – mondta el Pavol Majko, a TANAP igazgatója.
Az igazgató azt is elmondta, hogy a későbbiekben újabb fotócsapdákat telepítenek azokra a helyekre, ahol a hiúzok rendszeresen megfordulnak, és ahol ennek köszönhetően nagyobb esély van további értékes felvételek készítésére. „Az állatok megfigyelése és mozgásának követése a nagyragadozók életével foglalkozó zoológusok és természetvédelmi őrök egyik alapvető tevékenysége. A nyomkövetés ráadásul olyan tevékenység, melynek során a technika fejlődésének köszönhetően folyamatosan képesek vagyunk javulni” – mondta Majko. Az összefüggő hórétegnek, valamint az abban talált nyomok kitartó követésének köszönhetően egyre többet tudhatunk meg a nemzeti parkban élő számos állatfaj, így például a hiúzok életéről.
A hiúzok a Tátra legalacsonyabban fekvő részeitől, a hegyek lábától kezdve egészen a magashegyi zónáig előfordulnak, és általában a jól megszokott ösvényeiken mozognak. Elsősorban őzekre, kisebb mértékben szarvasokra és zergékre vadásznak.
Kommentáld!