Minden ember azzal a céllal indul a hegyekbe, hogy onnan épségben térjen vissza otthonába, vagy abba a menedékházba, esetleg szálláshelyre, ahol átmenetileg tartózkodik. Egy túra akkor tekinthető sikeresnek, ha az útnak indulások száma megegyezik a megérkezések számával. A leggyakoribb veszélyforrás, amellyel a hegyekben találkozhatunk az időjárás. Ezt nem tudjuk elkerülni, nem tudjuk befolyásolni, de ha ezt előre jelzik, akkor időben módosíthatjuk a túratervünket, vagy biztonságos helyen maradhatunk. A magashegyekben viszont jobban ki vagyunk téve az időjárás szeszélyeinek. Nehezebb menedéket találni, és az időjárást is sokkal nehezebb előre megjósolni. Lássuk, melyek azok az időjárási jelenségek, amelyek jelentősen befolyásolhatják a magashegyi túrákat.
Köd – teljesen lecsökkenti a látótávolságot, és megnehezíti a tájékozódást. Még olyan helyen is nehéz a tájékozódás, amelyet jól ismerünk, és ahol sokszor jártunk már, mivel a köd eltúlozza a részleteket. Ilyenkor az emlékezetünkben élő földrajzi pontok másképpen néznek ki, illetve nehéz megtalálni őket. Aztán gondoljuk el, milyen érzés, amikor a köd szürkületben ereszkedik ránk. Ez aztán maga a rémálom, még a tapasztalt turisták számára is. Ilyen esetben elsősorban a térképekre, az iránytűre és a GPS készülékre kell hagyatkoznunk, éppen ezért ismernünk kell ezek használatát. Csakis ezek segítségével leszünk képesek beazonosítani a helyzetünket, és megtalálni a helyes utat. A köd nem csak csökkenti a látótávolságot, de egyúttal szétszórja egyrészt az akuszitkus hullámokat, másrészt sötétedés után a lámpák fényét. Ilyen helyzetben segélykiáltások helyett érdemesebb inkább sípot használni. A sípnak az emberi hangnál éles hangja van, ráadásul kevésbé fárasztja a hörgőket. A köd rossz hatással van az ember mentális állapotára is. A ködpára nyirkos és hideg, amely növeli a hidegérzetet. Ha lehetőség van rá, ködös időben érdemesebb inkább visszafordulni.
Szél – itt persze nem egy könnyű szellőre gondolok, amely egy meleg nyári túrán fúj a hegy tetején, hanem az erős, csontig hatoló szélre, amely jelentősen növeli a hidegérzetet. Nézzünk egy gyors számítást: amennyiben +5 °C hőmérséklet esetén 50 km/óra sebességű szél fúj, akkor a hőérzetünk kb. -12 °C. Természetesen megfelelő ruházattal – mint pl. a windstopper technológiával készült termékek, a víz- és szélálló ruházat – meg tudjuk védeni magunkat a szél támadásától. Szélviharban a legveszélyesebbek az erős széllökések, amelyek az egyensúly elvesztéséhez, ennek következtében pedig kicsúszáshoz, lezuhanáshoz vezethetnek. Ugyanilyen veszélyesek lehetnek a szél következtében lehulló faágak, vagy a széllökések következtében lehulló kövek. Az erős szél ráadásul az arcunkba fújhatja a száraz havat, ami különösen az arcunkon és a szemünkben okozhat bőrsérüléseket. Ilyenkor a legjobb, ha a szélnek háttal állunk, hogy az ne fújja az arcunkba a havat.
Páratartalom – a szél mellett talán ez van a legrosszabb hatással a hőérzetre. A páratartalom a vízpára mennyiségét mutatja egy köbméter levegőben. Minél magasabb a páratartalom, annál nedvesebb a levegő. Ne feledjük, hogy amíg nyugodt, száraz időben az erős fagynak is könnyebb ellenállni, addig ködös időben sokszor a 0 fok közeli hőmérsékletet is nehéz elviselni.
Vihar – ez az a jelenség nem csak a hegyekben ismert, de talán ott képes a semmiből hirtelen, váratlanul kialakulni, de még mielőtt kitombolná magát, a légkörben létrehoz egy erősen töltött elektromos mezőt. Különböző elektromos feszültség lehet azonban a viharfelhő belsejében, a szomszédos felhőkben, sőt, a felhők és a földfelszín között is. Ha az elektromos töltöttség meghalad egy bizonyos határértéket, elektromos kisülés következik be, melyet villámlás kísérhet. Miét veszélyesebb ez a jelenség a hegyekben? Egyszerűen azért, mert az elektromos kisülés általában a lehető legkisebb ellenállás mentén megy végbe, ezért a villám a csúcsokba és hegygerincekbe csap bele. A viharban ránk leselkedő halálos veszély elkerülése érdekében érdemes megfogadni az alábbi jótanácsokat: Gondosan tanulmányozzuk a várható időjárást, és a túra során is figyeljünk annak változásaira. Ha azt látjuk, hogy vihar közeledik, fejezzük be a túrát, és gyorsan forduljunk vissza. Ha elér minket a vihar, semmiképpen ne keressünk menedéket egyedül álló, magas fák alatt, ahogy ezt a legtöbben jónak gondolják, hiszen nincs olyan év, hogy ne jelenne meg arról szóló hír, hogy egy viharban villámcsapás ért fa alatt álló embereket. Amennyiben egy csúcson, vagy a gerincen ér el bennünket a vihar, a lehető leggyorsabban próbáljunk meg lejutni a völgybe, és menedéket keresni az alacsonyabb bokrok között.
Eső – amikor a levegő túltelítetté válik, megkezdődik a vízkiválás, amely a felhők emelkedésével folytatódik, majd egy bizonyos nagyságot elérve a vízcseppek folyékony halmazállapotban lehullanak a Földre, azaz eső keletkezik. Az intenzív esőzések után felerősödik a hegyi patakok áramlása, időszakos átfolyások alakulhatnak ki, melynek következtében a hegyekben akár az utak is járhatatlanná válhatnak. Az eső minden túrát elronthat, ezért jobb, ha erre előre felkészülünk. Alaposan felkészülve vágunk neki a túrának, hiszen nem mindig lehetséges gyorsan visszatérni a szállásunkra vagy a menedékházba, ezért mindig legyen nálunk esőkabát, és lehetőleg vízhatlan lábbeli, amelynek a talpa nem csúszik a nedves sziklán. Azt is vegyük figyelembe, hogy amennyiben a hátizsákunk nem vízálló, úgy csomagoljuk el a személyes dolgainkat, hogy azok ne ázzanak el egy hosszabb ideig tartó esőzés során.
Havazás – sokan nagyon várják, sokunk legjobb barátja a hegyekben. A hegyekben nyáron süssön a nap, télen pedig hulljon a hó. Ne feledjük azonban, hogy havazás után egy jól ismert útvonal megtételéhez is sokszor kétszer, vagy akár háromszor annyi idő szükséges, mint nyáron. A nedves latyakos hó jó alkalom arra, hogy teszteljük cipőnk vízállóságát. Ha először megyünk télen a hegyekbe, jobb, ha olyannal megyünk, aki ismeri a téli túrázási feltételeket, túrázott már télen, és nem árt, ha van nálunk hágóvas és jégcsákány.
Lavina – amely a hegyekben lehet arra alkalmas lejtőkön kialakuló hó- vagy kőlavina. Mindkét típusa ugyanolyan veszélyes. Érdemes lehet elvégezni egy lavinatanfolyamot, ahol megtanulhatjuk, hogyan kell a helyszínen értékelni a kockázati tényezőket, és hogyan kell mozogni lavinaveszélyes területen.
Magas hőmérséklet – sokan nincsenek tisztában vele, milyen veszélyes lehet az egészségünkre, sőt, akár az életünkre is, hiszen a hőguta mellett a szervezet kiszáradását is okozhatja. Túlmelegedés ellen viseljünk laza, szellős ruhákat, vagy ha a pénztárcánk lehetővé teszi, termoaktív ruházatot. A testünkön a legnagyobb figyelmet a fejünk védelmére kell fordítani, amire akár egy siltes sapka, vagy a legegyszerűbb sál is elég lehet. Ne feledjük, hogy a forró nyári napokon a testünk fokozott erőfeszítésnek van kitéve, a szokásosnál is több izzadtságot termel, amely könnyen kiszáradáshoz vezethet, ezért mindig legyen kéznél elegendő mennyiségű folyadék.
Alacsony hőmérséklet – ez a legfőbb oka a szervezetben bekövetkező hőveszteségnek. Ilyen szempontból a leginkább veszélyeztetett testrészünk a fej és a nyak, de meglehetősen sok hő távozhat a kezünkön és a lábunkon keresztül is, így próbálva megvédeni más testrészeinket. Ajánlott rétegesen öltözködni, és jó minőségű ruházatot viselni. De a hideg csak az egyik fele a ránk leselkedő veszélynek. Probléma igazából akkor merül fel, ha bekövetkezik a hypotermia. Ha az emberi test hőmérséklete 35 °C alá csökken, a helyzet nagyon veszélyessé válik. Ilyen esetben a legjobb azonnal segítséget hívni, és az áldozatot (pl. hőfóliával) megvédeni a még nagyobb hőveszteségtől. Az átázott, nedves cipő vagy kesztyű viselése fagyási sérüléseket okozhat, amely akár egyes ujjak, rosszabb esetben azonban a kéz- vagy lábfej elvesztését is okozhatja.
Fáradtság – a szervezet természetes védelme a túlzott erőfeszítés ellen. A fáradtság csökkenti a reakcióidőt, lassítja a tempót, ezért néha lehetetlen elérni a kitűzött célt. Ne hagyjuk figyelmen kívül a fáradtság korai jeleit, mint a gyengeség, szédülés, látásromlás, elkedvetlenedés, ingerlékenység. ha ezt érezzük magunkon, azonnal csökkenteni kel a terhelést.
Ambíció – ésszerű adagokban pozitív jelenség, de egy bizonyos határ fölött néha veszélyessé válhat. A vágy, a cél mindenáron való elérése rendkívül veszélyes helyzetekhez vezethet. Néha jobb visszafordulni, útvonalat vagy úticélt változtatni. A visszafordulás miatt soha nem szabad szégyenkezni, sem megingani. A hegyek megvárnak.
Kommentáld!