A turisták viszonylag jelentős csoportja a „Menedékházak szintjén” műveli a túrázást. Keresi az érdekes, történelmi jelentőségű helyszíneket, biztonságos távolságból megcsodálja a tájat, és a saját ritmusa szerint járja a hegyeket. Kikről van szó? A turistáknak arról a nagy csoportjáról, akik lehetőségek széles köréből, melyet a magashegyi turizmus biztosít, a könnyen megközelíthető, általuk biztonságosabbnak gondolt helyszíneket részesítik előnyben. A nehezebb útvonalakon, az időjárás változásainak jobban kitett terepen történő túrázás élményét meghagyják a tapasztaltabb, „haladó” túrázóknak. Az ebbe a csoportba tartozó turisták nagy része nagyon is tisztában van saját korlátaival, képességeivel, és azzal is, hogy ezzel különbözik a turisták többségétől. Éppen ezért ők inkább a kisebb fáradtsággal, könnyebben megközelíthető célpontokra (történelmi és kulturális emlékek), illetve a hegyekben a könnyebb, sokszor csak a menedékházakig vezető túrákra összpontosítanak.
Sokaknak elsődleges motiváció a kirándulás tervezése során, hogy a túra biztonságosan végrehajtható legyen. Nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal, sem olyan barátokkal, aki biztonsággal bevezethetné őket a Tátra magashegyi területeinek felderítésébe, ezért inkább maradnak a könnyen megközelíthető túracélpontok mellett, melyek viszonylag kisebb magasságban és a kiindulási helyhez közel találhatók.
Másoknál a könnyebb útvonalakon történő túrázás az első lépés a hegyek megismerésének útján, ők olyanok, mint egy „gyűjtögető”, aki széltében és hosszában be akarja járni a Tátrát, kezdve a legkisebb fáradtsággal megközelíthető célpontoktól, fokozatosan az egyre nehezebb túrák felé haladva.
A „Menedékházak szintjén” egy széles keretek között értelmezhető fogalom, melybe véleményem szerint azok a túrák tartoznak, amelyek az olyan, pihenésre alkalmas helyekre vezetnek, mint amilyenek a menedékházak. Személy szerint én magam is sok olyan emberrel találkoztam, aki azt mondta, hogy a hegyekben történő tartózkodásának legfőbb célja valamelyik menedékházban tölteni az időt. A tátrai turizmusnak erről a formájáról viszonylag ritkán esik szó, de mint kiderül, ez azért elég gyakori.
Minden menedékházban találkozhatunk a történelem egy kis darabjával. Minden menedékháznak mások a jellegzetességei, mások a sajátosságai. Vajon tudjuk-e, melyik menedékházban találkozhatunk egy nagy macskával? Hol készítik a legjobb szarlotkát (almás pitét)? Melyik menedékházat látogatják leggyakrabban a medvék? Tudjuk-e hogy az egyik menedékház lépcsőjének a korlátját díszítő szvasztika (egyenlő szárú kereszt) megpillantása szerencsét hoz a hegyekben? Melyik menedékházban teremtenek számunkra leginkább egyedi hangulatot? Melyik található a legmagasabban, és melyik az, amelyik egyszer majdnem megsemmisült egy kőlavina következtében?
A tátrai menedékházakba nem csak a hegyek fenségessége vonzza az embereket, hanem a házak atmoszférája, a hasonló értékrendű emberekkel történő találkozás lehetősége, egyfajta eltávolodás a civilizációtól, ezeknek a helyeknek az abszolút egyedisége. Mindez azt is bizonyítja, hogy a „Menedékházak szintjén” való túrázás minden évszakban nagyon gyakorinak mondható.
Kommentáld!