A világ legkisebb magashegysége, mégis vadregényes és tekintélyt parancsoló. Könnyű a rabjává válni, én magam például évről évre visszajárok az ormaira, hogy minduntalan átélhessem azt a felszabadító hegyi élményt, amelyben egyszerre van jelen a vadon szépsége és erőt próbáló, szigorú zordsága. Könnyű túrát tettünk a Magas-Tátrában.
A Magas-Tátra több okból is szerencsés választás a kezdő, illetve a magyar turisták számára. Több könnyen megmászható csúcsot is találunk a hegységben, melyek az önbizalom növelése mellett igazi hegymászókalandot és csipkézett bérckoronás panorámát tartogatnak, ugyanakkor úton-útfélen olyan történelmi emlékekkel találkozhatunk, melyek a hazai természetjárás kezdetét, egyben hőskorát idézik. Az időjárás errefelé meglehetősen kiszámíthatatlan, ami nem feltétlenül rossz dolog. Előfordulhat, hogy utunk során egyszerre van részünk télben és nyárban, ködben és panorámában, de éppen ezek összessége adja az igazi magashegyi túraélményt, pláne, ha sikerrel vesszük az esetleges akadályokat.
Ez alkalommal rövid, nem túl megerőltető túra keretében fedeztük fel a Menguszfalvi-völgyet útitársaimmal, akik most először jártak a Tátra fenséges bércein. A környék szerelmeseként külön lelkesített, hogy én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy megismerjék és megszeressék ezt a csodálatos vidéket. A túrát a tátrai villamosvasút Poprádi-tó megállójától indítottuk, ahonnan az aszfaltcsíkon kanyarogva vettük be magunkat a kezdetben foghíjas fenyőerdőbe. Sajnos ezen a szakaszon – csakúgy, mint a Tátra más részén – nyomasztó látványt nyújtanak a 2004-es szélvihar, valamint az azóta elharapódzó fabetegségek okozta károk. Öröm az ürömben, hogy a pusztulás következtében már messziről ráláthatunk a csodás hegyekre. A hósapkás csúcsok kék háttérben és szikrázó napsütésben meredeztek a nem is oly messzi távolban.
Kommentáld!