Írta: Natasha Daly
Fényképezte: Kristen Luce
Tízéves koráig bemutatókon szerepel, azután turistákat szállít a hátán: padot szíjaznak rá, naponta több fuvart is visz. Ha már ehhez is beteg vagy öreg (nagyjából 55-75 évesen), kimúlik, vagy jó esetben kap még pár évet, hogy kipihenje fáradalmait.
A Metaman meg a többi hasonló vállalkozás állatbemutatói világszerte sok nézőt vonzanak, és busás hasznot hoznak. Amúgy is virágzik az idegenforgalom: a turisták száma 15 év alatt duplájára nőtt, részben a külföldi utakra mindenki másnál többet költő kínaiaknak köszönhetően.
Az állatvilág megfigyelésén alapuló turizmus nem új, de a közösségi média óriási lökést adott neki: a turista lassacskán már nemcsak egzotikus állatokat akar látni, hanem fényképen is vadállatokkal szeretne szerepelni. Az egykor leginkább csak útikönyvekből ismert programokról pillanatok alatt tömegek értesülhetnek; elég, ha a szelfiző hátizsákos turisták, a társasutazások résztvevői vagy a közösségi médiában népes követőtábort szerzett influencerek megérintik a mobiltelefonjuk képernyőjét. A millenniumi nemzedék, azaz az 1980 és 1995 között születettek túlnyomó többsége utazás közben használja a közösségi médiát. A delfinekkel úszkáló, tigrissel pózoló, elefántháton feszítő turistákat ábrázoló szelfik világszerte reklámozzák a vadállatokkal közvetlen érintkezést kínáló vállalkozásokat.
De a közösségi média bármennyire is megmutat mindent, arról nem tudósít, hogy mi történik a kamera látószögén kívül. Az állatok közelségén lelkendezők többnyire nem is sejtik, hogy a képeken látható jószágok zöme éppúgy vagy még rosszabb körülmények között tengődik, mint Mina.
Kirsten Luce fotóssal belestünk a virágzó idegenforgalmi ágazat kulisszái mögé, megnéztük, miként tartják az állatokat a látványos programok szervezői, köztük a humánus bánásmódot hangsúlyozó vállalkozások.
A teljes interjút elolvashatja a magazin 2019. májusi lapszámában.
Kommentáld!