Minden márciusban a világ legjobb szánhúzókutya-versenyzői Alaszkában állnak rajthoz, hogy elinduljanak a sportág csúcsán, az Iditarodon. Idén egy magyar versenyző is indul a hihetetlenül nehéz megméretettetésen.

Ezt a világ legkeményebb versenyének nevezik és nem véletlenül: súlyos mínuszokban, 9-10 napon át 1800 kilométeres távot tesznek meg kutyák és hajtóik. A jövő évi versenyen először indulhat magyar versenyző: Balogh Ottó jelenleg is Alaszkában van és két kvalifikációs versenyen már sikerrel vett részt.

A sportolóval a 444.hu munkatársa beszélgetett. Balogh Ottó elmondta, hogy október elején érkezett meg Alaszkába, azóta foglalkozik versenyszerűen a szánhúzással. De a sportág iráni rajongása gyerekkoráig megy vissza: előbb Jack Londonnak hála az északi vadonokba és Alaszkába szeretett bele, majd pár évvel később szintén könyvekből ismerkedett meg a szánhúzás hivatalos, versenyszerű formájával. Ekkor fogalmazódott meg benne álomként, hogy egyszer részt akar venni a sportág legfontosabb versenyén, az Iditarodon. 

Az Iditarod a szánhúzókutya-versenyek csúcsa: 1973 óta minden márciusban Alaszkában csapnak össze a világ legjobb versenyzői, hogy a vadonon, azaz erdőkön és befagyott folyókon át vezető, mintegy 1800 kilométeres távot teljesítsék. A legjobbak erre már 8-9 nap alatt képesek, ilyenkor viszont szinte alvás nélkül, más emberrel sokszor napokig nem találkozva, csak a kutyáikra támaszkodva kell megküzdeniük a természet minden kihívásával. 

Évtizedek kellettek ahhoz, hogy Ottó gyerekkori álmából valóság legyen. Az elmúlt években fokozatosan kezdett el megismerkedni a kutyaszánhúzással: Finnországban vett részt kisebb túrákon, majd Erdély jött, végül pedig egy egyhetes expedíció Lappföldön. De ennek még kevés köze volt a profi sporthoz, olyan ez elmondása szerint, mint amikor valaki síelni megy Franciaországba. 

"Ahogy egyre jobban belekóstoltam, egyre jobban rájöttem, mennyire vonz ez a világ engem."

Az utolsó lökés tavaly márciusban érkezett, amikor Ottó egy hirtelen ötlettől vezérelve fogta magát, és elment Alaszkába, hogy nézőként ott lehessen az Iditarodon. A verseny minden évben egy felvonulással és egy bankettel indul, itt pedig lehetőség van beszélgetni a sportolókkal is. Mert bár ez a sportág csúcseseménye, ahol a legnagyobb sztárok indulnak el, az egész légköre még mindig nagyon barátságos. Simán oda lehetett menni a versenyzőkhöz és beszélgetni velük. 

Ottó nyolc, előre kitalált kérdéssel érkezett. Elsősorban az érdekelte, mi és mennyi idő kell ahhoz, hogy részt vehessen az Iditarodon. 

És azt a választ kapta, hogy akár két tél alatt neki lehet ennek vágni. A legtöbben úgy kerülnek a sportág közelébe, hogy előbb évekig inaskodnak egy-egy versenyző mellett. Kezelik a kutyákat, segítenek a felkészülésben, és négy-öt év után maguk is elkezdenek versenyeken indulni. De Ottó tudta, hogy erre neki nincs elég ideje. Egy másik megoldást választott, lízingszerződést kötött a sportág legnagyobb sztárjával, Dallas Seaveyvel, akivel a banketten ismerkedett össze. 

Seavey még csak 28 éves, de az elmúlt négy Iditarodból hármat megnyert, miközben a korábbi nyertesek átlagéletkora 41 év volt. Igazi sztár lett, hírneve túlszárnyal a kutyaszánhúzáson, a National Geographic Channel Magyarországon is sugárzott valóságshowjában, a Túlélni Alaszkát két évadában is a nyertes csapat tagja volt. 

Kennelében közel száz kutya van. Ebbe beleszámítanak az idősebb állatok és a kölykök is. Jellemzően amúgy sokszor épp az idősebb és versenyzésre kevésbé alkalmas kutyák azok, amik hozzák a pénzt a szánhúzóknak, mivel ezek furikázzak a szánhúzásra vágyó turistákat, míg a versenykutyák fenntartása nagyon sok pénzbe kerül. Ezek az állatok a legjobb tápot és vitaminokat kapják, de még annak a zokninak is, ami a sérülések ellen védi a talpukat, egy dollár darabja. Ilyenből csak egy egyszerű tréning alatt simán elfogy ötven darab. 

A kennelből a legjobb formában lévő kutyákkal értelemszerűen Seavey versenyez, Ottó dolga, hogy a B-csapatot kezelje. Olyan ez, mint egy sportklubnál, a két szint között folyamatos a mozgás: van, hogy csak a verseny előtti napon tudja meg, melyik kutyákkal indulhat másnap, és hogy van-e kutya, akit közben Seavey előléptetett a saját csapatába. 

Megállapodásuk Seaveynek is előnyös, hiszen tartalékos kutyái folyamatosan éles versenyben edződhetnek, és Ottónak is jól jött, hiszen a legjobb kennelből kapott kutyákat, hogy indulhasson velük. 

Ahhoz, hogy elindulhasson az Iditarodon, Ottónak három kvalifikációs versenyen kell sikeresen célba érnie, összesen 750 mérföldet teljesítve. Négy versenyre regisztrált, de az első a folyók olvadása miatt rögtön elmaradt. Három versenye maradt, ezeket hiba nélkül kell teljesítenie. Eddig kettőn van túl, mindkétszer célba ért. 

Csak hogy érzékeltessük a távokat: ezeket a kvalifikációkat úgy kell elképzelni, mintha Budapestről elmennél Szegedre, onnan tovább Pécsre, majd vissza Budapestre, mindezt kutyaszánnal, hófedte, jeges alaszkai tájakon át. De mindez szinte eltörpül az Iditarod 1050 mérföldes távjához képest, az már a Debrecen-London távolsággal mérhető össze. 

Balogh Ottó az első 300 mérföldes távját 68 óra alatt teljesítette, ebből összesen öt és fél órát töltött alvással.

"Amikor megállítod a szánt, a kutyák hamar elalszanak, de a te igazi munkád akkor kezdődik." 

Ki kell kötni az állatokat, ételt készíteni nekik, szalmát rakni alájuk, ha hideg van, akkor rájuk adni a kutyakabátot, levenni a használt zoknikat, ha szükséges, akkor megmasszírozni őket. A szánon állva szinte csak az irányításra kell figyelni, arra, hogy a kutyák ne rohanjanak neki semminek. De az igazi fizikai munka a leszálláskor kezdődik. Egy négyórás pihenő ezért valójában két és fél óra munkát jelent. 

Az Iditarodot a legjobb versenyzők kilenc nap alatt fejezik be, de azt mondják róla, hogy a verseny igazából egy napból áll. 

"Nem számít, mikor van nappal és mikor éjszaka, a kutyáidnak van egy ritmusa, és a saját természeted elnyomva ilyenkor ehhez kell igazodnod. Hogy meddig bírnak menni, hogy nekik hogy jó. Magadtól sosem találnád ki, hogy ötven perceket aludj ebben az ütemben."