Így készült Török Zoltán lenyűgöző filmje, az Everglades, amely olyan közelségből mutatja be az Egyesült Államok második legnagyobb nemzeti parkjának élővilágát, ahogyan korábban még nem láthattuk.
Különlegesen ritka alkalom, hogy a NatGeo olyan filmet mutasson be, amelyet magyar stáb készített. Török Zoltán és csapata azonban közel négyéves munkával látványos filmet forgatott a csatornának. Az ismert természetfilmes, a díjnyertes Vad Magyarország alkotója ezúttal a floridai Everglades Nemzeti Parkot járta be.
A NatGeo az amerikai nemzeti parkokat működtető National Park Service fennállásának századik évfordulójára olyan sorozatot mutat be, amely a korábbiaktól eltérő szemszögből és közelségből láttatja az Egyesült Államok lélegzetelállító tájait, valamint azok rejtett élővilágát. Annak érdekében, hogy ténylegesen más megközelítés szerint készüljön el ez a rendhagyó sorozat, a gyártó kizárólag külföldi stábokat kért fel a forgatásokhoz. Az Everglades Nemzeti Parkról szóló epizódot Török Zoltán és csapatának munkája.
„Annyiban más a látásmódunk, hogy mi belementünk az összefüggésekbe, mögöttes tartalmakba, és igyekeztünk komplexen bemutatni ezt az ökoszisztémát. Olyan fajokat is lefilmeztünk - lepkéket, rovarokat, halakat-, melyeket ritkán lát az amerikai közönség egy floridai természetfilmben. Nemcsak a nagy látványos fajokra voltunk kíváncsiak, hanem arra próbáltunk rávilágítani, hogy ez az egész egy nagy rendszer, amelyben minden állatnak megvan a maga szerepe” – mondja Török Zoltán.
A természetfilmes négy évet dolgozott a filmen, a munkálatokat 2011-ben kezdték. Az első év az előkészületekkel telt: biológusokkal, kutatókkal járták be a területet, megfigyelték, kitapasztalták, hogyan kell viselkedni az állatokkal, valamint összerakták a forgatókönyvet. „2012-től kezdődtek a forgatások, szó szerint a helyszínen laktunk, és becslésem szerint legalább 500 napot töltöttünk terepen. A két és fél éves filmezés után pedig közel egy év utómunka következett: több mint 14 000 leforgatott snittből kellett kiválogatni a vágás során azt a néhány százat, melyekből a film áll.” A filmen Zoltán mellett még két magyar stábtag is dolgozott: Badár Balázs segédoperatőr és Hargittai László vágó.
A Floridában található Everglades Nemzeti Park Földünk egyik legnagyobb vizes élőhelye, mely állatfajok ezreinek szolgál otthonául, a látogatók többsége elől azonban ezek rejtve maradnak. A nemzeti park egyik legismertebb faja az aligátor, amely Zoltán filmjében is kiemelt szerepet kap. A magyar természetfilmes szerint azonban ezek az állatok közel sem olyan veszélyesek, mint gondolnánk, sőt kifejezetten tartanak az embertől. „Annyit jártunk ki az aligátorokhoz, hogy teljesen megszoktak bennünket, így többször be is mentünk közéjük, hogy egészen közelről felvehessük őket. Tartani inkább a kígyóktól kellett, a legnagyobb kellemetlenséget pedig az apró vérszívó rovarok jelentették” – idézi fel a rendező.
A forgatás módja abból a szempontból is rendhagyó volt, hogy a készítők nem leseket használtak, és nem beetetéssel csaltak állatokat egy adott helyszínre, hanem ők kutatták fel őket és mentek utánuk, így valóban a természetes közegükben filmezték le őket. Ebből adódóan egy 2-3 perces jelenet kidolgozása és leforgatása akár több hetet is igénybe vett. „Volt egy aligátor anya, amelyhez huszonöt napig jártunk ki és így ötezer kilométert ingáztunk, hogy lefilmezzük az aligátorbébik kikelését. Sajnos itt végül nem jártunk sikerrel, mert kiderült, hogy a tojások nem voltak megtermékenyítve. De például az is hetekbe telt, hogy kifigyeljük, a szarvasok hol és mikor kelnek át a vízen, hogy végül felvehessük a vonulásukat.” A türelmes megfigyeléseknek általában meg is lett az eredménye, Zoltánnak számos olyan viselkedési formát sikerült lencsevégre kapnia, amelyet korábban még senki nem rögzített, vagy nem volt ismert a tudósok számára sem. Ilyen például az aligátorok madárvadászata, ezzel a kutatók is elkezdtek foglalkozni. „Az aligátorok a víz alatt úszva az orrukon botokkal, ágakkal egyensúlyoznak, álcázva magukat, hogy odavonzzák a madarakat. Ezt mi figyeltük meg és azt is leforgattuk, ahogy egy aligátor ilyen módon elkap egy, az orrára szálló kócsagot.”
A filmesek az állatokhoz egészen közel merészkedtek, ami nem veszélytelen, de szerencsére nem érte őket baleset, kalandokban azonban bőven volt részük: „Egyik hajnalban gyalogoltunk a mocsárban, amikor hirtelen óriási csobbanást hallottam: kiderült, hogy a kollégám véletlenül rálépett egy aligátorra. Mindketten irdatlanul megijedtek, az aligátor és ő is. Én nem láttam pontosan mi történik, ezért gyorsan felugrottam egy ciprusfára, majd a kollégám is felmászott. Amúgy az egész helyzet inkább mókás volt, mint veszélyes. Az már bajosabb lett volna, ha mondjuk egy pitonra lépünk rá. Egy másik meglepő eset volt, amikor éjjel teljes sötétségben kenuval kieveztünk a vízre, ahol egy kisebb manátusz csoport úszkált éppen alattunk. Majdnem felborítottak bennünket a teljes felszereléssel együtt. Nem tudtuk hirtelen, mik ezek, csak azt éreztük, hogy hatalmas állatok döntögetik a csónakunkat, így eléggé megijedtünk” – mesél élményeiről Török Zoltán.
Az Everglades azonban nemcsak mocsárból áll, a filmesek sokat forgattak a tengeren és a szubtrópusi erdőkben is. A felvételekhez 15 féle kamerát használtak, víz alatti képeket és helikopteres felvételeket egyaránt készítettek. A filmben az említett jelenetek mellett a nézők láthatják többek között, hogyan segítik az aligátorok kicsinyeiket a táplálkozásban, miként küzdenek egymással a zebralepkék, vagy hogyan keresik anyjukat az elveszett szarvasborjak. Megleshetik a delfinek csoportos vadászatát, a bakcsó küzdelmét a remeterákokkal, és megismerhetik, milyen egy citromcápa-óvoda, vagy egy ciprusdóm belülről.
Török Zoltán filmjét, az Amerika Nemzeti Parkjai: Everglades című alkotást 2016. március 27-én, vasárnap 18 órakor mutatja be a NatGeo Wild.
.png)
Kommentáld!