Benyovszky Móric (1741-1786)

Négy földrészt járt be Benyovszky Móric (1741-1786), aki nem önszántából vagy kalandvágyból, hanem a történelem szeszélye folytán vált "világutazóvá".

Benyovszky Sámuel császári tábornok és anyai ágon egy Révay-lány fiaként Verbón (Nyitra megye) látta meg a napvilágot 1741. szeptember 20-án.

A Benyovszky kúria

Neveltetését Bécsben kapta, s az atyai hagyománynak megfelelően katona lett belőle.

Lovassági parancsnokként és főstrázsamesterként vett részt a hétéves háborúban (1756-1763), ám a királynő, Mária Terézia figyelmét nem katonai hőstettel sikerült magára vonnia, hanem egy családi örökösödési perrel. Apja halála után kész volt fegyverrel is apai örökségét megszerezni, ám Mária Terézia minden vizsgálat nélkül jobbnak látta száműzni a "rendbontót".

Ekkor Lengyelországba menekült, ahol atyai nagybátyja, a litvániai helytartó vette oltalma alá, sőt örökbe is fogadta. Időközben Hollandiában és Angliában tett utazásokat, majd visszatért Lengyelországba, s helyi földbirtokosként kötelességének érezte, hogy a függetlenség híveként részt vegyen a lengyel-orosz háborúban.

1769-ben egy hősies csata közben súlyosan megsebesült és orosz fogságba esett. Egy ideig a szentpétervári erődben raboskodott, majd az ún. halálösvényen keresztül egészen Kamcsatkáig menetelt, Bolsereck börtönerődben töltötte újabb száműzetését.

Itt a művelt ifjú kivételes kapcsolatteremtő képességének, nemkülönben kiváló nyelvérzékének és sakkjátékának köszönhetően igen hamar nagy népszerűségre tett szert, még a helyi kormányzó is bizalmába fogadta.

A történeti hagyomány szerint Móric a börtönparancsnok Atanázia nevű lányába is beleszeretett, s együtt szöktek meg később a szigetről. Börtönévei alatt készítette el Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását.

Kamcsatka domborzati térképe

1771 tavaszán a fegyenctelepre politikai okokból száműzött cári tisztek érkeztek, akikkel Kamcsatka függetlenségéről és az emberi jogok érvényesítésének lehetőségéről vitatkozott. 1771 áprilisában a börtönparancsnok magához kérette Benyovszky Móricot, ám rabtársai attól való félelmükben, hogy lelepleződhet a felkelés terve, így amellett döntöttek, hogy még idejében kiszabadítják a rabot. A felkelők hamarosan meg is szállták az erődöt, elfoglalták a kikötőben lévő hajókat, majd lelkesítő kiáltványt tettek közzé, melyben a cárhoz hű katonákat az emberi jogok nevében átállásra késztették, programjukat kiáltványban rögzítették.

Ez volt az első olyan dokumentumok egyike, melyben Oroszország politikai reformját, a politikai jogok szabad gyakorlását követelték a felkelők. Nem jártak sikerrel, a felkelést leverték, maga Benyovszky is csak nagy nehezen tudott (a Péter és Pál hajó fedélzetén) a tengeren megmenekülni.

Utazásai során érintette az Északi sark vidékét - feltérképezte a Bering-tenger szigeteit. Megkerülte Kamcsatkát, majd a Bering-, a Mátyás-, és a Lőrinc-szigetek érintésével Amerika partjától délnek vette útját.

Az Északi sarkvidék térképe

A Bering-tenger és az Észak-Csendes-óceán.

Illusztráció az önéletrajzból

 Az Aleut-szigeteken, Alaszkán és Japánon át Macaóba utazott, de már 1772 augusztusában Franciaországban találjuk, ahol XIV. Lajos fogadta szolgálatába - a Mauritius szigetekre küldte.

Mauritius domborzati térképe

A helytartó azzal a konkrét feladattal bízta meg, hogy hozzon létre egy madagaszkári francia telepet, ezért 1774-ben megalapította Louisburgot, majd három expedíció során feltérképezte a belső területeket is. Ezért a cselekedetéért 1775-ben megkapta a francia báró címet. A helyiek körében elterjedt róla az a hír is, hogy életben hagyja a hadifoglyokat, meggyógyítja a sebesülteket, sőt nagy ínség idején még élelmet is osztogat.

A helyi malagasok emiatt királyukká is választották, majd kilépett a francia király szolgálatából, és egy 12 tagú tanács élén irányította a helyi törzseket. A francia király azonban nem ismerte el ezeket a változtatásokat és reformokat, ami miatt Benyovszki kénytelen volt lemondani tisztségéről - 1777-ben elnyerve Mária Terézia kegyét, visszatért Magyarországra. Részt vett a bajor örökösödési háborúban (1778-1779), időközben II. József grófi rangra emelte.

Nem sokáig időzött azonban Magyarországon sem, mert az amerikai függetlenségi háború hírére Amerikába utazott. Mivel nem csatlakozhatott a Pulaski tábornok vezette légióhoz, ezért jobbnak látta visszajönni. Ekkor feltérképezte a magyarországi vízi- és szárazföldi útvonalakat, majd tervet dolgozott ki a hatékony szállításra vonatkozóan - Fiuméban olyan monarchiabeli kikötő létrehozását sürgette, mely a Habsburg Birodalom tengerentúli kereskedelmét irányítaná, de az udvar ettől mereven elzárkózott. Benjamin Franklin révén hamarosan újból (1782)

1783-ban a kudarcok miatt Madagaszkárba ment, ahol folytatta a korábban felfüggesztett gyarmatosítást. Időközben újból Amerikába utazott, egy baltimore-i kereskedő jóvoltából felszerelt egy expedíciót, mely Madagaszkár területén kívánt újabb településeket alapítani.

1785 nyarán partra is szállt, és megalapította Mauritanie-t, de a francia udvar katonai alakulatokat küldött, hogy számolja fel az új erődítményt.

Madagaszkár domborzati térképe

Benyovszkyt 1786. május 24-én csata közben golyótalálat érte, s a helyszínen meghalt. Erődje tövében hantolták el. Halála előtt megírta élete kalandos történetét, melyet Jókai Mór fordított magyarra. Valójában ez az írása hozta meg számára a világhírt.