Kőrösi Csoma Sándor 1784 tavaszán egy szegény, de szabad katonacsaládban született Kőrösön. Gyermekkoráról nem sokat tudni, de éles esze és szorgalma révén már akkoriban felhívta magára a figyelmet. 1779 őszén, 15 évesen apja elküldte a szülőhelyétől 300 kilométerre lévő híres erdélyi protestáns kollégiumba, a nagyenyedi Bethlenianumban. Itt az ingyenes tanítás fejében szolgadiákként kellett töltenie két tanévet, amikor is végül felmentették. Ezek után tanítással szerezte meg a pénzt tandíjához. Már ezekben a korai években megtapasztalta az élet viszonytagságait, és ezek a tapasztalatok a későbbiekben nagy hasznára is váltak.

Huszonkét évesen jó tanulmányai révén már patríciussá, a kollégium megbecsült diákjává vált, miközben több ösztöndíjat is nyert. Ezzel az anyagi helyzete is elfogadhatóbbá vált. Emellett megismert számtalan nyelvet is; a görögön és latinon kívül a modernek számító franciát, a hébert és a környékbeli román, illetve német nyelvet. Az itteni tanulmányai során találkozott először az ősmagyarok történelmi elméleteivel is, melyek nagy hatással voltak későbbi életére.

1815-ben egy ösztöndíj révén tanulmányait már a göttingeni egyetemen folytathatta. Itt a számos nemzetközi hírű professzor, a hatalmas könyvtár és az akkoriban népszerűvé váló keletkutatások mind nagy hatást gyakoroltak rá. Kőrösire talán a legnagyobb hatással mégis a bibliakutató és orientalista Johann Gottfried Eichhorn volt, akitől törökül és arabul tanult, valamint ő felhívta a figyelmét az arab források fontosságára a magyarok eredetének kutatása során.

1818-ban visszatért Nagyenyedre, és szláv nyelveket kezdett tanulni. Temesváron, Zágrábban járva mindössze 8 hónap alatt elsajátította a szerb, szlovén és horvát nyelvet is. 1819 őszén aztán újra elhagyta a magyar határt a feltételezett magyar őshaza megkeresésének céljával. Bukaresten és Szófián át Konstantinápolyba tartott, ám az ottani pestis meghiúsította terveit, így végül Alexandriába hajózott. Egyiptomban tökéletesíteni szerette volna az arab nyelvtudását, ám ott is kitört a járvány, így megint csak tervet kellett változtatnia. Latakiába hajózott, ahonnan gyalog, majd karavánnal eljutott Bagdadba. Itt megismerkedett a szlovák Anton Swobodával, aki ellátta pénzzel és ruhákkal, hogy folytathassa útját.

Kőrösi Csoma Sándor kutatóútja
(forrás: kiszely.hu/istvan_dr)

1821. október 14-én Teheránba ért, ahol pontosította az angol és perzsa nyelvtudását egy brit nagykövet támogatásával. Teheránban hátrahagyta iratait és könyveit, majd perzsa ruhában indult tovább.

A török-perzsa háború megnehezítette helyzetét, ám végül a Hindukust megmászva eljutott Kabulba, majd onnan India felé vette az irányt. Két francia tiszt segítségével, Jean-François Allarddal és Jean-Baptiste Venturával eljutott Lahorba 1822 márciusában, majd Belső-Ázsia felé vette az irányt.

Itt a 3446 m magas Zodzsi-hágón át sikerült eljutnia a fővárosba, Lehbe. Európai lévén innen már veszélyes lett volna folytatnia útját, így visszafordult. Visszafele megismerte az angol William Moorcroftot, aki visszakísérte őt Lehbe, és augusztus végéig vele maradt. Az ő ösztönzésére tibeti tanulmányokba fogott. Mivel Közép-Ázsia már reménytelen célpontnak számított, Kőrösi Csoma most már Tibethez fűzött nagy reményeket.

Tibethez három útja fűzi. Az első során 16 hónapon át tartó nehézségek között jutott el Zanglába. Mestere, Szangsz-rgyasz Phun-chogsz társaságában megtanulta a tibeti nyelvet, megismerte az ottani irodalmat több ezer könyv átolvasásával, majd elkészült Tibet történetének, földrajzának és irodalmának feldolgozásával, és még egy 30 000 szavas szójegyzéket is sikerült összeállítania.

Emellett az ottani mesterek több tibeti nyelvű könyvet is külön az ő kérésére állítottak össze. Mindezt embertelen körülmények között, hihetetlen hidegben, egy 3×3 méteres cellában, fűtés és tűz nélkül vitte véghez. Ezen utazása során történt az is, hogy a britek fél évig feltartoztatták kémkedés gyanújával, ami őt mélyen sértette.

Önéletrajza megírására kötelezték, mely végül hasznára vált, hisz a kormány kész volt támogatni kutatásait. 1825. január 28-án megírta híres levelét Kennedy századosnak, melyben részletezte Magyarország elhagyását követő utazásait. Ezt követően még szoros barátságot is kötött a századossal, a hatóságok engedelmével pedig folytathatta munkálatait Zangszkárban mestere mellett, így Csoma 1825. június 6-án megkezdhette második útját a Himalája hegyei felé.

A zanglai kolostorerőd, ahol Kőrösi Csoma Sándor a tibeti nyelv elsajátításával foglalatoskodott
(forrás: myhimalayas.com)

November 10-étől egy Tetha nevezetű falutól nem messze a Phugtal nevű kolostorban folytatta tanulmányait mesterével, ám ekkor már panaszosan írt levelet a Bengáli Ázsiai Társaság titkárához, mondván, mestere már alig tanítja, és alig van vele, így fél, hogy nem lesz képes igényesen befejezni a hatóságoknak ígért kutatásait. Ettől tartva 1827 januárjában visszatért Szabáthuba. Végül hasznosnak találta ezt az útját is, hisz sikerült különféle könyveket beszereznie, melyek nagy fontossággal bírtak.

Harmadik útja után sikerült befejeznie az ígért tibeti szótárt és nyelvtant, sőt még a buddhista terminológiai szótár kéziratát is elkészítette.

1830 őszén elköszönve mesterétől visszatér Szabáthuba. Az elkövetkezendő években Kalkuttában dolgozott könyvtárosként a Bengáli Ázsiai Társaság alkalmazásában, és tibeti könyveket segített kategorizálni, illetve folytatta tanulmányait remetei magányban. Ekkorra már 20 nyelven tudott, és a Journal of the Asiatic Society of Bengal című folyóiratban publikált. 1834-ben meg is jelent két műve, a tibeti nyelvtan és szótár az Asiatic Researches nevezetű évkönyvben. Csoma nagy figyelmet fordított a magyarokra is, hisz hazaküldött számos példányt, és pénzzel is támogatta őket. Észak-bengáli Titaljában való tartózkodása során pedig a nyelvrokonosítás módszerével próbált rábukkanni a magyarok őshazájára.

Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi sírja (forrás: erdely.ma)

Kőrösi Csoma Sándor jelképes sírja Szegeden (forrás: kozterkep.hu)

1842 februárjában Lhászába akart eljutni, ám a Mahananda folyó mocsaras területein elkapta a maláriát. Március 24-én megérkezett Dardzsilingbe, ahol nagy kínlódásokat követően elhunyt a trópusi lázban április 14-én. Másnap a dardzsilingi európai temetőben, a Himalája harmadik legnagyobb csúcsa alatt temették el. A Bengáli Ázsiai Társaság által emelt síremléke mellett 1910-ben az MTA emléktáblát helyezett el. Jelenleg pedig egy egyedülálló magyar kezdeményezés keretében nemzetközi önkénetesek dolgoznak Kőrös Csoma dolgozószobájának helyreállításán. A projektről részéetesebben itt.

( FORRÁS :Írta: Zsombori Cintia

Karinthy Frigyes Gimnázium )