Magyar utazók és felfedezők:

Magyarország olyan földrajzi fekvéssel rendelkezik, amely nem teszi lehetővé a tengeri utakat, kijáratokat az óceánhoz. Ebből az következne, hogy a magyarság kimaradt a földrajzi felfedezésekből. Ez azonban csak részben igaz.

Az ősmagyarok életének szerves része volt a vándorlás, mely során több ezer km-t tettek meg nyájaikat legeltetve. A Magna Hungáriában töltött idők után Levédiába költöztek, majd a kazár fennhatóság elől menekülve Etelközbe értek. Itt határozták el, hogy végleges otthont keresnek maguknak. Őseink hosszú utat tettek meg, míg eljutottak Árpád vezetésével 895-ben a Vereckei-hágón keresztül a Kárpát-medencéig. Tenger ugyan nem mosta az elfoglalt terület határait, így a szárazföldön járták be Európa nagy részét, végig fosztogatva az akkori településeket. Ezt az időszakot a kalandozások korának nevezzük. A diadal azonban véget ért: 933-ban Merseburgnál, majd 955-ben Augsburgnál legyőzték a magyarokat, akik ezután megmaradtak a Kárpát-medence ölelő védelmében.

300 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy valaki nagyobb távolságra utazzon a magyarok közül. Julianus barát 1235-ben indult el, hogy megkeresse az őshazában maradt rokonainkat, és elhozza őket a Kárpát-medencébe. Útja sikeres volt, azonban egy Európa felé közeledő nép meggátolta további útjait. A mongolok, Dzsingisz kán vezetésével Európa felé özönlöttek, feldúlva mindent, ami az útjukba került. Magyarországot a nagy kán unokája, Batu kán söpörte végig. A politikai helyzet és országunk földrajzi fekvése ezután nem tette lehetővé a nagyobb utazásokat, ehhez még párosult a török megszállás is.
1583-ban egy magyar utazó, Parmenius István Új-Funlandon kötött ki, valószínűleg ő volt az első magyar ember, aki Ameri

Madagaszkár kában járt.
A XVIII. század nagy magyar utazója volt Benyovszky Móric. Kalandos útja során megjárta Oroszországot, Kamcsatkát, Japánt, majd Madagaszkáron királlyá választották.

A XIX. század elején Magyarországot elérte a reformkor, 1825-ben magalapították a Magyar Tudományos Akadémiát. A magyar nyelv eredetének egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, az Akadémia támogatta a kutatásokat. Kőrösi Csoma Sándor és Reguly Antal szintén tagjai voltak az intézménynek, ennek köszönhetően élvezték a támogatást, amely segítette útjaikat. Kőrösi Csoma 1819-ben indult el Ázsiába, hogy a magyarság eredetét kutassa, 1842-ben pedig Tibetet járta meg. Reguly az Akadémia jóvoltából az Ural vidékét barangolta be, és elkészítette az első térképet a területről. 1851-ben Samuel Baker angol utazó feleségül vette a magyar származású rabszolganőt, Sass Flórát, akivel bejárta Egyiptomot és Szudánt. A szabadságharc leverése sok magyart kényszerített otthonának feladására, Xantus János, miután áthajózott az észak-amerikai kontinensre, tanulmányozni kezdte az indiánok szokásait.

Az 1867-es év meghozta a kiegyezést az addig feszült viszonyban lévő magyar és osztrák felek számára. Az együttműködés kezdett gyümölcsöző lenni, az Osztrák-Magyar Monarchia azonban kimaradt a felfedezésekből és a gyarmatok szerzéséből. 1872-ben egy expedíció vágott neki, hogy meghódítsák az Északi-sarkot. A soknemzetiségű csapat egyik tagja Kepes Gyula volt, aki mint orvos került be az expedícióba. A sarkot nem sikerült elérniük, felfedezték a Ferenc József-földet, mely azóta is viseli a császár nevét. 1877-ben Széchenyi Béla expedíciót vezet Belső-Ázsiába, ahol vele tart Lóczy Lajos geológus, utazó is. 1895-ben Bíró Lajos bejárta Új-Guineát és a környező

szigeteket, népraj Kasmír zi gyűjtéseit a Nemzeti Múzeumnak adományozta. 1888-ban Teleki Sámuel felfedezi a Rudolf- és a Stefánia-tavat, majd a róla elnevezett 630 méter magas Teleki-vulkánt.
1900-ban az angol szolgálatba lépett Stein Aurél Kasmírban, Turkesztánban, Iránban, Kínában, Indiában és Mongóliában végzett kutatásokat. Az utazásairól készült leírásait magyarul is megjelentette.
Az ázsiai expedíciókat ezután felváltották az Afrikában tett utazások. A századforduló után Kittenberger Kálmán nyitotta meg az utat a fekete kontinensen a magyar utazók előtt, majd  Széchenyi Zsigmond követte őt 1927-ben. Öt évvel később Almássy László megalapította Kairó mellett az első repülőteret, mely azóta is a nevét viseli.
A második világháború kitörése végett vetett a kalandoknak.

Farkas Bertalan  Magyarországot, a negyven évig tartó kommunista diktatúra. Ez idő alatt az utazások erősen korlátozva voltak, szerencsésnek kellett lennie annak, aki távoli utazásokat dédelgetett magában. Szerencsére voltak azért kimagasló tettek ebben a korszakban is: 1980-ban Farkas Bertalan volt az első magyar űrhajós, aki láthatta Földünket a világűrből.
Nem kis teljesítmény volt az sem, amit 1987-ben Fa Nándor és Gál József vitt véghez, Szent Jupát nevű hajójukkal körbehajózták a Földet. Később Fa Nándor egyedül megismételte az utazást, sikerrel.

A magyarok nevéhez ugyan nem kötődnek földrészek felfedezései, azért büszkék lehetünk utazóinkra és világjáró tudósainkra.