Fotó: Sárosi Zoltán
A Föld tíz legmélyebb barlangja közül négy Grúziában, illetve Abháziában található, az egyik a Krubera–Voronya. Miért formálódtak ott ilyen képződmények?
Tóth Attila: A barlangok jellemzően mészkőben alakulnak ki. Kevés helyen akad két kilométer vastag mészkőtömb, amelyben ne lenne barlangképződést akadályozó vízzáró kőzetréteg. A Kaukázus északnyugati része ilyen terület.
Némileg vitatott a térség hovatartozása. Ez gond volt?
Ambrus Gergely: Igen. Két ponton lehet belépni Abháziába: északon orosz oldalról, és délen Grúzia felől. Mi délről indultunk, mert Tbiliszibe megy fapados járat, Grúziában pedig nincs vízumkényszer. Megírtuk az illetékes minisztériumnak az útitervet, és vártuk az engedélyt. Úgy tíz nappal az indulás előtt lezárták a határt, nem tudni, miért. Már felkészültünk, hogy Oroszország felől kell majd mennünk – ez plusz repülőjegyet, vízumot, költségeket jelentett volna –, de indulás előtt egy nappal feloldották a határzárat.
Milyen volt a munkamegosztás a csapatban?
AG: Számos teendőből mindenkinek ki kellett vennie a részét, de azért kialakultak bizonyos feladatkörök. Én voltam az expedíció vezetője és fotográfusa, Tóth Attila a műszaki felelős – illetve a mérési szakértőnk, amíg a műszerek el nem áztak –, Jager Attila az élelmezési és logisztikai felelős, Péter reszortja pedig a videózás volt. Csatlakozott hozzánk Fábián Botond kolozsvári barlangkutató, a végponti túrán egy libanoni barlangász is velünk tartott.
Kilenc napig tartott az út le és vissza. Hol tudtak aludni?
TA: Bivakokban, e célra kialakított, föld alatti táborhelyeken. Itt általában áll egy nagy vízhatlan sátor, van benne benzinfőző, amellyel fűteni is lehet, edény, polifoam matrac. Nekünk így hálózsákot, ruhát, ételt és benzint meg az expedícióhoz szükséges technikai és fotós felszereléseket kellett vinnünk.
Ifj. Adamkó Péter: Így is fejenként 30-35 kilós zsákokat cipeltünk lefelé, és a visszaútra a zsák csak néhány kilóval lett könnyebb. De nem ereszkedtünk rögtön két kilométer mélyre: először egynapos túrákon voltunk, ismerkedtünk a helyszínnel, akklimatizálódtunk, bejárattuk az új felszerelést.
Fő céljuk az volt, hogy jó minőségű fotókat és videofilmet készítsenek. Hogyhogy eddig nem készült ott jó felvétel?
AP: A világon elsőként mi végeztük el ezt a feladatot. A barlangi fotózáshoz ilyen viszonyok között külön expedíció kell. Az eddigi expedíciókat főleg a kutatás és a feltárás teendői foglalták le.
TA: A Krubera–Voronyába lejutó barlangászok fő célja sokáig az volt, hogy bebizonyítsák: ez a világ legmélyebb barlangja. A legmélyebb járatok mindig víz alatt vannak, ezekbe csak a barlangi búvárok juthatnak le – a legmélyebb, 2196 méteres pontot 2012-ben érték el. A búvár másfél órás merülését vagy tíz ember készíti elő egy hét munkájával, ez rengeteg energiát visz el. Kevés a jó barlangi fotós is, különösen olyan, aki képes lejutni a világ legmélyebb pontjára. És hát sok felszerelést kell vinni, a gépek pedig utálják a nedvességet.
AG: Odalent egy jó kép elkészítése beletelik egy órába. Sok vakuval dolgozunk, a tökéletes expozíció megtalálásához harminc-negyven villantás szükséges. Ugyanakkor sokáig nem maradhatunk egy helyben, mert a barlang vizes, a hőmérséklet 2–5 fok. Mi az overall alá neoprén ruhát húztunk, ami jól működik, de csak ha az ember mozog. Így menet közben nem nagyon lehet pihenni, az evésre is csak pár perc jut.
A másik céljuk a Bercsilszkaja-barlanggal való összeköttetés keresése volt. Miért?
AG: Olyan az a hegy, akár az ementáli sajt – rengeteg ismeretlen járat húzódik a mélyén. Több barlanggal is sikerült már összekötni a Voronyát, jelenleg öt bejáratáról tudunk. Valószínű, hogy a Bercsilszkajával is összefügg. Ha sikerül átjárót találni, a Voronya mélysége 2350 méterre nő.
2080 méter mélyen milyen körülmények uralkodnak?
AP: Élettani hatás nincs, de kicsit melegebb van a geotermikus energia miatt. Nem a felső zónákra jellemző 2–3, hanem 4–5 Celsius-fok uralkodik.
Van odalent bármiféle élővilág?
AG: Igen, például egy kis ízeltlábú, ugróvillás. Mi is megtaláltuk 1800 méter mélyen. Ez a faj csak a Voronyában fordul elő, 2012-ben írták le. A világ legmélyebben élő szárazföldi állatát szintén itt találták meg 1980 méter mélyen.
Akadtak az expedíció során meleg helyzetek?
TA: Erőnlétileg és technikailag is alaposan felkészültünk, így inkább sok kisebb kellemetlenségünk támadt. Tíz-tizenöt éve beszerelt, sáros kötelek, laza sziklák között kell mászni. Két helyszín okozott csak komolyabb nehézséget.
Milyen támogatást kaptak az expedícióhoz?
AP: A barlangászatot mindenki lelkesedésből űzi, nagyon kevés a szponzor. Mivel ez úttörő vállalkozás volt, sikerült a szükséges felszerelés nagy részét támogatásként megkapnunk. De ezenfelül mindent mi magunk fedeztünk.
AG: A Médiatanácstól kaptunk támogatást, egy filmes stáb is kijött egy hétre forgatni. Az ő anyagukból és a mi felvételeinkből a tervek szerint ötvenperces dokumentumfilm készül, a fotók egy részéből most nyílt kiállítás Miskolcon. Fő célunk a világ legmélyebb barlangjáról szóló könyv megírása.
Mi a következő célpont? Van olyan barlang, ami nem ilyen mély, de technikásabb, nehezebben bejárható?
AP: Persze, ha az ember rosszat akar magának, találhat ilyet, mert a barlangászás nem feltétlenül a mélységtől lesz nehéz. Én egyelőre örülök, hogy ezt össze tudtuk hozni; mindannyian másból élünk, más élethelyzetben vagyunk. ag: A felfedező kutatásokat biztosan nem hagyjuk abba, mert ezt szeretjük a legjobban. Most éppen Olaszországban kutatunk, de Szlovéniában, Montenegróban is számos fontos, új járatot fedeztünk fel. Bolygónkon a föld alatti világ az utolsó, ahol még mindig rengeteg ismeretlen hely várja a kutatókat.
A barlangászokkal találkozhatnak a Természetefotó Fesztiválon, 2017. február 25-én.
.png)
Kommentáld!