Próbáltunk listát állítani, de igazából nem lehet – hiszen Magyarország tele van romantikusabbnál romantikusabb falvakkal,
településekkel. Készítettünk azért egy listát azzal a 10 legszebb
faluval, amit mi nagyon romantikusnak és hangulatosnak találtunk! :)
1. Őriszentpéter
Őriszentpéter Vas megye délnyugati csücskében fekvő város, az „Őrség fővárosa”.
Őriszentpéter első említése 1280-ból való. Lakói szabad határőrök voltak. A temploma is ekkortájt épült.
A 17. században a Batthyányak kezére került a terület, és az addig
szabad lakosságnak kötelessége lett az adózás és a robot, ami, tekintve a
föld rendkívül rossz termőképességét, alaposan megviselte az itteniek
életét.
Bár az Őrség központja és része, de a 18. században és a 19. században a
szlovén többségű tótsági járás része volt és térképek a Tótság egyik
nagy településének tüntetik fel. A településnek a középkorban lehetett
szláv lakossága is. Az első világháború végén szlovén politikai vezetők a
történelmi hagyományok alapján szerették volna Őriszentpétert is
bevonni az autonóm Szlovenszka krajinába, amelynek teljes függetlenedése
is szóba került. A trianoni békeszerződés viszont nem csatolta a
Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz.
Nevezetességei:
-
Helytörténeti Gyűjtemény (Őrség Múzeum)
-
Városszeri református templom
-
Román kori katolikus templom
-
A tájegység parasztházai
-
Őrségi Nemzeti Park központ: Siskaszer 26/A.
-
Turul-szobor
- 2. Nyírbéltek
- Nyírbéltek nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nyírbátori kistérségben.
- A település neve 1265-ben, V. István oklevelében tűnik fel először.
1325-ben Béltek (Nyírbéltek) a Balog-Semjén nemzetség
birtokfelosztásakor a nemzetség Kállay-ágáé lett, akik ezután egészen a
XVIII. század végéig a falu földesurai maradtak, bár mellettük több
részbirtokosa is volt a településnek.
A település a XVII. század végére már majdnem elnéptelenedett, lakói az
1700-as években Kállay Sándor közeli Encsencs-i birtokára költöztek át.
- A néptelenné vált falut birtokosa, a Kállay család később görög katolikus ruszinokkal népesítette be.
A lakosság száma 1848-ra már majdnem a duplájára nőtt, a beköltözések
folytán vegyes származású és vallású népesség alakul ki. A ruszin
etnikumu lakosság a XX. század elejére elmagyarosodott, de görög
katolikus vallását megtartotta. 1920-ban a településnek 1514 görög
katolikus, 710 római katolikus, 237 református 121 izraelita és 2
evangélikus lakosa van.
1950-től Debrecennel keskeny nyomtávú vasút kötötte öszsze, a Zsuzsi Erdei Vasút.
1971-től mint közös tanácsú község szerepel, majd 1975-től nagyközség lett.
1989-től Nyírbátor vonzáskörzetébe tartozik.
3. Mátraszentimre
Mátraszentimre a Mátra hegység Felső-Mátra részén fekszik. Magyarország legmagasabban fekvő települése (750-835 m).
A kis hegyi falvak eredetéről a mai napig megoszlanak a vélemények, az
egyik nézet szerint német, a másik szerint döntően szlovák eredetű
népesség élt itt. Vélhetően mind a két népcsoportból érkeztek ide
betelepülők. Az első telepesek üvegfúvással kezdtek foglalkozni,
amelyhez a környező erdők biztosították az alapanyagot.
Ennek állít
emléket a mátraszentimrei üveghuta.
Mátraszentimre és környéke mellett a Mátra egésze is csak viszonylag
szűk körben volt ismert. A múlt század első felének egyik útikönyve
említi, hogy Mikszáth Kálmán egyik írásában sorra interpellálta
képviselőtársait, de még a gyöngyösi sem tudta megmondani, merre is
fekszik Galyatető.
Az 1930-as években egy sor szállodát, szanatóriumot emeltek a Mátrában,
mely hamarosan az úri középosztály körében kedvelt klimatikus
üdülőhellyé vált.
Ebben az időszakban épült a mátraházai, a kékestetői
szanatórium, a galyatetői Nagyszálló, hogy csak néhányat említsünk.
Ugyanebben az időben emelték a mára jelképpé vált Három falu templomát,
illetve a galyatetői templomot.
A turizmus tömeges fellendülése az 1960-70-es évekre tehető. Bár több
szálloda is épült a Mátrában, Mátraszentimrén és környékén inkább kisebb
panziók létesültek, illetve magánházaknál bérelhettek szobát a
vendégek.
4. Karcsa
Karcsa község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Cigándi járásában, Miskolctól kb. 90 kilométerre, északkeletre.
Karcsa a Bodrogköz legrégebbi települése. Elsőként 1186-ban említik, de
már a honfoglalás előtt is lakott volt. A falut körülvevő mocsaras,
nádas terület megvédte a tatárok és törökök dúlásától.
A karcsai templomról Tompa Mihály is megemlékezett. A település
legnevezetesebb műemléke, az Árpád-kori templom, amely országos
jelentőségű műemlék. Román stílusú épület, amely két részből áll.
A
régebbi a 11-12. században épült körtemplom (rotunda), melynek
hatkaréjos szerkezete Gerény és Kiszombor körtemplomáéval rokon. Ehhez
épült hozzá a 12-13. században a nyugati hosszanti hajó, melynek
bejárati oszlopfőit faragványok díszítik. A templomot jól faragható
kőből építették, melynek forráshelye a közeli Zempléni-hegység. A
kapuzat felett két faragott oroszlán látható.
5. Porva
Porva község a Magas-Bakonyban. Zirctől észak-északnyugati irányban közúton 9 km.
A környék az őskortól kezdve lakott. Ezt az előkerült kőeszközök
igazolják. A környéken sok sírhalom és sánc is található, főként a
bronzkorból. Első írásos említése 1086-ból való. A porva szó délszláv
eredetű, jelentése: vágás, irtás. Ez, és korai létezése arra utal, hogy
honfoglalás előtti szláv település volt.
A magyarok Szent Imre
tiszteletére kápolnát emeltek, amelyet V. István király 1261-ben a
pannonhalmi bencéseknek adott. IV. Béla több királyi rendeletet is
keltezett a községből. A cseszneki vár tartozékaként a 14. század
derekáig a gróf Cseszneky család volt a település ura.
Zsigmond király 1398-ban a Garaiaknak adományozta Porvát, akik
vadászterületként említik. Garai Miklós nádor letelepítette a pálos
szerzetesrendet, amely az 1450-es években monostort építtetett. Ez a
monostor a török hódítás alatt elpusztult, helyére csak 1782-ben épült
meg a katolikus templom. A pápai pálosok az 1730-as években telepítettek
új lakosokat Porvára, ausztriai és morvaországi németeket. Magyar
családok csak később költöztek ide. A lakosság 300-900 fő között
ingadozott a politikai-gazdasági körülmények, a megélhetési lehetőségek
függvényében.
6. Szentbékkálla
Szentbékkálla község Veszprém megyében, a Tapolcai járásban.
A falu nevének első fele attól a Nursiai Szent Benedektől származik,
akinek szerzetesei a legtöbbet tettek a Kál- és Vérbulcsú-ivadékok
megmentéséért. A község első templomát Szent Benedek tiszteletére
emelték.
A római katolikus templom XVIII. század végi újjáépítése Fellner Jakab,
Eszterházy Károly egri püspök által foglalkoztatott tatai építész
tervei alapján történt. A kora középkori templom maradványain épült új
templom barokk stílusú. Freskóján a káli népet térítő Szent
Benedek-rendi szerzetes és Kál vitéz látható. A falfestményt Jeges Ernő
budapesti festő készítette.
A templom oldalán az első- és második
világháború áldozatainak tiszteletére készült emléktáblák láthatók.
A faluban járva megfigyelhetők a népi építészeti hagyományok a régi
házakon, amelyek közül néhány műemlék. A Zrínyi utcában, 1816-ban épült
népi műemlékház eredeti állapotába került felújításra. Vastag falai
homokkő és bazalt szerkezetűek, agyaggal fugázva. Tetőszerkezete
különleges – ollós – szerkezetű, nádazása jellegzetes Balaton-felvidéki
fonott stílusban őrizte meg eredetiségét. A Kossuth utcában, 1828-ban
épült műemlék Istvándi-ház homlokzata képviseli a népi építészeti
stílust. 2009-ben kezdődött a Petőfi utcában az 1826-ban épült népi
lakóház felújítása.
Országos jelentőségű műemlék a felvidéki klasszikus stílusban épült
nagyméretű présház, a Birkás-pince és -lakóház. 1763-ban Fellner Jakab
tervezte, eredetileg a Seller család tulajdona volt.
Nevezetességei:
-
Töttöskáli templomrom
-
Szentbékkállai kőtenger
-
Velétei palotarom
7. Velem
Velem község Magyarország nyugati határán a Kőszegi-hegység lábánál fekszik, Kőszeg városától 8 km-re.
A műemlék malomépület Kőszegszerdahely házaival határos. A kétkerekes
malmot az 1568-as összeírás említi először. Egykoron 4 malom működött a
Szerdahelyi-patak mentén, közülük csak ez az egy maradt fenn. Az utolsó
molnárfamília, a Schulterek – akikről a nevét is kapta – Felsőőrről
költöztek ide és 1769-től ők voltak a tulajdonosok. 1870 és 1900 között
nem működött.
A hagyomány szerint Savanyú Jóska (1845–1907), a híres bakonyi betyár
is menedékre talált itt egy alkalommal. A régi malom boronafalú,
zsúptetős volt két vízikerékkel, amelyet 1913-ban lebontottak. A ma
látható épület Velem, Szerdahely összefogásával épült, 1919-ben egy
emelettel bővítették. 1951-ben államosították, de csak néhány évig
működött. Bezárása után először teljesen fel akarták számolni, de
1965-ben műemléki védettség alá helyezték, majd 1980-ban
helyreállították és múzeummá alakították. A malom ma is teljesen
üzemképes.
További nevezetességek:
-
Szent Vid Kápolna
-
Stirling-villa, ma alkotóház a Vas megyei Önkormányzat fenntartásában
-
Gesztenyeünnep: minden évben megrendezett több ezres tömeget
megmozgató kétnapos gasztronómiai fesztivált kulturális programokkal és
kézművesek vásárával.
-
-
8. Fertőrákos
-
Fertőrákos község Győr-Moson-Sopron megyében található.
-
Történeti és művészeti emlékei révén kiemelkedik a legtöbb magyar falu
közül. Az egyetlen olyan magyarországi község, amelyet városfal övezett,
és püspöki palotája is volt. Szép természeti környezetben fekszik, és
csaknem minden épülete műemlék. A világörökség részét képező Fertő-táj
egyik jelentős települése.
-
A községben található művelődési ház, könyvtár, múzeum, kiállítóterem
és sportpálya is. Lehet lovagolni, lőni és horgászni is. A kőfejtőben a
barlangszínházban nyáron operaelőadásokat és komolyzenei koncerteket
tartanak. A helybeliek és az átutazók kényelmét hat étterem szolgálja.
A faluban működik Német Nemzetiségi Dal- és Kultúr Egyesület, felnőtt
énekkar és gyermek tánccsoport. Minden esztendőben megrendezik a
nemzetiségi találkozót és a búcsút. Rendszeres kapcsolatot tartanak fenn
a németországi Grossengotternnel.
9. Dörgicse
Dörgicse község Veszprém megyében, a Balatonfüredi járásban található.
Egyházai még a települések végleges megkötődése előtt épültek, mégpedig
az alsó részben Boldogasszony, a felső részben Szent Péter
tiszteletére. Mivel 1228-ban az alsó rész, 1231-ben a felső rész
egyházát említik - mind a kettő a településeken kívül, magaslaton állt
és kétségtelen, hogy megvoltak már a XII. században is - és a falvak
csak megépülésük után települtek meg körülöttük. Ennek bizonyítéka, hogy
a települések az egyházak védőszentjeiről: Boldogasszonyról és Szent
Péterről - szabályszerűen, a helynév-adási szokásoknak megfelelően -
nyerték nevüket.
Dörgicse ősi településeinek kialakulása, a megtelepedés példaszerűen
mutatja be, hogy ez a magyar államiság kialakulásához kapcsolódó
jellegzetesség, s eltér a nemzetközileg ismert általános megtelepedési
módoktól. Az általánosan ismert folyamat szerint ugyanis a korábban
többé-kevésbé még nomád életmódot folytató embercsoport(ok) a számukra
jobb életkeretet biztosító földrajzi hely(ek)re - kezdetben téli/nyári
váltó-, majd végleges - letelepedést hajtottak végre (pl. Zagrosz-hegy,
stb). Aztán ezt követően hozták létre települési
(politikai-társadalmi-rituális) intézményrendszerüket.
Magyarországon, az Árpád-kori (európai, feudális) államiság
kialakítása, módja és folyamata határozta meg a többé-kevésbé még
huzamosan nomád állattartó népesség településenkénti megtelepedését
(megtelepítését). Mindez a honfoglalás > ország felosztás
(nemzetségek) > majd a Géza és István által megkezdett feudális
államszervezési módszer szellemében zajlott le. A vármegyék (ispánságok)
kialakítása és a hozzájuk rendelt feudális földterület-adományozás (ami
annak népével együtt értendő) megalapozza a rend gazdasági és
közigazgatási alapjait, a társadalom hierarchikus rendjét.
Az ezzel
párhuzamosan végrehajtott egyházszervezés (egyházi rendek betelepedése
> keresztség felvétele > templomrendszer (hálózat) létrehozása)
pedig kialakítja, majd megszilárdítja a feudális állam szilárd
ideológiai alapját. Vagyis a honfoglaló nemzet feudális
hierarchia-rendszerét a közigazgatás, de településrendszerét a templomok
köré folyamatosan betelepülő (többé kevésbé még továbbra is nomád
állattartó) köznép hozza létre.
10. Bár
Bár a Duna jobb partján, Mohácstól északra elhelyezkedő község.
Megközelítése, mivel az 56. számú főközlekedési útvonal átvezet rajta,
így az autóbusz-közlekedés kimondottan jónak mondható.
A község 1757-ben épült temploma helyébe 1793-ban újat építettek, amelynek alapzata kőből, oldalfalai deszkából készültek.
1864-ben a régi templom helyétől valamivel lejjebb épült a még ma is
fennálló templom tiszta kőből és téglából, román stílusban.
A község építészeti látnivalókkal is büszkélkedik: a Mattyasovszki
család "fehér" és "sárga" kastélya műemléki védettséget élvez. A
kastélyparkot testületi határozat nyilvánította helyileg védett
természeti területté. A Duna-Dráva Nemzeti Park áthúzódik a község
közigazgatási területén.
A tetszetős faluképpé sűrűsödő belterületi lakóházak mellett
jelentékeny üdülőterületet is magáénak
tudhat a falu a Mohács irányában
található ún. bár-szőlőhegyi területen.
Forrás: Wikipédia
Kommentáld!