Van, amiben ma is kiemelkedünk a Föld országainak sorából, ezek egyike a felszín alól előtörő vizek változatossága és sokasága, amelyekre az ország fürdőkultúrája épült.

Szerző:Rezeda László

Nyelvünk „fürdőzés” szava az idők során sok változáson ment keresztül. A legkiterjedtebb jelentéstartalommal a 19. században, az Osztrák–Magyar Monarchia idején rendelkezett.

Ekkortájt a szó a tisztálkodás mellett a pihenést, a felfrissülést, a testi bántalmaikon segíteni vágyók gyógyulását, a testmozgást, sőt a szórakozást is magában foglalta. Mára ezek sorából többet is a nyaralás vagy üdülés szóval neveznénk meg, amelyekhez nem feltétlenül tartozik hozzá a gyógyfürdő, egyáltalán a gyógyulás szándéka.

A fürdő és a betegségből való kilábalás korábbi összefonódását jól mutatja, hogy a 19. századra az orvostudományon belül elkülönült a fürdőzéssel foglalkozó balneológia, igaz, létét, mivel az orvostudomány több ágazatából tevődött össze, sokan vitatták.

Megítélésüket a nem túl tekintélyes szaktársak is rontották, ugyanis gyakran seborvosok, sebészek, ápolók, sőt borbélyok végeztek a fürdőorvosokhoz hasonló tevékenységeket a fürdőhelyeken. Érdekesség, hogy a megfelelő oktatás hiányában a korszakban egy ideig a magyar orvosok is csak a bécsi egyetemen tanulhattak fürdőorvosnak.

A fürdők típusai

A fürdés kultúrája igen régre nyúlik vissza. A fürdőkultúrának nem csupán egy, hanem többféle változata is létezik, a különbségeknek földrajzi, kulturális és történeti okai vannak. Magyarország, szerencséjére vagy szerencsétlenségére (gondolok például a másfél évszázadig tartó török megszállásra, mely a keleti régiókra jellemző hatásokkal ruházta fel a megszállt területek fürdőit), igen sokféle fürdővel rendelkezett már korábban is. Megtalálható volt közöttük a változatos nagyságú medencék és a zuhany nyújtotta felfrissülés, az északi területeket jellemző szauna, a száraz levegőt használó kamrák, az ásványvizeken alapuló ivókúrák vagy a vizek eltérő főfokát kádakkal, medencékkel hasznosító, pusztán felüdülést vagy gyógyulást nyújtó fürdők.

Néhány fürdő Magyarországon egykor…

Ótátrafüred

A régi magyar fürdők közül jó néhány ma az országhatárokon kívül fekszik. A Monarchia kori Magyarország északi részén, a Tátrában található Ótátrafüred vagy Tátrafüred (ma Starý Smokovec, Szlovákia), nemcsak forrásai, hanem az igen friss és üdítő levegője révén is vonzó volt a vendégek számára. A hely úgynevezett klimatikus üdülőhelynek számított, ahol a 18. század végén hozták létre az első, fürdőzés számára felhúzott épületet.

Balatonfüred

A tavi fürdőzés nem volt népszerű korábban, az csak a 19. század elejétől számított közkedvelt kikapcsolódási formának. Ekkor vált népszerűvé Balatonfüred, amely eleinte a természeti szépségeivel vonzotta magához a nyaralókat, s nem a fürdés nyújtotta lehetőségekkel. A fürdőzőknek csak 1822-ben húzták fel, vagyis inkább ütötték össze a pár deszkából álló első faházat, a következő évtizedben azonban jelentősen bővült a vendégek kényelmét szolgáló létesítmények száma, s kétemeletes fürdőház, vendéglő, posta és egyéb épületek nőttek ki a földből.

Az Adriai-tengerpart

Az élővízben való fürdőzés másik válfaja, a tengeri megmártózás sem számított túlontúl közkedveltnek a 19. század előtt. Mivel azonban akkoriban Horvátország is Magyarország társországa volt, az Adriai-tengerpartnak megindult a népszerűsítése, melyben a fő hívó szó a friss, üde levegő és a természetesség volt. Az 1800-as évek végére váltak népszerűvé a ma Horvátországhoz tartozó dalmáciai Raguza (ma Dubrovnik), Trau (ma Trogir), Zára (ma Zadar) vagy az Isztriai-félszigeten fekvő Abbázia (ma Opatija) is. Abbázia népszerűvé válásában kiemelt szerepet játszott (hasonló szerepet töltenek be ma a tengerpartig futó horvát autópályák) a vasúti összeköttetés megteremtése a kikötőváros Fiumével (ma Rijeka).

…és ma

Az alábbiakban a ma népszerű fürdőhelyek közül egy kisebb válogatást adunk közre: megfigyelhető, hogy a fürdők 100–150 évvel ezelőtti szolgáltatásaihoz képest némileg már átalakult a kínálat.

Hajdúszoboszló

A Hajdú-Bihar megyei város mintegy 20 kilométerre fekszik a megyeszékhelytől, Debrecentől. A hajdú településen 1925-ben próbafúrást végeztek olaj vagy földgáz után kutatva, ám helyette kénes, jódos összetételű termálvíz tört fel a mélyből. A több mint 1000 méteres mélységből fakadó víz hamar népszerűvé vált, hiszen a 73ºC-os vízben a banálisan hangzó melegítés mellett a derékfájástól és az egyéb ízületi bántalmaktól szenvedők is szívesen megmártóztak. A „félresikerült” fúrás megváltoztatta a település életét, mára ugyanis egész fürdőkomlexumot húztak fel Hajdúszoboszlón. A fürdőparkban uszoda, aquapark, strand található, utóbbi mellett vendéglők egész sora húzódik.

Keszthely

A Zala megye nyugati csücskében fekvő, Balaton-parti település igen kedvelt célpont az üdülni vágyók körében. Mindez nem is csoda, hiszen a magyar tenger partján fekvő strandok mellett a város is sok látnivalót kínál. Itt található az ország egyik legszebb, legnagyobb kastélya, amelyet egykoron a Festeticsek birtokoltak. Ha pedig mindez nem lenne elég, a város sokféle múzeuma és nemrégiben felújított főtér is kiválóan alkalmas a nézelődésre, sétára. A távolabbra vágyók Keszthelyről indulva hajókirándulást tehetnek a Balatonon vagy a tó másik részén fekvő településre, például Badacsonyba vagy Balatonlellére.

Hévíz

A szintén Zala megyei Hévízen található a világon egyedülálló, természetes tőzegmedrű gyógytó. A település egykor Keszthelyhez hasonlóan a Festeticsek uradalmához tartozott, mai formáját 1946-ban nyerte el, amikor összekapcsolták Hévizszentandrás és Egregy községeket. A szinte teljesen a turizmusra berendezkedett településen mintegy 200 éves múltra tekint vissza a gyógyfürdő.

A fürdő mellett megtekinthető többek között a védett lápterület és a park, illetve a történelmi villák és a belváros is. A gyógytavat egyébként egy 38 méter mélységben lévő barlang forrásai táplálják, a források között hideg és meleg vizes is található. A források nem csak hűsítenek: az állandó vízáramlás révén masszázs gyanánt is igénybe vehetők.

A gyógytó ásványi anyagokban gazdag vize megelőzésre és gyógyításra is alkalmas; gyógyerejére épít a Szent András Reumakórház, ahol a gyógyulás télen sem kizárt, hiszen területén fedett fürdő található. A fürdőben a kúra alapjául a gyógyiszap és gyógyvíz szolgál, amelyek a mozgásszervi megbetegedések széles skálájára alkalmazhatók.