Latin neve: Juglans regi

Felhasználható részei:

A drogot a termések kopácsa (termésburok) illetve levelei adják. A kopácsokat szüretkor takarítják be, napon szárítják. A levelek gyűjtését szakaszosan végzik hogy a fa ne károsodjon. A levélkéket a levélnyéltől megfosztva vékony rétegben, szellős helyen, többször átforgatva szárítják.

A növény hatóanyagai:

Juglont és más keserűanyagot, cseranyagot, C-vitamint, nyomokban illóolajat, inozitot tartalmaz.

A tea hatásai, felhasználása:

Forrázatát gyomor és bélhurut kezelésére, bélférgesedés ellen, vértisztítóként és étvágyserkentőként fogyasztják. Külsőleg fagyott testrészek és aranyér kezelésére használják, borogatóként vagy ülőfürdőnek.

Fogyasztási javallat: Forrázatát 1 kiskanál drogot 1/4 liter vízhez készítik.

Figyelmeztetés:

Egyes vélemények szerint a zöld dió termése, juglon tartalma miatt mutagén és rákkeltő hatású, túlzott fogyasztás esetén. Kis mennyiség esetén teákba keverve ez a hatás nem érvényesül!

Előfordulási helyek:

Nálunk elterjedten termesztik, udvarokban, kertek végén, utak mentén, az ország déli részén, erdők szélén vadon is terem.

Száradási arány:

5 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru, levelek esetén, 5 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru, kopács esetén.

Érdekesség:

Régen fejtetű ellen is használták a diót. A likőripar is előszeretettel alkalmazza. Erős illata állítólag elriasztja a bogarakat. Juglans rendszertani nevét a „Jovis glans” (Jupiter makkja) elnevezésről kapta. Értékes tápanyagai és magas tápértéke miatt érdemes naponta egy-két szem diót elfogyasztanunk. A dióavar erős hatóanyagai és a lomb sűrű árnyéka miatt a diófa alatt sok növény nem él meg, illetve ezért lombját össze szokták gyűjteni.

Virágzása: Április Májusban virágzik.

Népies nevei: Közönséges diófa, pompásdió, királydió, olaszdió.

A közönséges dió (Juglans regia) a diófafélék (Juglandaceae) családjának dió (Juglans) nemzetségébe tartozó növényfaj. A nemzetség tagjai közül ezt termesztik a legszélesebb körben ízletes terméséért. A binomiális név szó szerint „királyi diót” jelent. Délkeletre a Balkántól Délnyugat- és Közép-Ázsiáig, a Himalájában és Délnyugat-Kínában is honos. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az iráni Shahmirzad ültetvény a legnagyobb a világon 700-750 hektáros nagyságával. Kirgizisztán területén 230 700 hektár dióerdő található, ahol a J. regia a domináns fa a felső koronaszinten (Hemery and Popov, 1998). Sokfelé előfordul, gyümölcsfaként vagy utcai sorfaként telepítik. A mészben gazdag, humuszos, egyenletes vízellátottságú talajokat szereti. Metszeni nem szabad.

Jellemzői: Lombhullató, egylaki fa. Magassága tipikusan 15-25 méter, egyes példányok a 30 métert is meghaladhatják. 150-160 évig elél, de magassági növekedése 70-80 éves korában abbamarad. Koronája igen széles, sűrű, szabályos alakú. Törzse ívelten fölfelé tartó, közel egyforma erős ágra oszlik már kevéssel a talaj fölött, ezek több, gyakran meggörbülő vagy könyökszerűen elforduló kisebb ágban folytatódnak. A fiatal fák kérge ezüstösszürke színű, sima; később jellegzetesen repedezett, barázdált és világos barnásszürke színű lesz. A fiatal ágak csillogó világosszürkék. A fiatal hajtások vastagak, fényes olajzöld színűek, kopaszak. A vessző metszete rekeszes. A csúcsi rügyek sötétbarnák vagy majdnem feketék, nagyok, gömbölyűek.

Az igen későn megjelenő levelek 20-40 cm hosszúra nőnek, szórt levélállásúak, páratlanul szárnyaltak, az egyes levélkék hosszúkás-oválisak, nyelesek, legfeljebb 15 cm hosszúak, számuk 7-9. A sárgászöld levélkék bőrneműek, ép szélűek vagy csak igen kissé fogazottak (a fekete diótól eltérően), szétdörzsölve kellemes illatúak, mely szárítás után elvész. A levélripacsok szív alakúak.

Április-május táján virágzik, a porzós virágok akár 4 héttel a termős virágok előtt nyílnak (proterandria). A fiatal fákon kezdetben csak porzós, majd néhány évig felváltva vagy csak porzós vagy csak termős virágok képződnek.[1] Porzós virágai 3-10 cm hosszú, lefelé görbülő majd lecsüngő, sárga vagy sárgászöld, vastag barkában fejlődnek. Termős virágai 2-5-ös csomókban, alig észrevehetően helyezkednek el az ágvégeken (egyes termesztett változatokban az oldalrügyeken is), bibéik sárga színűek. A virágok szélbeporzásúak. Az apomixis is előfordul.

Termőtája cönokarp, termése csonthéjashoz hasonló, 4-5 cm hosszú, gömbölyű, világosbarna, zárt kupacsú makk, amit diótermésnek is neveznek. Külső burka zöld vagy sárgás színű, kopasz, íze fanyar, a csonthéjról érés után könnyen leválik, szabálytalanul felhasadozik. A csonthéjban ráncos, húsos, kétfelé váló, dús olajtartalmú magot találunk, ezt szokás fogyasztani.

Hatóanyagai: A diólevelek cseranyagokat (ellagitanninok), flavonoidokat, némi illóolajat tartalmaznak. A termés héjában a kezet erősen barnára festő naftokinon-származékok, pl. juglon és hidrojuglon-glikozid található. A növény zöld részeiben található juglon más növények fejlődését befolyásolja, az allelopátia példájaként.

Felhasználása: Gyógyászati felhasználás céljára gyűjteni a leveleket és a termés zöld burkát (diókopács) szokták. Csersavhatása miatt levéldrogját külsőleg lemosásra, borogatásra alkalmazzák felületes gyulladásoknál (akné, ekcéma), vagy a végtagokon izzadás esetén. Belsőleg a népi gyógyászatban gyomorhurut kezelésére, vértisztítóként használták. A juglon sejtkárosító hatása miatt azonban huzamosabb használata nem ajánlott. A szárított héjat haj- vagy bőrfestésre lehet használni. A homeopátia gennyes bőrkiütések, nyirokcsomó-gyulladás ellen alkalmazza.

Hasznos

- a diólevélből főtt tea székrekedés ellen étvágytalanság,

- vértisztító

- fürdővízbe keverve: görvélykór, angolkór, csontszú, csontritkulás, gennyes körömgyulladás

- lemosás a zöld dió levelével: tejkiütés, fejkoszmó, rüh, pattanás, gennyes kiütés, lábizzadás, fehér folyás, fejtetvesség hajhullás

- öblögetés: szájpenész, fogínygyulladás torokgyulladás, a gége megbetegedése

- erősebb diólevél főzet gyógyítja a fagydaganatot

- Szent Iván előtt ,tehát június közepén szedett zöld diónak nem csontos a héja ebből esszencia készíthető: elősegíti a máj, a gyomor és belek normális működését. Csökkenti a trombózis képződést.

Felhasználási módok:

Tea: 1 púpozott teáskanál apróra vágott diólevelet 1/4 liter forró vízzel leöntünk., rövid idei állni hagyjuk

Lemosás fürdő: teljes fürdőhöz 100g lemosáshoz egy púpozott teáskanál összeaprított levelet teszünk. Koncentrált főzethez dupla mennyiséget használunk.

Dióesszencia: kb. 20 db négyfelé vágott zöld dióval megtöltünk egy befőttes üveget, leöntjük, 1 liter gabonapálinkával, úgy, hogy 2-3 újnyira ellepje. Az üveget jól lezárva meleg helyen tartjuk 2-4 hétig. Szükség szerint egy-egy teáskanállal fogyasztunk belőle

Diólikőr: készítéskor a dióesszenciába 2-3 szegfűszeget, 1 fahéjat, egy kis darab vaniliát, egy fél narancs héját keverünk. A leszűrt eszenciához cukorszirupot adunk, amit 1/4 liter vízben felfőztünk majd lehűtöttünk.

drflora.hu