Latin neve: Sinapis alba
A drog latin neve: Sinapis albae semen
Német neve: Weisser Senf
Angol neve: White Mustard

Felhasználható részei:
A drogot a növény éretten gyűjtött magvai képezik.

A növény hatóanyagai:
Illóolajat, szinalbin glikozidát, zsírosolajat, nyálkát, mirozin enzimet, fehérjét tartalmaz.



A tea hatásai, felhasználása:
Széles körben használt fűszer. Őrleményét pépes borogatóként használják, reumás és ízületi gyulladások kezelésére. Házi szerként epe és májbántalmakban , székrekedés, felfúvódás és bőrkiütések gyógyítására érelmeszesedés megelőzésére használják.

Fogyasztási javallat:
Az apró érett 2 mm átmérőjű sárgás vagy barnás színű magvakat nyersen, 2 kiskanálnyit véve fogyasztják.

Figyelmeztetés:
A módszert igen óvatosan lehet csak alkalmazni, mivel a drog mérgező anyagokat is tartalmaz, ezenkívül emeli a vérnyomást.

Előfordulási helyek:
Európa déli vidékeiről származó, széles körben termesztett fűszernövény, néha elvadul.

Száradási arány: 3 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru.
Virágzása: Május Júniusban

A mustárfű magja a mustármag gömbölyded, sárgás, gödrösen pontozott. A mustármagból készül a mustár fűszer. Két faja ismert, a fehér vagy angol mustár (Sinapis alba) és a fekete vagy francia mustár (Brassica nigra). A két faj két különböző nemzetség tagja, mindkét nemzetség a káposztafélék vagy más néven keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozik.

Származása, elterjedése
A fehér mustár magjait már a sumérok is használták. Európában, így hazánkban is a rómaiak terjesztették el.



Megjelenése
A növény magjai aprók (kb. 1 mm-esek), gömbölyűek, sárgák vagy világosbarnák; az ízük enyhén csípős. A magvak illó olajat, zsírolajat fehérjét tartalmaznak. A fekete mustár magja kívül vörösesbarna színű, belül zöldessárga, apró és gömbölyű. A mustár csípős ízét és kedvező étrendi hatását a magban felhalmozódó nitrogén- és kéntartalmú glikozidok, az ún. mustárglikozidok okozzák. Jellemző glikozidjai az allil-izotiocianátok (sinalbin – fehér mustár, sinigrin – barna mustár). A glikozidokat víz vagy nyál jelenlétében a mirozin enzim elbontja allil mustárolajokra és más vegyületekre, ezek okozzák a mustár csípős ízét, szagát. Az allil-mustárolaj-tartalom fajtól és fajtától függően változó, 0,5-1,7%. Tartalmaz még 0,2-1,0% illóolajat, 20-40% zsírosolajat, nyálkaanyagokat, erukasavat.

Felhasználása

Mustár fűszer
A mustárfű növény magját, a mustármagot fűszerként használják. Az asztali mustár fűszer fontos alapanyaga: a megtört és olajtól mentes fehér és fekete mustármaghoz ecetet, borsot, szegfűszeget, tárkonyt, hagymát, sót és egyéb fűszereket adnak, ezért annak egyes fajtái csípősek, mások enyhék és vannak kifejezetten aromásak is (minden gyártónak megvan a saját, titkos receptje). Sajtolnak belőle mustárolajat is. A leveleket külön is fogyasztják.

A fehér mustár magját házigyógyszerként, sokféle betegség (érelmeszesedés, magas vérnyomás, anyagcserezavarok, epe- és májbántalmak, emésztési problémák, felfúvódás, reuma stb.) kúrálására használják.A fekete mustárt lényegében csak a konzervipar és a gyógyszeripar használja. Nincs semmi köze a mustárgázhoz; utóbbit csak maró szaga miatt nevezik így.

Gyógyhatása
Jó a pattanásos, kiütéses bőrre, érelmeszesedés, magas vérnyomás, anyagcsere-zavarok, epe- és májbántalmak emésztési panaszok, felfúvódás, de reuma, isiász és bőrkiütések esetén is. A magból naponta 3 x 1 – 1 csapott kávéskanállal, szétrágás nélkül kell lenyelni.

Egy – egy kúra 6-8 hétig tartson.
Gyógyhatása abban áll, hogy a szervezeten emésztetlenül átmenő magok emulziói kioldódnak.

drflora.hu