Latin neve: Humulus lupulus

A drog latin neve: Lupuli strobuli

Német neve: Hopfen

Angol neve: Hop

Felhasználható részei:

A drogot a még nem teljesen érett termések és az egész női virágzat adja.

A növény hatóanyagai:

Humulon és lupulon tartalmú gyantát, mircén tartalmú illóolajat, keserűanyagot, zsírt, viaszt, aszparagint, ásványi sókat, cukrot, fehérjét tartalmaz.

A tea hatásai, felhasználása:

Forrázatát idegnyugtató és enyhe altató hatása miatt este fogyasztják. Számos teakeverék alkotóeleme. Sörgyártás céljára is termesztik, ezek a változatok többfélék is lehetnek, vörös-zöld kis és nagy tobozúak, korai vagy későn érők.

Fogyasztási javallat:

Forrázatát 1 csipetnyi drogot 1 csésze vízhez készítik.

Tea: Forrázzunk le 2 dl forrásban lévő vízzel 2 teáskanálnyi szárított komlót, hagyjuk állni negyedórán át, majd szűrjük le. Mézzel édesíthető. Altató hatású.

Fürdő: Lenzsákba tegyünk 3 maréknyi komlót, majd tegyük a fürdővízbe.

Párna: Lenzsákba tegyünk 3 maréknyi komlót, és tegyük a párnánk alá.

Illóolajai a belégzett levegővel jutnak a szervezetbe. 10 naponta cseréljük „komlópárnánk” tartalmát. A komlófürdők és komlópárnák nyugtató hatását biztosra vehetjük.

Figyelmeztetés:

A lupulon anyagra érzékeny személyek esetében a drog használata dermatitiszt és ekcémákat válthat ki. Autóvezetés és odafigyelést, jó koncentrációs képességet igénylő tevékenység végzése előtt nem javasolt teájának fogyasztása, mert elálmosít! A friss tobozok érintése bőrgyulladást okozhat.

Előfordulási helyek:

Vízparti ligetekben, árterületeken, árkok, folyók partján, nyirkos bozótokban terem.

Száradási arány: 5 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru.

Érdekesség:

A rómaiak a fiatal komlóhajtásokat főzelékzöldségként fogyasztották. Sörgyártáshoz, kenyérsütéshez is használják.

Virágzása: Június Augusztusban

Népies nevei: Felfutó komló, vadkomló, sullyogó iszalag.

A komló (Humulus) a kenderfélék (Cannabaceae) család egyik nemzetsége. A nemzetségbe világszerte három faj tartozik, melyek közül a legismertebb és legelterjedtebb a közönséges komló (H. lupulus), egy kétlaki, évelő kúszónövény, aminek termése a sörgyártás egyik legfontosabb alapanyaga. Gyógynövényként nyugtató- és altatószerként, valamint gyomorpanaszok ellen használják.

Közönséges komló (H. lupulus L.)

Hazája valószínűleg Kelet-Európa volt, azonban a 8. század óta egész Közép-Európában elterjedt. Nedvesebb helyeken, ártéri és ligeterdőkben olykor áthatolhatatlan bozótot képez. A jobbra csavarodó száron horgas szőröket és keresztben átellenesen elhelyezkedő, hosszú nyelű, 3-5 karéjú, durva tapintású leveleket találunk. 10–40 m hosszú indáival bokrokra, fákra kapaszkodik. Tavasszal a friss hajtások a növényvilágban rendkívül gyorsnak számító 20–50 cm/hét sebességgel törnek elő a telet a talajban átvészelő, körülbelül 1–3 cm vastag és több méter hosszú gyöktörzsből. Júliusban virágzik.

Hatóanyagai, felhasználása

Az elvirított termős növények virágzata a megnövekedő murvalevelekkel és takarópikkelyekkel tobozszerűvé válik. Gyógyszerként és a sörfőzéshez csak ezeket az úgynevezett ‘komlótobozokat’ használják. A tobozkában mirigyszőrök találhatók, amelyekben a keserű ízű, étvágygerjesztő és tartósító hatású lupulon és humulon válik ki. A tobozkából nyert komlóliszt a sörgyártásban fontos, ezért a komlót nagyüzemi táblákon termesztik is. Emellett kb. 1–3% illóolajat és fito-ösztrogéneket is tartalmaz.

A gyógyszerészek a drogot Strobuli Lupulinak (Lupuli strobulus) nevezik. A népi gyógyászatban teáját nyugtató, altató hatásúnak tartják, bár nem tudni, mi ennek a hatóanyaga. Az álmatlanság elleni italokban a komlót hatékonyabb nyugtató füvekkel, mint például macskagyökérrel kombinálják.

Kimutatták, hogy csökkenti a koleszterin-szintet. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben komlótoboz (Lupuli flos) néven hivatalos drog.

drflora.hu