A kerti sarkantyúka dekoratív eleme lehet az erkélynek, ám nem csak dísznek jó: természetes antibiotikum, mely sebgyógyításra, gyulladáscsökkentésre, de még hajápolásra is használható.
Európai elterjedéséért a spanyol hódítóknak lehetünk hálásak, akik Peruból hozták el mint ismert gyógynövényt. Már akkoriban is felfigyeltek a sarkantyúka csíraölő hatására, amelynek köszönhetően a növény a kerti kártevők elűzésére, de akár az egészség megőrzésére is használható.
Előnye továbbá, hogy kezdő kertészek is nevelhetik, hiszen nem igényel különleges gondoskodást – emiatt gyakran a kertek álomvirágának is nevezik. Jótékony hatásai mellett látványnak sem utolsó: piros vagy sárga virágainak és kerek leveleinek köszönhetően akár a kiskertnek, akár az erkélynek méltó dísze lehet.
A sarkantyúka minden föld feletti része ehető. Leveleit májustól egészen őszig szedhetjük, és megmosva a szendvicsre, salátába is tehetjük. Íze picit kesernyés, mustárolaj-tartalma miatt pedig kicsit a mustáréra emlékeztet. A leveleket felaprítva szószokba, mártásokba is keverhetjük, de akár sarkantyúkás omlettet is készíthetünk. Virága is ugyanígy ehető, íze inkább a retekére hasonlít, így sajttálakat, salátákat szoktak díszíteni vele. A virágbimbókat ecetes–sós lében tartósítva akár fűszeres csemegét is készíthetünk.
A növény gyógyhatása viszont csak nyersen fogyasztva érvényesül: növényi antibiotikum-, kálium- és illóolajtartalma jelentős, továbbá vérképző, fertőtlenítő, sebgyógyító és köptető hatású. A magja például olyan antibiotikumot tartalmaz, mely a bélflóra károsítása nélkül öli meg a légzőszervi panaszokat okozó baktériumokat. Kismértékben étvágygerjesztő és hashajtó hatású, de kivonatával a gyulladt bőrt és a korpás fejbőrt is gyógyítják, valamint a hajnövekedésben is segít. A sarkantyúka fogyasztásával még C-vitaminhoz és vashoz is hozzájuthatunk, és egyes húgyúti fertőzések ellen is hatásos.
Székely Hírmondó
Kommentáld!