Hol játékos, hol tűnődő, hol félénk, hol harcias. Csupa ellentmondó vonás – ilyen a berber makákó.
Joggal mondható el a berber makákóról (Macaca sylvanus), hogy
különleges majom. Az emberen kívül az egyetlen főemlős, amely a
Szaharától északra is megél Afrika földjén, emellett az egyetlen makákó,
amely nem Ázsiában honos.
Egykor más makákók is lakták a világ
Kelet-Ázsiától Északnyugat-Afrikáig terjedő részét, ám ma már csak a
berber makákó tart ki – csak ő képes dacolni az Afrikában bekövetkezett
jelentős ökológiai változásokkal. Ám nem csupán elterjedési viszonyai
okán különleges majom a tömött, vörösesbarna bundájú, rendkívül értelmes
tekintetű, kisgyermek nagyságú, farok nélküli berber makákó. Régóta az
ember közelében él; sok helyen becsülték, fogságban is sokfelé tartották
házi kedvencként – Pompeji hamujában, egy óegyiptomi katakomba mélyén,
sőt az írföldi Ulster bronzkori királyainak temetkezési helyén is berber
makákók maradványaira bukkantak a régészek.
Manapság azonban már csak Marokkóban és Algériában, egy-két kisebb
erdőfolton meg Gibraltáron láthatunk berber makákót. Az állatüzérek
évente körülbelül háromszáz kölyköt csempésznek ki Marokkóból, adnak el
állatkereskedőknek az egyre többet hozó európai feketepiacon. Mára jó,
ha hatezer berber makákó maradt összesen, ebből négy-ötezer élhet
Marokkó földjén. Francisco Mingorance természetfotós több mint egy éven
keresztül követte és fényképezte egyik legnagyobb populációjukat a
Középső-Atlasz magaslatain.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. februári lapszámában.
Írta: Rachel Hartigan Shea
Fényképezte: Francisco Mingorance
Magazin
NG,
2015. 02. 05.
Kommentáld!